Jó hír: Anyuval álmodtam, és ezúttal nem halt meg vagy valami ilyesmi. Sőt! Készült meglátogatni. Csókolom Freud úr!

Rossz hír: Megbüntetett a londoni bkv (igen, tisztában vagyok vele, hogy minek a rövidítése, de ha azt írnám tfl, hosszasabban kéne magyarázkodnom). Gyanútlanul sétáltam be azon a borongós hétfői délutánon a metróba. Tudtam, hogy már nincs sok pénz az utazó kártyámon (oyster), de gondoltam, ha mínuszba is megyek, egyenlíthetem később. Azért gondosan figyeltem a kapunál - ami nyitva volt, mert tömeg esetén mindig kinyitják, hogy kerüljék a fennakadást-, hogy a led pirosan felvillan, jelezvén, hogy minden rendben, bújjak be. Kimenni viszont nem tudtam. Nem értettem miért, és oda is mentem az ellenőrhöz, hogy ugyan világosítson már fel, mit tettem. Sajnos abban nem volt köszönet. Lecsippantottam a kártyámat, és a varázskészüléke azt mondta, hogy a kártyámon egy fillér sincs és még csak le se csipogtattam a belépő kapunál, ami egyet jelent a blicceléssel. Ugyan kérem, ellenőr asszonyság, hát idejönnék akkor egyenesen sétálva ellenségeim karjába, ha csalni akartam volna? Nem hatotta meg,  £40-ra baszott meg. És még meg is büntetett. (Ez akkor volt sláger, mikor egy magyar csaj azt állította, hogy megerőszakolták a rendőrök. Nem emlékszem mi lett a vége az ügynek mellesleg.)

Viszont a végén hozzátette, hogy fellebbezhetek. Megtettem. De nem hiszem, hogy visszakapom a pénzem. Elvileg 10 munkanapon belül elbírálják. Várom. 

Főnököm visszajött szabiról, megkezdjük az adatok feldolgozását, szóval most megint programozok, ami tetszik. Bár nem értek hozzá, és nem vagyok jó benne, legalább már nem úgy ülök ott mint egy tapasztalatlan szerencsétlen. Hanem mint egy tapasztalt.

Voltam Amsterdamban. Buszom este 11-kor indult és reggelre már ott is voltam. Ami a legkellemetlenebb volt az egészben, hogy komppal mentünk át a Doveri-szoroson, ahol mindenkit leszállítottak a buszról hajnali 3 körül, és fel kellett menni az utazóknak kialakított, boltokkal kávézókkal, étkezővel kialakított egységhez, ahol ha élelmes voltál gyorsan elfoglaltál egy kanapét és aludtál tovább. Nos én arra sem voltam felkészülve, hogy kompozni fogunk és kicsit tengeti beteg is lettem, ami csak rosszabb volt, mikor megálltam vagy leültem, szóval sétálgattam 1 órán át, majd egy fél órát mégiscsak ültem. Fogalmam sem volt mennyi ideig fog tartani. Visszafelé már nem volt gond, találtam egy kanapét és istenit aludtam. Mikor felébredtem, alig bírtam megmozdulni, mert elálmosodott utas

ok hevertek a földön mindenfelé. Kedvem lett volna rajzolni rájuk. 

8 köröl értem Amsterdamba, ahol Margó felsz

edett a barátjától kölcsönkért kocsival, és kimentünk valami távolabbi részbe, ahol nem kellett fizetni a parkolásért, majd bebuszoztunk a központba. Elindultunk egy ingyenes városi túrán, de eleredt az eső, és úgy már nem volt olyan csábító követni a falkát. Megnéztünk egy erotika múzeumot, ahol két lány a bejáratnál, vihogva tömött a szájába egy csokis sütit. A jegyeladó rosszallóan kérdezte, hogy "ugye az nem marihuánás süti?" "Nem" -vágták rá vihogva a lányok. 

