Napok óta dobozokba rendeztem az életem. És most veszem észre milyen hasznos az angolok 12 igeideje pl.  innen nem érezni, hogy a cselekvés lezárult, de előtte napokig vessződtem/tünk vele. Eljött lassan a költözés napja. 5 kartondobozba préseltem az itteni életem és üres szobával vártam. Nem gondoltam, hogy ennyire unalmas, mégis végtelenül fárasztó lesz. Soha nem költöztem még. Mármint persze, egyik albiból a másikba, de mi az.. Linda nagyon tapasztalt és emiatt szerintem egész gyorsan lezajlott. Megrendelte a dobozokat, a költöztetőket, számozott, kalkulált, utasításakot adott. Egyszerűen profi módon szervezett. Én ki nem találtam volna, hogy 60 dobozra van szükségünk.HOGYAA?? Azt mondjuk nem értem, hogy hétfő este miért nem említette, hogy kedden fel kéne porszívóznom az egész lakást és kimosnom mindent. Csak egy levélben hagyta meg a teendőket aznap reggel. Skótok... Jah és a fűtés sem logikus: mielőtt anyuék jöttek kiakadt, nekem mondta, hogy milyen sok a fűtésszámla, de ezt nem azért mondja nekem, biztos, hogy ő tehet róla, de mostantól kevesebbet fűt majd. Ezzel persze azt érte el, hogy anyuékkal fagyoskodtunk, mert nem mertem bekapcsolni. Szerintem ezt is akarta. Nem akarok rosszmájú lenni, de vannak azért dolgok. Persze az utolsó pár napban úgy fűtött, mint egy hülye. Tökmindegy volt, hogy kint süt a nap, és már tök meleg van. Nem értem.

Szerda reggel: Korábban jöttek embereink, így a gyerekekkel csak zavartunk, elindultam velük a suliba. Persze ilyenkor jön rájuk, hogy biciklivel akarnak menni, és tiltakozásunk ellenére, már be is mentek a nyitott garázsba és a nyeregen ülve vártak. MONDOM NEM!!

Visszatérve rájöttem, hogy nem sokmindent tudok csinálni. Néha takarítgattam valamit, de nagyjából csak álltam, és vártam, hogy mindent átvigyenek. A másik lakásban már azért volt mit tenni. Felporszívóztam, de még mindig ugyanolyan porosnak nézett ki a nappali. Fel kéne mosni.. De ezek nem nagyon mosnak fel. Így annak ellenére, hogy van felmosjuk -dísznek-, ronggyal földön térdepelve súroltuk az új lakást szépnek nem mondható parkettáját - szeretik a rusztikus dolgokat-. Odaérve amúgy rájöttem, hogy a konyha és ebédlő rész koránt sincs készen, és lehet, hogy két hétbe is beletelik, míg ott tudunk kaját csinálni.

A gyerekek délután az apjukkal voltak, így nem zavartak a nagy pakolászásban. Volt időm berendezni a szobámat. Kisebb, mint  a másik lakásban, de egyszerűen imádom. Szerintem nagyon otthonosan befészkeltem magam. A fürdőben ugyan nagyon szűkösen vagyok, mert nincs szekrény. Szerintem valami falról lelógó vacakot be fogok szerezni. Nagyon szép amúgy. Hál Istennek végre jobban el vagyok szeparálva a családtól. Viszont az ajtóm el van vetemedve, nem tudom bezárni rendesen. Mivel az én szobám lent van, a többieké az emeleten, azok sokkal melegebbek. Szóval lehet néha rájárok a fűtésre. Egyelőre még nem mertem, bár Linda mondta, hogy nyugodtan, de nem hiszek neki. Végre tudom használni a tévét. Linda mondta, hogy pár napig nem lesz függönyöm. Mondtam, hogy nem túlzottan zavar, mert a kertre néz az ablakom, nem lát majd senki. Az kiment a fejemből, hogy kb fél 11-kor megy le a nap manapság, de a nagyobb baj, hogy a munkások bizony a kerben dolgoznak..

