Kedden volt az első angolom. Sajnos el kellett jönnöm 1.5 órával a vége előtt. Ráadásul elszóltam magam, hogy lehet, hogy nem csinálom végig. Jól megalapoztam a hangulatot a tanárrokkal így. Az első rendes, de a második ma tett egy kedves megjegyzést, hogy eldönthetném, hogy mit akarok, mert ez így nem jó. Szerintem ő nem is látta Lindától a levelet, hogy 2 hétig ez lesz. Holnap tesztet írunk, és ha kések, akkor nem tudom  megcsinálni az egyik részt, a másodikon ugyan ott tudok lenni, de a 3. megint kimarad, mert hamarabb el kell jönnöm.. Nagy szar így. Ráadásul az utolsó hét, amit itt töltök Ediben, tanítási szünet.. Vagy nem is mondtam, hogy 17-én megyek Londonba? Valószínűleg nem. Beszéltem az ottaniakkal, szóval csomagolok, és megyek Londonba, olyan reményekkel, hogy csak a cuccaim egy részéért jövök már vissza. Remélem megkapom a melót.

Szóval van még itt két hetem, miután elhagyom a családot. De írtam szerintem ezt, mert rémlik, hogy mondtam, hogy említettem Lindának, hogy keresek hostelt.

Visszatérve a nyelvtanfolyamra, elég jó, bár tudom, hogy vannak ennél is jobb tanárok, de ők is elég jók, főleg az első. Nagyon látom, hogy elvesztegettem az időmet azzal, hogy nem jártam normális csoportba. Lehet, hogy ott kellett volna már hagynom a családot előbb, és találni egy olyan melót, ami mellett tudok csinálni egy normális tanfolyamot. Esélyem nem volt így az IELTS-re. Egyedül??? Mert a kis angol tanárom macskafing volt. Semmit nem is tudott az IELTS-ről, és nem is tett erőfeszítéseket az ügy érdekében. Úgy azért mindjárt más készülni, hogy vezetnek valamerre, van könyv, ami alapján haladsz, tanárok, akik hozzátesznek nagyon sok mindent, és társak, akikkel a legjobb taktikákat megosztjátok egymással. Amúgy mindenki nagyon kedves, első pillanattól kezdve tagnak éreztem magam. Van egy nagy darab néger hapi, olyan aranyos:D Osman. Egy lengyel csaj meg nagyon ismerős volt, kiderült, hogy már voltunk egy házibuliban. Lengyelek sokan vannak, egyik csaj le is támadott a budiban, hogy na hogy tetszik az egész, és hogy mennyit lehet a tanfolyammal fejlődni. Miért szóltam el azt a London dolgot. Így most várhatom, hogy mikor tesznek ki.. Nem tudok hazudni!! Soha nem is tudtam. Annyira rossz vagyok benne.

Linda ingyen meg tudná rendelni a könyveim, de nem kérdezem már meg, mert érzem ez volt a határ. Ígyis a kocsival megyek a tanfolyamra, persze majd tankolok, de máshogy kb alig maradhatnék az órán.

Az a baj, hogy mindenhol azt várják, hogy teljesen elkötelezzem magam a feladatnak. A nyelvsuliban oda kéne tennem magam, itt is- holott szerintem Linda pörgi túl ezt a benevelést az új aupairral, ugyanis akkor nem volt itt senki, amikor én voltam először velük, és akkor még jóval nehezebb is volt. Szóval itt is jelen kéne lennem mindig, meg rendelkezésre állni. Londonban elvárják, hogy biztosra vegyem a munkát, és levigyem  minden cuccomat. Ezek az elvárások most kifárasztottak. Főleg, hogy nincsen valaki, akihez hazamegyek, hogy bántottak a suliban..  (Semmi gond gyerekek amúgy, csak meg fog jönni, gondolom ezért vagyok szuperérzékeny.)

Marina már belemászott az agyamba. Egész éjjel vele álmodtam. Nekem már megérkezett. Elfoglalta a helyemet, és nem tudom abbahagyni  a találgatást, hogy milyen lehet. Vajon örül, hogy itt leszek neki segíteni? Érdeklik majd a gyerekek? Akar majd spanyolokkal barátkozni? Közönyös lesz? Vajon izgul? Jobban szeretik majd a barátaim, a gyerekek vagy Linda, mint engem? Fontos ez? De valahogy most várom, hogy itt legyen valaki és remélem, hogy rendes, és örül majd nekem és tudok neki segíteni.

