Nagggyon hosszú nap. Nem volt erőm már tegnap leírni. Annyira fáradtan értem haza, hogy azt hittem már beteg vagyok, pedig csak sok volt az infó.

Dél körül elindultunk Linda két barátját meglátogatni. A kb 30-40 perces út alatt a sértődés minden fázisát láttam Camen (a fiún). Borzasztó volt.. És kellemetlen is, hogy ott ülök egy család magánszférájában.

Először North Berwickbe mentünk. Nagyon szép kis hely. A házról nem is beszélve, ahol az ismerős házaspár lakik. Próbáltam képeket csinálni arról is, de alapvetően nem akartam pofátlanul végigfényképezni az otthonukat. Picassara felteszem majd a képeket, és elküldöm a linket, hol lehet elérni. Ott is hozzá lehet szólni a képekhez, ha akartok. Lesz egy nagy, furcsa hegy a képeken. Vulkán volt valamikor.

A férj szépen beszél angolul. Nagyon vicces, nyitott fickó. Mindenképp meg akart tömni sütivel. Pedig már annyira tele voltam. Halat ettünk, spárgával, krumplival. Aztán volt édesség, és ezenfelül tuszkolta volna belém az egyéb desszerteket. Nem hitte el, hogy nem udvariasságból nem kérek. Már inkább az volt az udvariatlanság, hogy nem kértem, de az még kínosabb lett volna, ha az asztal alá hányok a kutya mellé. Végül előttem hagyott egy sütit, hogy azt egyem meg..

Udvariatlanság nem kérni teát vagy kávét. Egyszer megtettem pár nappal ezelőtt. Senkinek nem kívánom. Megfagyott a levegő. A kávét most is elutasítottam, hiszen rosszul vagyok tőle. Most is meglepődtek, mint mindig. 'Akkor esetleg teát?' Hát persze, azt nagyon szeretnék.. Aznap már a 3. fekete teám volt. Ez épp nagyon erős. Ha megiszom szétesik a szívem. Ott is hagytam. Mindeközben..

.. a süti az asztalról bámult rám, cukormázas szemeivel. Könyörgött. Bármikor máskor sírtam volna, ha nem haraphatok bele, bármelyik más időszakomban nem is érdekelt volna az sem, hogy már nem fér belém több, de a sok esemény valahogy elvette az étvágyam. Otthagytam.:(

Emberünkkel sokat beszélgettem. (Tudja valaki, hogy van a Tisza angolul?) Kérdezgetett, többek között arról is, ha az ember belepisil a medencébe, igaz-e, hogy az reakcióba lépve a klórgázzal valamiféle irritatív gáz szabadul fel..thx..

Azt mondta, hogy jó az angolom. Istenem:D Az angolok/skótok annyira udvariasak.

Ebéd után lementünk a partra. Szép, napsütéses idő volt. Most először tudtam rövid ujjú felsőt viselni. Homokos tengerpart. Néhol sziklákkal tarkítva. Ide mindenképp el kell majd jönnötök.:) Be is írtam a naptáramba, hogy még vissza kell térnem.

A gyerekek azzal voltak el, hogy a szegény, gyerekekhez egyáltalán nem szokott kutyának dobálják a teniszlabdát. Én amúgy nem léteztem számukra a kirándulás alatt. A kislánnyal ugyan megpróbáltam homokozni, de nem sokat. A fiú meg tényleg rám sem bagózott.

Hazafelé meglátogattunk még egy családot. 3 gyerek, két kutya. 'Kávét? Nem köszönöm.' Apuka volt már egyszer Budapesten. Azzal magyarázta az erős tiltakozásom a kávé iránt, hogy Pesten nagyon jó finom, és biztos kóstoltam már a pocsék skót kávét. Mondtam, hogy nem erről van szó, csak rosszul vagyok a koffeintől, és légyszi a tea se legyen erős..

Ott a kutyákon kívül senki nem foglalkozott velem. De nem volt zavaró, mert nem arról volt szó, hogy lenéztek, csak Lindával már 10 éve nem találkoztak, és persze rá voltak kíváncsiak. Hálás is voltam, hogy nem faggatnak, mert nagyon gyorsan, durva akcentussal beszéltek. Azt is csodálom, hogy a néhány, nekem szegezett kérdésre felelni tudtam. A kutyák spánielek voltak. Mondtam is az asszonyságnak, hogy nekem is spánielem van. Reaction: 'Akkor tudod milyen őrültek' Naja. :D    Versengtek a kegyeimért. Nem is tudom mikor szeretett kutya ennyire:) Egymást túrták ki, hogy most őt szeretgessem. Apu, most már tudom milyen érzés:)

Hazafelé már annyira fáradt voltam, hogy majdnem elaludtam a kocsiban. De még mindig nincs vége a napnak. Linda 7-kor elment otthonról, így esti babysitterkedés következett. A kislány megmutatta, hogy haladt a Rubik kockával. Nagyon ügyes. Már megvan egy oldal, és a 2. oldalak felső sora is. Szóval úgy rakta ki, ahogy elvileg kéne lennie, csak még hiányzik azért a fele, de nagyon jól indult neki. Nekem kellett intéznem a fürdetést is. Valahogy egyik sem mozdult a 'ki akar az első lenni' kérdésre. Nem akartam kijátszani a 'hívom anyukátokat, ha nem mozdul meg valamelyikőtök' kártyát. Már így is furán viszonyulnak hozzám. Mármint inkább a fiú. Azt sem akartam, hogy én döntöm el, hogy melyik jöjjön, mert akkor most melyikkel kivételezzek. Hál' Istennek a kislány magára vállalta, és elindultunk. Megértettem vele fürdés közben, hogy mindjárt 8, és akkor van alvásidő. 'Mindjárt 8??? Sietek!! Már meg is törölköztem!! Fogat mostam! Készen vagyok!! CAMARON menj fürdeni!!! Mindjárt 8!!!' Olyan aranyos vooooolt. Persze Cameron nem mozdult. Nagy nehezen elkezdett fürdeni. Tetű lassan. Nem egyszerű eset. Aztán végre alvás. Ma megyek Eszterrel a magyar napra. Nem tudom milyennek képzeljem el. Nagyjából ennyi fog ma történni, úgyhogy arról majd holnap adok számot.