3:30-kor ébredtem. Már több mint egy órája próbálkozok a visszaalvással. Meguntam. A youtube-ról 101 pozitív állítás szól: vidám, boldog és szabad vagyok
Régen írtam. Nem magyarázkodok. Most írok. Van időm, nem hiszem, hogy Juli örülne, ha felhívnám, hogy már ébren vagyok és akkor megyünk-e futni. Pedig biztos marha izgi hajnalban. Na mindegy, majd holnap.
szeretni tudom magamat
Juli lesz az új főnököm. Zoli embere, már neki dolgozik egy ideje az iKnife projekten. Már írtam róla szerintem. Ő csövezett 3 hetet nálunk, míg lakást keresett. Amennyire féltem attól, hogy sokan leszünk a lakásban, annyira jól esett, hogy itt volt. Állandó társaságot és programot biztosított, amire ezek szerint nagy szükségem volt akkor. minden kapcsolatom harmonikus
Juli lesz a főnököm. November vége felé történt ugyanis, hogy a főbérlőnktől kaptunk egy levelet, hogy el kell hagynunk a lakást január végén. Kicsi pánik. Gondoltam ideje megkérdeznem a főnököm a szerződésemről, ami február végén jár le. Az az esemény is erre sarkalt, ami egyik reggel történt. Beszálltam a liftbe. Mint minden normális ember a lift felé fordulva, fejem lefelé szegezve vártam a függőleges irányban mozgó jármű érkezését, néha fel-fel pislantva a számokra, mint a villamos sínre kilépegető emberek néznek a közelgő sárga felé "Hun a bánatba vagy mááán" gondolatokkal teli fejjel. Nyílik az ajtó, és én rögtön be is helyezkedtem ugyanilyen fejtartással a sarokba, szemem gondosan szegezve a padló átellenes csücskét a földnek, mikoris valaki nagy SWUNG-gal (megmondaná vki mi a kánya az a swung és hogyan kell leírni, mi az eredete és hogy miért foglalkoztat ez szombaton hajnali 5-kor???) belép mellém és kémlelő tekintetét rám szegezi. Nem látom, de érzem. "Mit akarsz kezdeni február 28-tól az életeddel?" minden élethelyzetben magabiztos maradok
Megint a szokásos..Gondolataimból a kisvártatva hozzátoldott: hmm??? rázott fel. Rájöttem, hogy a kérdés nem a fejemben hangzott el magyarul önnön magamtól?!! Zoltán állt előttem, még mindig a kérdéstől kidülledő szemekkel. "Nem tudom"- hangzott el okos, jól kidolgozott válaszom. "Csak meghosszabbítják a szerződésem, még nem végeztem a projektel"- válaszoltam logikusan.
"Ebben ne reménykedj, ha eldöntötted, keress meg!"- majd hatásvadászan kisétált a liftből, hátrahagyva engem, hangján visszhangzó gondolataimmal.
Aztán jött a levél a főbérlőtől, hogy a tervezettnél hamarabb kell elhagynunk a lakást. biztonságban érzem magamat
A kérdés tehát jogos volt főnököm felé: meghosszabbítják-e a 2 hónap múlva lejáró szerződésem vagy el kell adnom a lelkemet a magyar ördögnek, living in London currently, spreading the idea of cutting people in a cleverer way. képes vagyok a feltétel nélküli szeretetre Anisha azt mondta, hogy ő szívesen megtartana, de nincs pénz a projekten, de keresnek nekem valami másikat ideiglenesen, ne aggódjak, és ha megkapják erre is a támogatást, akkor majd visszatesznek rá. Megnyugodtam. Ez a nyugalom eloszlott másnap, mikor kiderült, hogy nincs másik projekt, de beszélhetnék esetleg Zoltánnal, mert ő nemrég kapott sok-sok pénzt az intelligens kés projektre. Mondjuk azt nem értem, miért nekem kell a főnököm zaklatni, hogy mi van a szerződésemmel, miért nem elég fer és jön oda ő maga, hogy bocsiiii, keresned kéne valamit. elengedem a múltat és mindenkinek megbocsájtok
Forrócsokizás és lelkifröccs Julcsival, aki a kiborulás szélén áll a munka és leginkább a főnöke miatt (remek kilátások a jövőmre nézve), és arra készül, hogy beszéljen Zolival és esetleg felmondjon. Elrendezzük a gondolatait, készen áll a beszélgetésre. Elköszönünk majd egy kisebb, csak általam tudott verseny folyik Zolival való találkozásért, hogy előbb én könyöröghessek állásért, mielőtt Julcsi felmond és nem lesz adakozó kedvében. Megláttam az asztalomtól nem messze. Remek. Én nyertem. "Beszélnem kell veled!!" életem alakulásáért én vagyok a felelős Az irodája felé menve azonban begyűjtöttük a hozzá tartó Julcsit is. Együtt mentünk be. Megúsztam, én kezdtem. "Zoli, igazad volt, nem hosszabbítják meg a szerződésem, milyen lehetőségeim vannak?"
"...(nem írom le a hosszú monológot, tud beszélni) tavaly keveset költöttünk személyzetre az ikinfe (intelligens kés) projektre, szóval azon lehetnél technikus. A műtőben kéne kezelni az MS-t műtétek alatt, segédkezni a szikeadogatásban blabla"
képességeimmel az emberiség javát szolgálom
sounds good. "Rendben, akkor meg is volnánk, köszi, én hagylak Julcsival beszélgetni."
