257. nap
2012. április 27. írta: Dorothy2

257. nap

Lassan megy ez a blogírás mostanában. Naqyon el voltam foglalva.

Szóval április 17-én elutaztunk Londonba.. Előtte lévő napokban már ideges voltam, hogy jutok ki olyan korán a reptérre, mivel még nem mennek buszok, ami azt jelenti, hogy 40-50 percet kéne sétálnom még éjszaka a városközponthoz, hogy felszálljak a reptérre vivő buszra. Megkérte Margitot, hadd aludjak nála, akkor nem olyan lehetetlen. Végül minden simán ment, és mivel előtte megvettem a jegyet a reptérről London központjába menő buszra, így nem volt probléma azzal sem. Időben érkeztem. Annyira álmos voltam, hogy nem vettem észre a váróban, hogy nem egy automata ajtó előtt várakozok. Egy darabig néztem ki a fejemből, aztán mikor a túloldalon lévő faszi elröhögte magát, akkor rájöttem, hogy gombnyomásra nyílik. Mikor végre az ajtó túloldalán voltam emberünk szóba elegyedett velem. Román.

Lányokkal a buszmegállóban találkoztunk. Pocsék idő. Beültünk valahova, amíg megfirtatjuk kivel mi van, hogy kéne elkezdeni a teljesítendő tervet. Sikerült egy elég drága helyet kifogni. Nem említeném mennyiért ettek hamburgert. Aztán elkezdtük a túrát. Mivel csomagokkal voltunk, így nem múzeumokkal kezdtünk, hanem a kint látható látványosságokkal. Vettünk Oyster kártyát, ami egy jó dolog, egész normálisan meg lehet úszni a helyi közlekedést.

Nagyon lusta vagyok leírni mit láttunk, sokmindent, és sokmindent nem. Az idő pocsék volt. Két napig átázott zokniban baktattam. 5000-szer eredt el az eső. Ha mégis elállt, már nem is raktuk el az esernyőt, mert úgyis elered 5 perc múlva megint. Lehet, hogy ezért is volt, hogy annyira nem nyűgözött le. Vagy csak nagyon fáradt voltam, vagy nem tudom.. Szép, szép, de engem nem csigázott annyira fel London. De még tüzetesebben meg kell vizsgálnom, amit meg is fogok tenni.

Találkoztam emberünkkel is, akit pár... igazából már hónapja ismertem meg. Nice.

A madame tussauds viszont nagyon jó volt. Arra számítottam, hogy csak viasz szobrok hírességekről, de nem. Nekem nagyon tetszett. A többieknek is. Voltunk a London Eye-on. Aham. Ok. Óriáskerék. Jó a kilátás.

Majd még lehet visszatérek Londonra, de most valahogy nem akaródzik leírni.

Lányok aztán jöttek Edinburghba. Sajnos pénteken dolgoznom kellett, így nem tudtam megmutatni a lányoknak személyesen kedves kis városom. Adtam nekik egy térképet, és elindultak. Tetszett nekik. Móninak jobban is mint London. Többiek egy diszkrét "más"-sal elintézték:) Szombaton volt a búcsú/szülinapi buli. Annyira elkeserít, hogy Caro elment. Mindenki menni fog lassan. Úgy szalad az idő. Ez meg is adta az alaphangulatom a lányok távozása után. Lindának is elkezdtem sírni. Most nincs mit várjak, mindenki hazament Magyarországra, mindenki haza fog menni a saját országába. Kivéve engem. Azzal vígasztaltak, hogy majd lesznek új barátaim. Soha nem értettem ezt a kutyás példával sem. Hogy jön ez ide. Nem attól félek, hogy egyedül maradok, hanem az rossz, hogy megismertem nagyszerű embereket, akiknek lehet soha többé nem élvezhetem a társaságát. Egyik legjobb barátnőm, Isabel például Mexikóban lakik. Oda pedig nem egyszerű eljutni a magamfajta egyszerű léleknek.

De meglátogatnak július első hetében. Illetve az nem meglátogatás lesz, hanem csak velem jönnek Magyarországra Marguerittel.

Nem találom most megint a helyem, mármint elvagyok, megvagyok, gyerekekkel nagyon jó. Tényleg. Nagyon. Lassan költözünk, elvileg május 9. De nem tudom mi lesz a jövőm és ez nagyon megrémiszt. Beszéltem Julcsival, a lánnyal aki Londonban van. Megkérdeztem melyik egyetemen dolgoznak. A 6. legjobb egyetem a világon. Költséges ott tanulni.. Nagyon. Nem tudom milyen lehetőségeim vannak. Mennem kéne megint Londonba. Meglátogatni Julcsit, kideríteni tetszik-e amit csinál. Van-e lehetőségem valamire. De annyira megrémiszt mindez. Leghamarabb csak jövő szeptemberben kezdhetném el. Hány éves leszek mire mindennel végzek?? És akkor még mindig nem tartok sehol. El vagyok veszve. Ha nézem az állásokat, mik a lehetőségeim, és akad ami egész jó, vagy sok tapasztalat kell, vagy persze olyan angol tudás, amivel nem rendelkezek, és őszintén szólva, szerintem soha nem fogok olyan szinten állni, mivel a magyar kommunikációval is problémáim vannak. Sohasem tudtam magyarul sem folyékonyan/folyamatosan/változatosan beszélni. Hogy menne ez egy idegen nyelven???

Ez most behomályosítja a napjaim, ezért sincs kedvem blogolni. Majd írok, ha van valami.

Amúgy nem vagyok depressziós vagy valami, csak egyszerűen gyűlölöm a változásokat, és mégjobban a döntéshozatalokat, de még annál is jobban, mikor nekem kell megtalálni mi közül kell döntenem. Igen, egyszerűen "lusta"  és ügyetlen vagyok ehhez.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feelinggood.blog.hu/api/trackback/id/5218305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása