Nagy szünet után jelentkezem ismét. Nem esküszök, hogy egy szusszra leírom az elmúlt hét eseményeit.

Szülőegységeim jártak nálam a minap. Ma mentek haza. Visszajövet a reptérről megpillantottam az üres ágyakat. Ez mindig elszomorít.

Na de kezdem elöről. Gyerekek már hétvégén elmentek az apjukhoz, úgyhogy ők már nem sok vizet zavartak:) Megérkeztek kedden délután. Előtte való nap Isabel-nél aludtam. Kinéztem az ablakon: havazik. Tessék??? Kutya hideg volt. Hazamentem, előkészítettem a szobákat, sütöttem, főztem. A répatortával kb három órán keresztül szenvedtem. Nekem nem megy a sütés, de lehet, hogy a sütővel is baj van. Mármint mit lehet azon elrontani, hogy összekevered a megadott mennyiséget, majd beteszed a sütőbe és vársz. Mondjuk ha nem kapcsolod be a sütőt az elég nagy szívás. Szóval a teteje már barnult, de akárhogy szúrkáltam a tűpróbát nem állta ki. Én meg már ki nem állhattam ezt a tűpróbát! Kivettem két óra után, ketté vágtam, de annyira nyers volt, -közben a teteje égett, szóval szét is esett vágás során- hogy visszaraktam melegedni. Három óra sütés után úgy döntöttem, hogy készen van. Nem volt. Leöntöttem a krémmel, irtó ronda lett, de ez van. Lecsekkoltam a honlapon, nem írt késést, szóval elindultam a reptérre. Még kicsit késve is, mert tudom, hogy nem két perc alatt ürítik a gépet, és a parkolóóra közben ketyeg. Így majd szívrohamot kaptam, amikor megláttam a táblán, hogy 30 perc késés, ami egy órává kerekedett majd fél óra kiszállás a gépből/csomagok felvétele. De megérkeztek. Pesten egy órát állt a gép, nem engedték felszállni a hóvihar miatt, de nekik nem mondtak erről semmit, minthogy magyarul beszélő személyzet sem volt. Végre megérkeztek. Elindultunk a kocsi felé. A parkolóóra vigyorogva tátotta a száját.

Otthon megvacsoráztunk. Végülis fini volt a répatorta, csak nagyon csunya.

Este kétszer hallottam hatalmas koppanást. De nem ordítottak, úgyhogy az elsőre nem mentem át. A másodikra azért csakcsak. Hát apu alatt beszakadt az ágy. Mint utólag kiderült egy ittalvós partyn ugráltak rajta a lányok.

Reggel elindultunk a városba. Anyutól csupa jó dolgot hallottam: "Milyen hideg, borús az idő, hogy lehet itt élni. Nem színesek a házak. Magyarországon sokkal szebbek vannak" Mikor megemlítettem, elkezdett szépeket mondani. Tudjátok milyen:)

Amúgy nagyon tetszett neki, csak véleményt formált, hogy az ő szavaival éljek.:)

Első nap besétáltunk a városba, elmentünk a nemzeti múzeumba, ami akkora, hogy egyszerűen nem értünk a végére. Egyre elmentünk egy kínai étterembe, ami büfé jellegű, mint a trófea, hogy annyit eszel amennyit akarsz. Majd szét durrantunk. Aztán vissza a múzeumba zárásig. Ráadásul tudományos fesztivál van, szóval interaktív előadások voltak belül. Pl táncoló robotok meg ilyenek.

Egyszer, mikor fényképezni akartam előkaptam a gépet, de olyan ügyesen, hogy kinyílt az elemtartó szája, az elemek pedig két emeletet zuhantak a múzeum földszintjére. Legalább nem ütöttem agyon senkit. Alig találtam meg őket. Az egyik úgy felforrósodott, hogy megégettem vele a kezem. Ilyet sem tapasztaltam még. Úgy raktam arrébb pulcsival..

Este hótfáradtan estünk ágynak.

Most azonban abbahagyom mára a blogolást. Amúgy igaz amit a skótokról mondanak. Megfagyok mindjárt, és nem kapcsolják be a fűtést:(

Holnap folytatom!