Elmentem Lindáékkal enni egy szendvicset. Visszatérve egy „Édes otthon” képeslap fogadott bennünket-illetve őket-, de annyira nem villanyozódtak fel: Linda férjezett nevét írták a borítékra. Kik küldték? David, Linda barátjának szülei. Érdekes..

David amúgy nagyon jófej. És annyira aranyosak Lindával. Mint valami huszonévesek. Mondjuk elég friss pár még. Linda szépen bevezette a családi életbe Davidet. Először csak egy héten 5-ször ott aludt, aztán a költözés közeledtével, David már akkor is otthon volt, mikor Linda nem. Aztán már ő rakta őket ágyba egyszer-kétszer(most olvasom vissza. Kifelejtettem a tárgyat a mondatból, és így elég hülye jelentése lett:D Szóval a gyerekeket!!!). Szerencsére a porontyok elfogadják, szeretik. Már én is egyre többet beszélgetek vele. Lassan már meg is értem mit mond. Apropó: a költöztetőknek borzasztó akcentusuk volt. De annyira, hogy Lindáék sem értették őket rendesen. Mit mondjak én..

Szóval öt körül Linda javasolta, hogy menjel el valahova netezni, úgysem tudok most semmit csinálni itt. Nyakamba vettem a laptopom és elindultam. Netet azonban nem találtam.

Rákaptam azonban az evésre megint. Elkeserítő.

Aznap este nem aludtam szinte semmit, pedig nagyon kimerült voltam. Új zajok, új környezet. A zár nem a legjobb és egyfolytában azt képzeltem, hogy bejönnek, mert látták, hogy most költöztünk be. Mivel csak én vagyok a földszinten így belém botlanak véletlenül, és legyilkolnak, mint egy kutyát. Ti is jókat aludnátok ilyesfajta kényszerképzetek mellet, igaz-e? Legalább már a szellemekre szarok. Egyik ismerősöm viszont, kinek nevét fedje homály ezúttal, inkább megkérné a betörőket, hogy maradjanak éjszakára, mert gyanús zajokat hall a túlvilágról. A hűtővel még kiugorhatok azért a tehereautóhoz? Jah, persze, de ha már ott vagy, adnál belőle egy kis túrórudit?

Hullafáradtan mentem suliba. Nem tudtam összerakni egy értelmes mondatot. Az óra közepén átestem a ló másik oldalára, és röhögőgörcsöt kaptam a fáradtságtól. Azért vicces volt. Simon nagyon rossz tanár. Annyira szar órát tartott megint, hogy az hihetetlen. Kiejtéssel szenvedtünk kb 1.5 óra hosszat. De nem a hogyanetjükaszavakat változat, hanem a hanglejtés, és hogyan kapcsolunk össze két szót, hogy mégkevésbé értsenek meg bennünket anyanylevű embertársaink. Még egymást is félreértjük:

„Meséljétek el a partnereteknek, hogy mit hallottatok!„ „ A szüleinknek???”

„Hol szeretetsz zenét hallgatni?” „ A fürdőkádba, relaxálásképp.” „Kebab evés közben??”

Mikor az utóbbi szituációt felidéztük, a lány hozzátette: „Fúj, nem is szeretem a kebabot”

Múltkori párja: „De zenehallgatás közben elmegy.”

Ott viccesebb volt.

A lényeg, hogy megkértem hanyagoljuk már ezt a témát, mert amíg nem vagyunk képesek folyékonyan beszélni, és azért állunk meg a mondat közepén mert se a szót sem a nyelvtant nem tudjuk, nem kéne intonációval szórakozni.

A lengyel lány annyira beszédes, úgy kell lelőni. Mellesleg szereti hangosan felolvasni a feladatot. De azért szeretjük. „Marta, would you mind to SHUT UP, pleaseeeeeeeeeeeee?!?!”

Ha ma nem lesz netem tökönlövöm magam. Amúgy élvezem egy kicsit, hogy el vagyok vágva. Könnyebben megy a figyelemelterelés. Hülye angolok..