A város tele van érdekes teákat és jellegzetes illatú cigarettákat fogyasztanak. Az embernek résen kell lennie mit rendel. Egy órája sem voltunk a belvárosban, mikor ürítési célból betértünk egy McDonald's-ba, ahol egy 30 év körüli srác össz

eesett. Nem

 hívtak mentőt. Rázogatták, meg hoztak neki vizet. Mindenki tudta mi baja. Majd elmúlik. Fél óra múlva még mindig ott feküdt, de már eszméleténél volt legalább, csak nem tudott felállni.

A város egyébként gyönyörű. Koncentrikus kör formájában kialakított csatornák ölelik át az egészet. Minden igaz, amit mondanak: lányok a kirakatokban, legális drogok a boltokban. Még olyat is láttunk a virágboltban, hogy kezdő cannabis szett kezdőknek. Kényed-kedved szerint választhatod milyen sorrendben követed el a bűnöket. És ha ezzel végeztél, ott vannak a templomok, hogy életed tiszta lappal kezdhesd, egészen estig, mikor megint elköveted. Konkrétan ezen elvet követték hajdanán, ha jól értettem túravezetőm szavait. Ezért nem tették messze a piros lámpás negyedtől a templomokat. Nem tették messze?? Egy utcával arrébb van! 

Igen valahogy így állnak kint a fő utcálóséták (ez véletlenül sikeredett, de úgy megtetszett, hogy így hagyom) mellett a lányok, kirakatszerű kreálmányban. A túristák meg a csatornák partján iszogatnak, és nézik a lányokat. Néha családok sétálnak el mellettük, kisgyerekekkel, de gondolom azért nem gyakori, hogy betérnek oda gyerekkel.Mármint arra a részre.

Ha el van húzva a függöny, akkor vannak náluk. 15 perc alatt 50 fontot keresnek, azaz kb 15 ezer ft-ot. pfff 1000 ftos percbér. Nem semmi!

A lányok amúgy gyönyörűek. Le a kalappal!

Érdemes megfigyelni a kép felső részén látható portékát.

Amúgy minden más is igaz: a klumpák, a biciklik, a virágok(boltok), a sajtok, a waffel, a palacsinta, a sült krumpli mind-mind isteni! A sajtboltokban ingyenes kóstolókat tettek ki. Na oda nem egyszer betértünk. Ott tudtuk le sokszor a főétkezéseinket.

Nem elestem, csak kipróbáltam valamit!

Szóval miután megnéztük a fél várost, belevetettük magunkat a helyiek közé estefelé. Egy háromszemélyes asztalhoz ültünk le egy sörrel ketten Margóval, amihez kisvártatva csatlakozott egy 60as években járó férfi. Nem kérdezett semmit, csak leült az asztaltársaságunkhoz, és nyugisan olvasott egy újságot..

A holland nyelv nagyon fura. Olyan, mintha német és angol szavak lennének összekeverve, francia kiejtéssel.

Később volt alkalmam elbeszélgetni egy dán sráccal. Ő volt a bárpultos az utolsóként meglátogatott vendéglátó egységben. Kifaggattam, hogy milyenek a helyiek, milyen nyelven tanulnak és ugyan kik látogatják a bordélyházakat (60% a UK-ből -ejjj az a hideg angol vér..) és hogy itt mindenki drogos-e (kb 5%-a a városnak él a legalitás adta lehetőségekkel. Ő is közöttük szerepel.). Tanultam egy pár szót dánul. Aztán elaludtam a székben.(mivel már igen későre járt és amúgy sem aludtam sokat a buszúton. Előtte is mindig azért váltottunk kocsmákat mert a szemeim már aludni tértek én viszont még nem akartam.) Szóval visszatértünk Mar

góval a bázisra és egy jóízűt aludtunk a kocsiban. Másnap megnéztük a város másik felét és megnéztük a Van Gogh kiállítást. De ha ott egy holland megkérdezi, akkor kapásból rávágtam volna, hogy nem, mert úgy ejtik ki, ahogy embert még nem hallottam beszélni.

Végezetül egy közös képpel zárnám, amit egy idegen készített Margóról és rólam: