Péntekem is, szombatom is "szabad" volt. Linda már csütörtökön elutazott Helsinkibe Daviddel. Gyerekek angyalok voltak. Pénteken délután apjuk jött értük. Én meg elmentem a boltba vásárolni 1-2 dolgot hétvégre. Ximenával előzőleg megbeszéltük, hogy nálam tölti az egész hétvégét, mert üres a lakás. Szóval péntek este átjött, ettünk iszogattunk, beszélgettünk, csatlakozott később Ola és Kris is. De mikor elindultunk a városba, ők már hazafelé vették az irányt. Mi meg belevágtunk az éjszakába. Az este összefoglalója: Hál Istennek nem találkoztam egy indiaival sem.
Másnap sem akartunk otthon ülni. Hetek óta egyetlen szabad napom. De annyira fáradt voltam, meg beteg is egy kicsit, hogy inkább cask zombimenetelés volt a városban. Azért jó volt, és az idő is kellemes. Este csak néztünk egy filmet, és mentem aludni 10-kor. Mivel másnap meló. Másnap fél 5 körül végeztem. Megbeszéltük, hogy csatlakozok a többiekhez-Ximena és egy másik spanyol lány, akivel kb kétszer találkoztunk, de ha 3 szót hallottam tőle akkor sokat mondok-, piknikezünk és megnézzük este a tüzijátékot. Hazarohantam előtte zuhanyozni.
David volt csak otthon. Linda elment a gyerekekért az apjukhoz. Meg akartam őket várni, de csak nem jöttek, én meg már menni akartam. Amúgy nem írtam bevásárló listát, mert milyen már, hogy hazajönnek az útról, fáradtak, és ez várja őket. Na nem is vettek nekem semmit. Persze ehetem, ami nekik van. DE HA NEM AZT AKAROM! MEg sem kérdezte utána sem. Még egy kib* joghurtot sem vett, vagy a szokásos gyümiket, amiket szoktam kérni. Csak a kurva alma van meg a banán. Mert az egyszerűbb, olcsóbb. Mindegy, hogy a gyerekek csak ezt a kettőt eszik így?? Semmi idénygyümi?? Mondjuk mit számít, ha Spanyolországból jön. Na elnézést, csak kikészítenek ezek a dolgok. Szeretnék bevásárolni magamnak, és enni, amit én szeretnék. Megtapogatni. Nézni. Nem az, hogy azon izélek, hogy mi legyen az 5 dolog amit felírok a listára, mert ha többet írok úgyis azt mondja, hogy jajj nem volt. Nem volt ilyen régen. Miért nem szeret mostmár? Vagy mi van? Amúgy meg sokat beszélgetünk, és látszólag örülünk mindennek. Csakhogy ez színdarab.
Na szóval kirohantam a tüzijátékra, megnéztük, megfagytunk. Ilyet is láttam. Azt hiszem már túl öreg vagyok, hogy az ilyen dolgok felizgassanak. Na most nem tudom a szép magyaros kifejezést, és lefordítottam angolról. Megvan: lázba hozzanak:D Elnézést:D
Jajj kifelejtettem a főnök a munkahelyen azzal várt, hogy meg akar tartani, szóval "találkozunk hétfőn". Na most örüljek, vagy ne. Hát örülök azért, de most számoltam, hogy annyi pénzt azért nem kapok, hogy örömtáncot járjak. Főleg, hogy még mindig nem tudom mikor javítják ki a múltkori hibát, és adják oda a fizetésem rendszeresen..
Szóval most kb minden hétvégére be fog osztani, mert akkor tudok maradni. Pénteken soha nem tudok menni. Így nem nagyon van szabad időm. Hétköznap tehát csak fél 3-ig dolgozok, viszont korábban kezdek. Amit nem bánok. De tegnap kilépett egy csaj, és ketten kellett dolgoznunk. Nem lettünk kész persze, szóval ott kellett hagynom szegény csajt. Ma is a srácot, bár az már nem volt vészes. Szerintem örül is, hogy többet kell dolgoznia, így többet kap. Végülis a szobákkal végeztünk, csak a szervízt kellett megcsinálni meg a szennyest.
Tegnap megvolt az első angol órám. Leírom a napom, ha már itt vagyok: felkeltem 7-kor, elkészítettem a gyerekeket, eltakarítani a reggeli romjait, útnak indítani, felpattanni a bringára, hotel, takkerolás, a végén már annyi energiám nem volt, hogy felemeljek egy leesett tollat- általában azért nem ilyen rossz, de most szerintem leesett a cukrom, és egész nap kókadt lóf*sz voltam-, hazatekerés, gyors zuhany, gyerekek, csiti a parkban, ah az jó volt, egy óra TANULÁS a parkban, de legalább csücsültem, és napos volt. Hideg, de napos. SZóval haza, vacsi a gyerkekenek. Aztán mivel rossz a kocsi, Linda vitte a gyerekeket a délutáni programjukra, és engem is elvitt az iskolába, mert soha nem értem volna oda.
Még csak ismerkedős nap. Semmit nem tanultunk. De jó volt. Igyekeztem hiperaktívkodni, mert az első benyomás a legfontosabb. Igyekeztem mindenkivel csevegni, -persze nem sikerült, mert vagyunk vagy 15-en- nem értem hogy ment, mert előtte elég fáradt voltam. Nem mindenki spanyol legalább. Aminek örülünk. Van pár lengyel, egy kínai, egy fél thai meg egy fél indiai. Utóbbi egy személy mellesleg. Hazafelé egy lánnyal mentem haza a busszal. Egész úton a nevén gondolkoztam. Annyi volt az új infó, hogy mindent azonnal elfelejtettem. Már el is hívtam sörözni valahova. Majd meglátjuk, mert egyelőre IDŐM AZ NINCS!
