Ahh de fárasztó volt. Reggel nem én vittem a suliba a gyekeket, de ígyis korán keltem, mert kitaláltam, hogy inkább sétálok a nyelvsuliba. (Igazából nem volt apróm, és úgy nem tudok buszjegyet venni.) Kb 3/4 óra. Még előbb is értem oda, mint számoltam. Megint csak én voltam ott időben, meg egy új lány. Francia. Beszélgettem vele, míg nem kezdődött az óra. Aupair. Egy évig marad. Két hete van itt. Micsoda véletlen:)

Nagy nehezen beestek a többiek is. Már két francia és két spanyol között ülök. Azt szokták csinálni, ha valaki nem ért egy szót, akkor a másik elmondja az anyanyelvén. Az óra közepén felszólaltam, hogy én is akarok egyet a fajtámból.. Jobb volt az óra valahogy. És megkértem a tanárt, hogy adjon házit. Tisztára, mint Monica a jóbarátokból.:)

Hazasétáltam. Elmentem a gyerekekért. Cameront elvitte az apja suli után, Ailsa és a barátnője, Holly velem maradt. Megismerkedtem az apukával. Kellemetlenül jött ki, mert ugyanakkor értem oda, mikor a tanár, és nem tudtam bemutatkozni, csak ott álltam szerencsétlenül mellettük. Mint mikor az ember nyújtja a jobbját, aztán gyorsan inkább hátrasimítja a haját, hogy ne lógjon tehetetlenül a keze a levegőbe.:) A tanár egyébként pont Camre panaszkodott. Később beszéltünk pár mondatot apucival. Nem is mondom, hogy a 3. kérdése az volt, beiratkoztam-e már nyelvsuliba. Ki kéne írni az arcomra, hogy folyamatban...

A játszótéren összeismerkedtem egy anyukával, megkérdezte melyik az enyém stb.

Megcsináltam a vacsit, addigra már hazaért mindenki. Linda is, Cameron is. Ettünk is. Cameron szemtelenkedett az anyjával, aztán rászóltam, Cameron meg vissza, hogy nem is hozzám beszélt.. Látványosan felálltam az asztaltól és elvonultam mosogatni. Nem rossz fiú amúgy, hiába úgy írom le mindig. Ez a fajta viselkedés természetes ebben a korban. Ha átjön valaki, produkálja magát előtte, és a többi gyerek is roppant viccesnek találja. Úgy emlékszem, én is voltam ilyen. Csak nem tudom egyelőre kezelni, de majd belejövök. Szerintem bántotta a dolog utána,  mert jött utánam, hogy leesett egy bab, de felvette és kidobta. És mi a baj, mert idegesnek nézek ki.

Annyira rossz kedvem lett már estére, úgy éreztem, most ezt valahogy le kell vezetnem. Különben is mostanában feltámadt megint a sütiszörny, szóval kinéztem egy órát: Zumba. Azt hittem azt fogom mondani utána, hogy soha ne próbáljátok ki olyan országban, ahol nem értitek rendesen a nyelvet. De most azt mondom, hogy menjetek minél messzebbre a saját országotoktól, sőt ahol még ismerős előfordulhat, mert amit itt levágtam egy óra alatt, az több volt, mint nevetséges. Rita, kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor táncházban voltam. Nővérem sírva röhögött, forogtam jobbra-balra, semmit nem értettem az egészből. Na ez most ilyen volt. Nem tudom, mit gondoltam, soha nem tudtam táncolni. Hát mikor elkezdte a csaj..navárjunkcsakvárjunkcsak elfelejtettem elmagyarázni mi ez. Szóval ez olyan edzésforma, ami most nagyon bejött a divatba. Táncolnak lényegében egy órán át. Azt hittem egyszerű lépésekből felépítünk majd egy kis koreográfiát, de nem. Szóval elkezdte az oktató. Csak néztem, hogy tessék???, aztán mikor felocsúdtam rájöttem, hogy lényegében rohadtul mindegy, tudod-e utánozni. Csak mozgasd minden tagodat amennyire csak tudod, és ha kicsit is hasonlít a tanár mozdulataira, akkor már király vagy. Aztán elkezdtem röhögni magamon, és ha más értelme nem is volt, nagyon feldobott. Örültem, hogy nem lát senki ismerős:D De körbenéztem, és mindenki így volt vele, senki meg sem közelítette a tanárt, de azt azért elmondom, hogy ő is eléggé nevetségesnek hatott a furcsa mozgásformától. Mellettem anyukám korú néni sz*rt épp a világra. Ugrált, pattogott, nem is igazán érdekelte, hogy mit mutat a tanár, egyszerűen jól érezte magát, és végigmozgott egy órát. Nagyon aranyos volt. És le a kalappal.

Ítélet: máskor is megyek, ha lesz időm rá. :)