Mindig elgondolkozom vajon mennyi elszámolás van a napjaim számozásában. Emlékszek egyszer 300-ról valahogy visszaugrottam 200-ra és hetekig nem vettem észre.

Utolsó két nap.. Már csak egyet kell aludni, és megyek haza- azért egyet, mert az utolsó éjszaka nem fogunk:)

Egyik reggel felmentem Cam szobájába, és elhúztam a függönyt.. Nos, el akartam húzni a függönyt, de jött az egész karnis. Nem tudtam visszarakni, mert akkora a belmagasság, hogy még asztalra állva is egy jó fél karnyi hiányzott. Így csak otthagytam. Mikor Cam hazajött, észrevette a felfordulást. Mondtam, hogy én voltam.

"Miért csináltad??" " Cameron, mit gondolsz??"

Este Linda nem volt otthon, így smsben meghagyta, ha reggel jönnek a munkások, szóljak nekik, hogy tegyék vissza a függönyt. Így is tettem, de nem vettem észre, hogy egész nap kifordított pólóban flangáltam előttük. Borzasztó, hogy reggel milyen hülyeségeket csinálok az álmosságtól.

A munkások mellesleg nem tudom mit gondolnak. Anyuékkal beszéltem skypeon, a gép az ablakkal szemben volt. És mikor elköszöntem, lelkesen, mosolyogva integettem. Aztán szétkapcsoltam a hívást, kitekintettem az ablakon, és láttam, hogy a munkások zavartan néznek rám..

Egy másik nap a vizes palackokat kivéve a gyerekek táskájából hallom, hogy csengetnek. Gyorsan letettem a palackokat, és kinyitottam az ajtót: a munkások. Beszéltem velük pár szót, majd Daviddel is. Bementem a szobámba, belenéztem a tükörbe, és akkor látom, hogy az egyik mellbimbómnál vízfolt égtelenkedik, mintha csak valami kismama lennék, és gyereksírást hallottam volna.. *2 perc néma szégyenzokogás/röhögve*

Tegnap elköszöntem Lindától, már nem fogok vele találkozni, mielőtt elindulok. Elutaznak ma valahova. A gyerekekkel is utolsó napom. Még nem tudom, hogy búcsúzunk el, úgy látom egyikünknek sincs kedve nagy játékhoz. Összehánytam a hazaviendőket egy fotelbe. Nem tudom mit felejtek el..

Ailsa 5 perce bejött a szobámba, én épp a WC-n voltam. "Dora?!" "WC-n vagyok" "Csak tudatni szeretném, hogy Cam azt mondta egy kisbaba vagyok" Honestly, howcome?! (Őszintén, hogyhogy?!)

Ma remélhetélük elkészült Isabel meglepi ajija. A póló. Remélem jó lett. Holnap odaadjuk neki.

Jaj és hírek, amik számotokra nem érdekes: A lengyel pár, akik itt ismerkedtek meg, úgy hogy Margit mutatta be őket, eljegyezték egymást:):)

Úgy néz ki, hogy 2 hetet leszek Pesten, aztán Gyöngyös, az uccsó héten pedig Sarud. Csak, hogy tudjátok:)

Nem tudom blogolok-e még mielőtt hazamegyek, ha nem akkor jó nyári szünetet kedves blogom:)