Nem tudom miért édekel ennyire amúgy.

Szerdán volt egy kis időm intézkedni, és muszáj is volt mindent, mert 1-én el kell mennem innen. Persze itt volt a takarító, akit eddig itt lehetett hagyni, hogy majd behúzza az ajtót, most valahogy haza kellett érnem egy órán belül.. Nem értem néha ezt a következetlenséget, logikátlanságot. Mindegy, körberohantam a belvárost, érdeklődtem a hostelek után, végül az utolsó volt a legmegfelelőbb. Megkéreztem, ha takarítok vagy valami, aludhatok-e ingyen. Igen, de nem tudják biztosítani, hogy minden napra lesz meló. Úgy egyeztünk meg, hogy kifizetek egy hetet, mert úgy olcsóbb is (70 font) és utána igyekeznek munkát adni. Az jó, mert pont arra a hétre már angolom sem lesz. Jóóóó sokat tudok majd takkerolni. Nyami. Ráadásul nem volt hely február első hétvégéjén, de a csaj nagyon rendes volt, felhívta a testér hostelüket, szóval ott töltök két éjszakát, majd átköltözök ebbe. Caroline is itt szállt meg amúgy, már ismerek ott 1-2 embert. Bár nem vagyunk olyan csevegős viszonyba, de tudom, hogy rendesek. Teljesen izgatott lettem ettől. Tele van megismerkedni alkalmas, érdekes emberekkel:))) Istenem, mikor higgadok már le:) Nekem tényleg kávézót kéne nyitnom, hogy kiélhessem az idegenek megismerése iránti kielégíthetetlen, beteg szenvedélyemet:D

Szóval szállás pipa, pénz remélem pipa, bár most készülök megvenni két könyvet, hogy érezzék az elkötelezettségemet:) Szerda óta romokban áll a szobám. Hogy lehet 1,5-2 hónapra előre pakolni?? De mégis úgy, hogy ha visszajövök ne maradjon sok cuccom, amit megint szállítani kell. Lehetetlen.

Kedden sütöttem a gyerekekkel. Adtam a takarítónak is egyet, mint búcsúajándék.:)Meg kell, hogy mondjam agyonra dicsértek. Pedig már olajat is öntöttem a dologhoz vaj helyett, hogy Linda ne boruljon ki az elhasznált vajmennyiségtől, minthogy nem halmozhatok fel dolgokat, amik hasznosak lennének, mikor gondolok egyet és sütnék. Na mindegy, jó lett nagyon. Közben hagytam, hogy zenét hallgassanak a laptopomon, de nem igazán néztem oda. Az "I'm sexy and I know it" című szimfóniát választották. Linda pont akkor lépett be, mikor a faszi lengette a csipőjét a kamerába és halványan sejteni lehetett mi lifeg a kurta úszónaci alatt. Ettől a sokktól két percig állt, én meg mosogatásba folytottam szégyenem, hogy 1. nem néztem mit néznek a külkök 2. leszarom. Cameron így is néz már mindent szerintem, Ailsára kellett volna figyelnem egy kicsit jobban. Na mindegy, nem sérült. Szóval kedden, szerdán Ailsa volt a seggembe. Szerdán én mentem el este Camért az egyik foglalkozás után, hogy legyek vele is egy kicsit. Beszélgettünk. Erre ma már ő volt a nyomomban. De a sajátos, fiús módján. "Dóra, gyere, segíts megtervezni ezt a rajzot!!" (láttam, hogy február elsején kell csak leadniuk, nem tudom miért volt olyan sürgős;) Szóval rajzoltam vele, láttam, hogy úgy néz rám, hogy tudod, hogy 'tökre örülök, hogy te volták az aupairem'. Aztán beszélt nekem egy csomót, amit nem szokott. Most valahogy szomjazta a figyelmem. Elvittük Ailsát egy foglalkozásra, aztán őt focira, közben végig dumáltunk. Múltkor megérdeklődtem mi van már a barátnőjével. Mondta, hogy dobták, de nem lényeg, mert a haverját is ugyanakkor, szóval így nincs egyedül.

Tudjátok...  amióta itt vagyok szeretném megérteni az itteni fiúkat, és még Isával hülyültem is, hogy én addig el nem hagyom a várost, amíg egy skót sráchoz nem kerültem közel. Azt hittem vereséget szenvedve kell angolosan távoznom.

Most jöttem rá, hogy mennyire vak voltam. Nem vettem észre, hogy már rég sikerült.

Elhagyhatom Skóciát.