Tegnap volt a magyar nap. Előtte átmentem Eszterhez, bemutatott a barátjának, Rossnak. Tud kicsit magyarul, úgyhogy nem zavarta, hogy egyfolytában magyar karattyolást hall. Néha próbált is hozzászólni. Nice people. Úgy éreztem magam náluk, mintha nem most mentem volna át először. Eszterrel is már úgy cseverésztünk, mint akik hónapok óta ismerik egymást.
Késve elindultunk a magyar napra. Ross ismerte a helyet, ahova meg volt beszélve a találkozó, szóval nekünk csak követni kellett. Belépve a pubba rájöttünk, hogy fogalmunk sincs, miről lehet felismerni őket. Minden asztalhoz hallgatózzunk oda?? Végül megkérdeztük a pultosokat. Odavezettek. Nem voltak olyan sokan, ahhoz képest, hogy kb 800 magyar él Edinburghban, és ebből kb 150 csatlakozott a csoportjukhoz az iwiwen. Kb 10-en lehettek. Nem sok érdeklődést mutattak felénk. Az állítólagos főszervező a legkevesebbet. Egy-két ember azért nyitott egy kicsit, de többnyire egymással beszélgettek. Megérkezett egy nő. Látszott rajta, hogy ő is először van itt. Gyorsan meg is talált minket, az asztal másik végén. Évi, 30 feletti, két gyereke van, férje katona. Egyelőre takarít itt. Egyébként, ahogy körbekérdezgettük az ott lévőket, nagyjából a nők nagy része takarítói állást vállalt Edinburghban. Évi elmesélte milyen kitartóan próbálkozott. Májusban érkezett alapfokú nyelvtudással, amivel itt kitörölheti a... mosdókagylót. Mindenesetre kitartott, és most már aránylag sínen van, és lassan a férje is csatlakozik hozzá. Átmentünk egy másik pubba, ahol remek élőzene szólt, cserébe semmit nem hallottunk egymás beszédéből. Legalábbis Ross meg én csak nézegettünk a kólánkat, míg Eszter és Éva hatalmas egymásra találása zajlott. Eszti később többször elnézést kért, hogy hanyagolt egy kicsit, de attól még én vagyok az itteni best friend. Rohadtul nem zavart amúgy. Már indulni akartam haza, mert korán kell kelni másnap, meg mégis az első kimaradásom, nem akarok rögtön egy hajnali hazatéréssel nyitni. Évi győzködött, hogy maradjunk még, és Eszti is szívesen maradt volna, de aranyos volt, mondta, hogy megígérte, hogy hazakísérnek, és legközelebb majd tovább maradunk. Szóval haza kísértek Rossal, Évivel pedig abban maradtunk, hogy pénteken átmegyünk hozzájuk. Linda később mondta, hogy olyan halkan jöttem haza, hogy egyáltalán nem hallottak semmit:)
Reggel én vittem a gyerekeket a suliba, majd én is hoztam el. 9:40-re orvoshoz kellett mennem, hogy bemutatkozzak, mint új páciens. Kicsit féltem, hogy nem fogom érteni, mit akar kérdezni, miután a recepciós csajból majdhogynem semmit nem értettem. De nem volt ilyen probléma. Csak megnézte a vérnyomásom, súlyom, magasságom, vizeletem. Nagyon aranyos, szimpi kis nő. Gondolom senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy sokkal jobban néz ki az orvosi rendelő, mint az itthoniak. Egyszerre kb. 4 orvos rendel, folyamatosan hívják be a pácienseket. Gyorsan haladnak, de mégis alaposak.
Linda nem volt otthon, dolgozott. Úgy döntöttem végre sétálok egyet, gyalog megkeresem a boltot, és a fitnesz termet. 2 óra séta után már majdnem feladtam, mikor ráakadtam a helyes útra. Térkép volt nálam, tudtam is, hogy hol vagyok, csak arra nem emlékeztem, hol van a gym. Vettem egy füzetet, meg tollakat, hogy a holnapi nyelviskolában tudjak mit használni. Aztán bementem a gymbe, de már annyira fáradt voltam a sétától, hogy csak ültem egy gépen, és néha megmozgattam 1-2 izmom. Közben elbambultam egy helyes skót srácon, aki egy néger fiúnak magyarázta, hogy kell eztmegazt a gépet használni. Semmit nem értettem abból amit mond. El is kaptam a szemem, nehogy odajöjjön nekem is magyarázni valamit, mert ezzel a skót akcentussal még mindig nem tudok mit kezdeni. Már egy ideje valami máson bambultam, mikor odajött, és megpróbálom visszaidézni.. Igen, szó szerint ezt mondta: "blöblableblöbleeblaee??" Mire én: "Sorry?" majd megismételte: "blöblableblöbleeblaee??" Mondtam neki, hogy ne haragudjon, nem értem. Aztán még mindig elég nehezen, de megértettem, hogy csak annyit akar tudni, segíthet-e valamit, vagy minden rendben.:) "Jeessz, sure. Everything is fine." Kínos:D
Nem halogathattam tovább fehérneműim kimosását. Kifogytam a tisztákból. Már tegnap elindultam egyszer e feladat végrehajtására, de mikor láttam a szánalmas kis kupacot a mosógépben, meggondoltam magam. Kivettem. Erre nem akartok se vizet, se energiát pazarolni. Ma viszont elég koszos gyerekruha sorakozott a szennyes kosarukban, hogy kigyűljön egy mosásra.
Miután összeszedtem a gyerekeket a suliból kimentünk a parkba játszani. Illetve ők játszottak, én olvasgattam az angol könyvem. Jó sokáig elvoltak hál' istennek. Így mire hazaértünk, már anyuka is otthon volt.
Az asztalon találtam két tájfutótérképet. Linda párja hozta nekem. Be voltak rajzolva rajta pontok, amik állandóan kint vannak az erdőben. Linda megkért, hogy mikor megérkezik David, menjek le hozzájuk kicsit, mert meg szeretné nekem mutatni a várostérképen, hogy tudok eljutni ezekre a helyekre. Azt hitte untat vele David, de nem, nagyon rendes tőle, és természetesen szívesen megnézném majd. Bár egyelőre nem csatlakoznék a tájfutócsapathoz. Emberünk nagyon durva akcentussal beszél. De már valamivel többet megértettem. Olyan, mint mikor nézek egy filmet angolul, és nem értek mindent, nem tudnám elmondani külön a mondatokat, de a lényeget megértem.
Szóval holnap 10 nyelviskola. Mármint nyelviskola csak egy. Az idő 10. Drukkoljatok!!