Julcsi felmondott. Március végével keres állást. örülni tudok embertársaim sikereinek Ez kizárja a közös lakáskeresés opciót. Azóta amúgy írt a fószer, hogy elég február végéig kicuccolnunk.
A napokban megjött a levelem, hogy december 31-ig meghosszabbítják a szerződésem, de a főnököm változik.
Egy kis olvasnivaló a dologról, meg hogy legyen elképzelésetek ki is az a Zoltán:
Akit jobban érdekel - bár kétlem - angolul több anyag található a témáról.
Közben felpörögtek az események a projektemmel kapcsolatban. Azt akarják, hogy befejezzem mielőtt elmegyek, mégha háromszor annyit is kell dolgoznom. Egy mintacsoport lemérése 6 óráig tart, ebből 3-at akarnak lefuttani egy nap, szóval talán számológép nélkül is megy, hogy kicsit kilóg a 8 órás munkaidőből. Ebből van 2 hétre való, ha hétvégén is dolgozok vagy 3 hétre való, ha hétvégén inkább szórakozni támad kedvem. napról napra egyre boldogabbá, egyre teljesebbé válik életem
Apropó szórakozás. Tegnap este egy magyar lány elhívott sörözni. Látszólag ide-nem-vágóan beszúrnám, hogy ki szeretném próbálni a gluténmentes étrendet, mert panaszaim vannak és mivel közvetlen rokonaim körében is hasonlóak a lisztérzékenységre utaló tünetek, gondoltam egy tesztet megér. Nem fogyasztok glutént egy hónapig mondjuk, majd ismét és figyelem magam. Említett rokonaim, nektek is ki kéne próbálni. Igen, főleg neked! Szóval a dolog ott bukik meg, hogy a sör nem gluténmentes. Szerdán kérdezte munkatársam, hogy megyek-e velük meginni egy sört, mert ma ünneplik a 3 éves évfordulójukat. Hátööö izééé az van, hogy..... Másik: "van egy nagyon jó sörfőzde a közelünkben!!! Szombaton el kéne menni, meghívom az összes munkatársat" "... szerinted van gluténmentes sörük??" "ehm.... nem hiszem, miért?" "Nem lényeges, asszem már van programom" valamennyi döntésem a javamat szolgálja
Aztán 7 körül a munkahelyen ért utol az üzenet, hogy menjek sörözni magyarokkal. Körbenéztem a laborban.. Dilemma: Találkozzak emberekkel vagy menjek haza és alapítsak virtuálisan családot egy számítógépes játékkal...
Ez van, Andi ezért sem tudom megígérni, hogy nem iszok meg egy-egy sört minden héten, mert EZ A SZOCIALIZÁLÓDÁS ALAPJA, vagy a másik az együtt evés, ami még problémásabb nekem. Választhatom azt, hogy elmegyek 1-1 sörre néha és jól érzem magam emberekkel vagy maradok otthon egyedül, mint az első fél évben.
Elmentem. Körbekérdeztem mindenféle gluténmentes ital után. A bárpultos 10 percet rohangászott fel és alá közben a hátam mögött sűrűsödő embertömeg egyre értetlenebbül zsörtölődött. "Tudod mit? Add a legolcsóbb lagert..." Egy sörnél többet nem ittam, a pálinkát visszautasítottam és egész jól elbeszélgettem a magyarokkal.
Az étkezésben amúgy eddig meg tudtam valósítani a gluténmentességet, bár nem egyszerű..
egészséges ételeket fogyasztok
Volt közöttük egy korátmegnemtudomsaccolni nő. Megpróbálom:55?? Azt láttam, hogy a fogai nem természetesek, de nagyon fiatalos volt. Olyan volt, mint egy 50 éves nő bőrébe öltözött 22 éves. Persze ebből a gondolatból kiestem, mikor születendő unokájáról és 35 éves munkatapasztalatáról beszélt, de ettől függetlenül egy mindannyiunknál bevállalósabb, optimistább, mosolygósabb karakter, aki pár éve kevés angoltudással kiköltözött lányához, hogy közelebb legyen. Szerinte maximum 10 évenként munkát kellene váltanunk, vagy előbb, mikor már elegünk van az egészből. Ez a gondolkodás messze elkerüli a magyarokat egyelőre. Tartott egy kis monológot és ebben a társaságban az volt a szép, hogy meghallgattak. Még engem is, aki teljesen idegen volt nekik és 5 perc után a gyöngyösi szilvesztert hasonlítgattam a londonihoz. Amúgy nem az én társaságom, de mindegy is. szeretem és elfogadom magamat és embertársaimat Visszakanyarodva a nőre: szeretném azt hinni, hogy nem véletlenül találkoztunk pont most, biztos adott egy kis lökést, hogy ha valami nem jó emeld fel a feneked és tégy ellene, soha nem késő. Persze nem azt mondom, hogy ő lesz a példaképem, de annál jobb, mint már 26 évesen úgy érzem lassan vége az életemnek, mindennel el vagyok késve és alapvetően rossz döntéseket hoztam, felemelt kézzel várom a Game over felirtat, van még 2 életem amúgy is. (utóbbit nem tudom megmagyarázni..)
Anyway, kicsit kellemetlen volt, mikor feljött a lakáskeresés és egy srác felvetette, hogy kéne csinálni egy nagy magyar házat. "Éééén nem akarok magyarokkal lakni!!!" Mondanom sem kell a levegő megfagyott és mindenki rám emelte felháborodott tekintetét "ehm.. csak a nyelv meg tudjátok...blabla.."
gondolataimat bátran megosztom másokkal
