Most, hogy fél éve itt vagyok eme városban, gondoltam ideje beilleszkedni. 

Elmentem a pénteki sörözésre munkatársakkal. Fogtam a kis poharam és azt vettem észre, hogy senkihez sem tudok szólni, mert az a pár ember, akit történetesen birok, azok nem jöttek el. Szóval ott álltam, és pirinyónak éreztem magam. Óvodáskori emlékeim jutottam eszembe. Kiszorultam a beszélgetők gyűrűjéből. Kellemetlen volt. 

Szombaton elmentem pár magyar lánnyal bulizni. Egy igencsak elit helyre mentek, ahol 10 font volt egy koktél. Amikor ezt megláttam, majdnem szélütést kaptam. Mellesleg tele voltak olyan emberekkel, akikkel akkor beszélnék, ha fegyvert tartanak a fejemhez. A lányok amúgy aranyosak voltak. 

Már régebb óta foglalkoztat a dolog, hogy fel kéne venni a tájfutókkal a kapcsolatot. Akkor legalább nem a munka a közös pont, -ami nem érdekel,- vagy az ország, hanem a hobbi. Van egy alapvető értékrendjük a sportolóknak, amiben én is felnőttem szóval egyszerűbb lenne megtalálni a közös hangot. Gondoltam.

Szóval odamentem. Már útban odafelé eltévedtem, ami egy jó nyitás ugyebár egy tájfutó edzéshez. Pontgyűjtő rendszer, tehát rengeteg pont volt berajzolva, amiből fizikai kondíciódnak megfelelően annyit fogsz meg, amennyit tudsz. A messzebbi pontok többet érnek. 1 óra után minden perc után 20 pontot vonnak le büntetésnek. Elindultam. Mivel már évek óta nem tájfutottam, rossz taktikát választottam, és a kevesebb pontot tartalmazó térképfélre keveredtem, szándékosan. Mikor az első pontomhoz értem, rájöttem, hogy nincsennek bóják. A térkép hátán lévő kérdésekre kell válaszolni, olyanokra, hogy a ház, ami előtt állsz az a 22- ___ számú. Így tudták igazolni, hogy valóban ott jártál. A második pontomhoz jutást egy zárt kerítés nehezítette meg. Ésígytovább. Közben eleredt az eső. Ígyis nagyon élveztem. 1 óra után gondoltam, ha visszafelé útba ejtem még eztmegeztmegezt a pontot, akkor kiegyenlítem a büntetőket, hiszen kb 10 perccel fogom túllépni, az csak 20 büntetőpont, és amiket útközben megfogok, az majdnem 50. Semmi gond. ÁHÁÁÁÁ Figyelmes olvasóim már tudják, amit én ekkor még nem. Hogy szegényes memóriám ismételten átvert. Hiszen nem 10 percenként jár a büntetőpont, hanem PERCENKÉNT. A végén 0 pontom lett..

Sebaj. A szocializálódás is fontos szempont volt. A központ egy pub volt (tanulják meg ezt a szót, kedves idősebb korosztály, mert a magyar fordítás, (miszerint ez a szó kocsma,) nem azt jelenti, mint Magyarországon. Leginkább a csárda elnevezést vezetném akkor itt be.) Szóval egy pábban volt a központ, így utána evés ivás volt. Miután nagy nehezen ráerőszakoltam csapzott lábaimra a szűk farmert, belenéztem a tükörbe, hogy ugyan jó benyomást keltek-e majd. Bőrig voltam ázva, hajam csapzott, sminkem elkenődve, a szemem aznap meg volt fázva, szóval valami takonyszerű képződmények jöttek ki belőle. Sebaj, belevetettem magam a tájfutók tömegébe, vettem egy sört, és szétnéztem, hogy kivel lehetne társalogni. Hát öö.. Mindegy, leülök erre a felszabadult helyre, majdcsak jönnek még, akik le akarnak ülni, és majd én bőszen integetek, hogy hozzám lehet csatlakozni. Így is történt. Megörülve a hirtelen támadt társaságomnak, oda is fordultam a mellettem ülő sráchoz: "Megkérdezhetem, hogy milyen gyakran van edzésetek? blabla.." Srác felpattant, hozott nekem egy szórólapot, mondott két mondatot, majd visszafordult a többiekhez beszélgetni. Vártam vagy 10 percet, de senki rám nem hederített. Odamentem az egyik szervezőhöz és nála próbálkoztam ugyanezzel a kérdéssel. Ő is hasonlóan reagált. Kedves volt, illedelmes, de látszott, hogy nem kívánja tovább folytatni a párbeszédet. Szóval félreálltam és vártam a pultnál. Iszogattam a már-már felmelegedett sörömet. Látszott, hogy látják, hogy odatartozok, de nem akarnak bevonni a beszélgetéseikbe. Csalódott voltam, de az 5,6%-os sör segített leszarni az egészet. Egy óra múlva feladtam. Leültem egy helyre, és nézegettem a térképem. Egyszercsak odajött egy csávó és bemutatkozott. Mondta, hogy ő egy hónapja költözött Londonba, rámutatott egy sarokban álló ágynemű szettre, hogy még ennyire friss. Szóval nemrég csatlakozott a klubhoz. Elkezdtem puhatolózni, hogy mégis hova valósi. Skót!!!!! :))))) Mondta, hogy üljek oda az asztalukhoz. Megtettem. Igyekezett valami beszélgetésfélébe terelni a többiekkel, de ők nem voltak túl érdeklődők. Egyik lány még kényszeredetten beszélgetett velem valamit, de nem vitte túlzásba. 

Mindegy, nagyon élveztem, megyek máskor, akkor is, ha nem beszélget velem senki. Ígyis nagyon jól éreztem magam. 

Csak egy csattanót még itt a végére. Megbeszéltem egy találkozót egy magyar sráccal, Lacival, akivel a buszon találkoztam véletlenül. A lényeg, hogy már vagy két hónapja nem találkoztunk. Előtte Mara felhívott. Pont WC-n voltam, de nem akartam, hogy ott értelmetlenül csörögjön, így felkaptam. Viszont a gatyafelhúzást nem tudtam egy kézzel megoldani, így praktikusan becsíptettem az arcom és a vállam közé. Valahogy mégsem voltam elég ügyes, és a telefon leesett a földre, és 5 irányba gurultak a darabjai. Ehm.. Gyorsan összeszereltem, -hál istennek nem tört- és próbáltam beüzemelni. Mivel lassan reagált, addig kimentem a találkozó helyünkre, ahol megbeszéltük Lacival. 

"Szia Mara, ne haragudj, az volt, hogy pisiltem, és leejtettem a telefonom és....."

"Ehm...."

Nyilván Laci ott állt mellettem, és 2 hónapos nem találkozás után, ez volt az első mondat, amit tőlem hallott.