Elnézést, nem volt időm írni mostanában. A hazalátogatás és a haza idelátogatása meglehetősen lekötötték minden energiáimat. (Légyszi javítsatok ki, szerintem már többet használom a többes számot mint kéne, mert angolban mindig elhagyom és azt hiszem most meg túlzásba viszem..)

Nagyon sokmindenről szeretnék írni, azt hiszem széthasogatom mondani valómat és a héten bepótolom elmaradásaimat. Hétvégén úgysincs különösebb dolgom és enyém lesz a ház, minthogy Julcsi megy haza. Elég sokat leszek egyedül és most úgy vagyok vele, hogy ALIG VÁROM! Nem azért, mert nem szeretek Julcsival lenni, de úgy szeretek néha csak ellenni a kis magánszférámban, ami ritkán valósul meg, ha az ember a nappaliban él. Neki akarok rugaszkodni a lakástalálásnak is. Ezt nem bírom tovább. És az a durva, hogy tényleg nem az, hogy Julcsi nem tiszteli a környezetem, tényleg tündéri, de az embernek kell egy zug, ahova beteg állatként elvonulhat letargálni. (igen, tudom, ilyen szó nincs is)

Hol is kezdjem akkor az elmaradásaimat. Azt hiszem még melegében megosztom veletek a mai napi ehm.. magamatadtam dolgot. De előtte gyorsan felvázolom szürke hétköznapjainkat az egyetemen:

Részt veszunk egy kísérletben. Majdnem az egész munkaközösség kiveszi a részét egy munkatárs kutatásában. A kísérlet lényege a következő: kiválasztottunk egy bizonyos kaját, amit 3 napon keresztül növekvő mennyiségben kell ennünk, közben pedig gyűjteni minden egyes alkalomkor a vizeletünket egy pici tubusba, amibe persze lehetetlen beletalálni. Alapos kéz-, ülőke-, föld-, tubusmosás néha nacicsere követ minden vizelést. 

A dolog így is igencsak vicces. A gyűjtő toboz az íróasztalom mögött helyezkedik el, így mindenki vizelési szokását ismerem. A színét a mennyiségét az állagát MINDENT. Na jó, nem. Igyekszünk diszkréten eldugni egymás elől a csövet és óvatosan a dobozba csempészni. Szerintem amúgy én nyitogatom a legtöbbet. Szólnom kellett, hogy adjon még tároló edényt.. 

Julcsival terveztünk egy sörözést a héten, de mikor gondolatban végigzongoráztuk mégis mivel járna némi nemű sörbevitel, valamint a procedúra, hogy elrejtsük a kiváncsiskodó szemek elől a friss, gőzölgő mármár sörhabos folyadékot tartalmazó fiolát, inkább lemondtunk róla. Vicces lett volna pedig fejenként 35 csővel visszatérni reggel a gyűjtőhelyre.

Mi szőlőt választottunk Julcsival, de volt aki tojást vagy jacket potetot, ami egy hatalmas főtt burgonya. Nem viccelek, férfiökölnyi. Néger férfiökölnyi. A 3. nap végén ők elég rosszul járnak, mivel a 6 tojást vagy a 3 nem perényi méretű krumplit együltő helyükben kell elfogyasztaniuk.

Holnap van az utolsó nap. Már alig várom. 

Van egy nagyon aranyos orosz munkatársam. However, mi csak orosz terrorként emlegetjük egymás között Julcsival, minthogy van egy akarata, amit szépen rád is erőszakol ilyesmódon: "MOST KELL LEMÉRNÜNK A MINTÁKAT! légyszíves" mindezt nagyon halkan, mosolyogva. 

Szóval így történt, hogy diszkérten pedzegette, el kell járnom nekem is a fitnesz terembe és majd együtt jógázunk meg ilyenek. 

Megtörtént, beiratkoztam. Az első alkalommal valaki körbevezet és elmondja, mi hogy működik, kit kell orálisan kielégíteni, hogy a kávézóba ingyen kávéhoz jussak satöbbi (Keresztapu, látod, hogy nem is írok csúnyán!;))

Szóval a srác megmutatott mindent, majd megkérdezte, hogy most neki is akarok-e látni (nem az orális kielégítést). Rávágtam, hogy igen, amin meglepődött. Megmutatta az öltözőt és még most is vízhangzik a fülemben, ahogy óva intett belépésem előtt: "Egy dologra vigyázz: ne használd többször ugyanazt a számot a szekrényed záró kombinációjaként-ként-ként-ként!"

Bementem. 'Milyen szép kis öltöző, ah, de fa(!várd ki keresztpuc)jin kis zárható szekrények. Mi legyen a kódja? Áh, a szülinapom, azt nem felejtem el ugyebár, hihihi' *Azzal Dóra beütötte a kódot: 0221. Működött, mikor visszaszaladt, mert a szekrényben hagyott, ugyancsak működött, mikor végzett az edzéssel, levetkőzött és kivette a türülközőt. Majd körülnézvén, hogy van-e valaki rajta kívül, megpillantott egy hölgyeményt. Jobb elzárni az értékeket. -gondolta hunyorítva, majd bedobta, büdös, izzadt, koszos cipőjét a szekrénybe és visszazárta. Gyors zuhany, majd maga köré csavarja tenyérnyi méretű kéztörlő türüjét (minthogy nagyobb nem fért be, apró de méretes táskájába) és beüti remek kis kódját: 0221. öhm... 0221..0221..0221 wááááááááááááá

Ott állok, egy se fenekem se mellem el nem fedő textildarabba burkolózva (utóbbi méreteit tekintve az el nem fedés ténye igencsak meglepő!), és hallom, hogy a gondolatban már meggyanusított nő megszólít: "Minden rendben?" "Nem igazán..."

Elment segítséget kérni, majd 10 perc kínos várakozás után bekövetkezett, amitől féltem. Azt a srácot küldték, aki körbevezetett. Hál istennek bent volt egy másik munkatárs az öltözőbe, épp a műszakját akarta gondolom elkezdeni. Látta, hogy vonakodok egy szál sejjhajjba kinyitni az ajtót, és kiordított, hogy majd ő megoldja. 

Fél óra késéssel, immáron nem az edzés miatt megvörösödő fejjel megérkeztem melóba.

Legközelebb anyu szülinapját használom..