Közeledik a kiköltözés/asztalváltás/projekt vége/új projekt kezdete. Szobákat elkezdtem nézni, de teljesen hülyének néznek, hogy már egy hónappal a költözésem előtt keresgélek és még lakásnézésre sem hívnak..

Volt egy olyan, hogy megbeszéltük smsbe a nővel, hogy szerda este megyek megnézni egy szobát 5:30 után. Írtam hát délben, hogy akkor 6-kor mehetek-e. A nő 4-kor írt csak vissza, hogy az késő, menjek 4-kor... No comment...

Ma is bementem dolgozni, mert ez ilyen. Szombat van. Blöööh

A főnököm felhozta, hogy majd az új főnöktől ki kell tapasztalnom, hogy ugyan lesz-e időm párhuzamosan befejezni ezt a projektet is. Hát hogyne..

Múlt héten meglátogatott Levente. Pénteken jött. Aznap nem sokat dolgoztam.. Már nem azért, csak amúgy is tönkre ment a gép, és várni kellett a szerelőt. Azt meg ugye a h barban is megtehetjük ugyebár. Pénteken elmentünk a lengyel srác szülinapi bulijába. Nem sok angol volt. Főleg lengyelek, akik itt születtek, de valami fura lengyel közösség tagjai. Na jó nem fura, csak az, hogy a lengyelek így összetartanak, meg vigyáznak a kultúrájukra. Szombatonként lengyel iskolába jártak, ahol a lengyel irodalomról és történelemről tanultak. Mostmár örülnek, hogy erre kényszerítették szüleik. Mi Levivel többnyire ukránok között ültünk. Mindegyik tökéletesen beszélt angolul, de már itt vannak egy ideje. A mellettem ülő, Stást idézve: gyönyörű lány már 15 éves kora óta kint van, mert beleszeretett Vilmos hercegbe és azt remélte, hogy egyszer majd Vilmos is így érez iránta. A szüleinek persze csak az angol tanulmányi rendszer gyönyöreiről mesélt, mikor döntését meghozta. Kicsit picsának nézett ki, mikor odafordult hozzám, aztán hamar kiderült, hogy mérhetetlenül kedves, közvetlen és intelligens lányról van szó, aki ismét Stás-t idézve: gyönyörű. 

Amúgy mindenki nagyon barátságos volt, így gyorsan beszélgetések közepén találtuk magunkat. Az étterem amúgy grúz ételt/italt szolgált, amibe Levivel azonnal beleszerettünk és azt hiszem Levente már össze is gyűjtötte azóta a grúz recepteket. Később átmentünk egy kocsmába, ahol Levivel őrületbe kergettünk egy angol fickót, akit mi skótnak néztünk. Hüledezett egy fél óráig. Majd Stás, felolvasta magyarul Mr Mohó kalandjait, a felvétel megtekinthető Levente mobiljáról. Nagyon nevettünk. 

Másnapra is hivatalosak voltunk egy házibuliba, a gyönyörű lány ünnepelte születésnapját egy jelmezes házibulival. Szóval szombaton megnéztük a piacot és a sörfőzdét Leventével, kicsi városnézés, majd beültünk egy jó kis steakre. Hazamentünk, mert elhitettem Leventével, hogy zuhanyzással együtt fél óra alatt elkészülök a partyra. Nagy nehezen elindultunk, de sajnos útközben nem furcsa érzés kerített hatalmába. A közevetkező pillanatba pedig már egy steaknyi gyomortartalmat ürítettem egy műanyag zacsiba a metrón ülők szeme láttára. Mindenki azt hitte, hogy részeg vagyok. Akkor már majdnem ott voltunk, meg ez után jobban is éreztem kicsit magam, szóval mégiscsak elkúsztunk a partying. Amit láttam, arra nem számítottam. 20-as évekbeli ruhákba búlt embersereg. Mindenki annyira magas és elegáns. A ház előtt teleszkóposan még hosszabbra nyújtható szipkákból szívták a cigit. Made in Chelsea-ben éreztem magam- ha valaki tudja mi az. Mindenki sznob angollt beszélt és pezsgős pohárból szürcsölgette az eperben végződő szívószállal a drágának kinéző buborékos italokat. Sajnos épphogy egy fél órát maradtunk, mert kivert a víz megint, és a véres szemem még a metróban történt. Nyúlként poroszkáltam haza. Minden két lépést egy leguggolás és levegőbe szimatolás követett, hogy ugyan megmaradt-e még a becsületem. Persze sehol semmi nyitva. Visszafelé megint termeltem egy kis zacskóba valót. Vasárnapom nagyjából összegörnyedve telt, Levente pedig haza indult. Azóta már jobban vagyok, de a steaktől egy életre elment a kedvem. 

Kedden elmentem egy koncertre, ismételten egyedül. Egyszerűen imádtam.

Szerdán áthívtak vacsira a közelben lakó munkatársak. Julcsi nem tudott jönni. Jól éreztem magam. Már azt várják, hogy mi mikor hívjuk vissza őket, de egyszerűen kiteregetni nincs időnk, nem hogy vacsorákat rendezni..

Tegnap pedig Marával lógtam. Filmet néztünk a kolijában. Fura volt egy itteni kolit látni. Viktoriánus ház, amiben rengeteg szoba van kialakítva. Szép, tiszta, tágas. A nappaliban a széles képernyőjű TV, DVD lejátszó mellett egy zongora, szintetizátor, és gitár is ácsorog. Néha leülnek diákok és előadják a négy évszakot vagy bármit igazából. Van egy terem, ahol pingpong asztal is billiárd is van. Lehet, hogy csak én emlékszek rosszul, de ez a koli kicsit jól néz ki. Este filmeket néztünk. Marával elkezdtünk egy érdekes művészfilmet nézni, amiről egytől egyik kivonultak a diákok, majd a végével bejöttek, hogy betegyék a bugyuta romantikus vígjátékukat és utána megbeszéljék, hogy mi is az a barát zóna. Fura volt bepillantani a 20-on évesek életébe megint. Örülök, hogy érek. Apropó érés.. Ilyet hallottatok már: 

-"Egy banánt szeretnék."

-"Nem érett." - szólt rám a piacos néni, és nem szolgált ki:S

Végezetül egy kép az említett személyekre. Szőrös kabátban, nagy magyar tudással rendelkező, lengyel barátom: Stás, mellette pedig a Gyönyörű:)