Letelt a 4. hetem. Lassan egy hónapja vagyok itt. Még soha nem voltam ennyi ideig távol az otthonomtól azt hiszem.

A buli nagyon jól sikerült szombaton. A lángos nem. Egyszerre égett meg, szívta meg magát olajjal és belül nyers maradt. Szerintem ez már tehetség. Valakinek valami ötlete, mit ronthattam ennyire el? Sütögetés közben Ritáékkal skype-oltam. Hanna két percenként mondani akart valami nagyon fontosat:) Jujj de jóóó volt:) Végül meguntam a próbálgatást és kidobtam az egészet. A lángost mármint.

Elkészültem mindennel és vártam a vendégeket. Elég rossz hangulatban, mert a magyar barátaim lemondták. Évinek nem teljesen értettem az indokait, illetve igen, dolgoznia kell, de ezt tudta a hét közepén is, nyugodtan küldhetett volna egy mailt. Eszti pedig beteg lett. Így 3 ember nem jött el- mert ugye Eszti barátja lett volna a 3.. Elég ideges voltam, mit fogok csinálni ennyi emberrel. És mi van, ha nem is jön el senki.. Egyedül iszogatom meg a 12 sört és közben bepuszilom a tepsinyi sütimet. De 8 előtt betoppant az első vendégem. Nem ismertem. Meglepődött, hogy nem tudom kicsoda, de két embert is vártam, akiket előtte még soha nem láttam. A cseh lány volt. Eléggé zavarban. Toporgott a hallban. Beljebb tessékeltem. Visszafogott volt, hozott ugyan egy üveg bort, de csak vizet kért.. Én meg szürcsölgettem a még érkezése előtt felbontott sörömet. Ritát is bemutattam, mert még adásban volt. Furcsa volt a lány. Nem az én világom szerintem. Nem leszünk puszipajtások, de örülök, hogy eljött. Próbáltam beszéltetni, de ő nem nagyon kérdezett, csak válaszolgatott, lesütött szemmel. Biztos csak zavarban volt. 8 után nemsokkal azonban betoppant a második vendégem, a lengyel lány: Olá, akivel már sokat beszéltem, mert mindig összefutunk az iskola előtt. Nagyon szimpatikus, beszédes lány. 28 éves, de egyáltalán nem érzem, hogy idősebb lenne. Innentől folyamatosan beszélgettünk. Mindent el tudtam mondani, amit el akartam. Eddig nagyon sokszor volt, hogy azért nem beszéltem, mert nem tudnám elmondani. Persze tele volt hibákkal, de megértettük egymást. Biztos segített a martini is. Sokat nevettünk. Mindig bennem volt, hogy azért sem akarok külföldön élni, mert nem tudnék humorizálni, nem tudom azt mutatni, ami tényleg vagyok. De mint mondtam, nem így volt. Akkor már Petra, a cseh lány is kért valami alkoholos italt, de nem nagyon fogyott a martini. Mondta, hogy majd megy haza, mert még busszal akar. Eltelt kb 2 óra, és még mindig csak 3-an voltunk. Írtam a francia lánynak egy smst, mert rá mindenképp számítottam. Írta, hogy jövÜNK már, csak eltévedtÜNK. Na mondom, biztos a francia csávóval jön. Jóba lettek az angolórák után. Na nem annyira. Csak mégis. Úgy látszik a franciákban megvan, hogy tartsanak össze ha már egy idegen országban élnek, távol a hazájuktól. Nem úgy, mint a magyarokban..

Már öten voltunk. Nagyon jó hangulatban, folyamatosan beszélgettünk. Úgy láttam Petra is oldódott, bár én már nem beszélgettem vele. Nem is nagyon értettem, amit mond, mert halkan és lesütött szemmel beszélt. Pedig nem néz ki szégyenlős lánynak.. Margit (most így fogom hívni, mert nem tudom leírni a nevét. Na jó most az egyszer bemásolom ide: Marguerite. Ugye megértitek, hogy a továbbiakban inkább csak Margitként emlegetem?:)) Szóval Maargiit, a francia lány nagyonnagyon szimpatikus, ha ezt kihagytam volna. Nem mindig értem, mit mond, de próbálkozunk. Sokszor mondta, hogy hagyjuk, nem hagytam, esküszöm megszokom majd. Cedricet is jobban értettem már. A sütim ízlett mindenkinek. Miután kiderült, hogy a spanyolok nem jönnek (külön sajnáltam a spanyol srác távollétét, és mint utóbb kiderült a lengyel lány is így volt vele:)) felkerekedtünk, hogy folytassuk a bulit valahol, vagy inkább kezdjük el. A lányok egy hatalmas jézusomteleettemmagamsütivel sóhajjal keltek fel az asztaltól:):)

Cedric elvezényelt minket egy helyre. A bejáratnál már várt minket egy haverja, aki mellesleg majdnem ugyanúgy nézett ki, mint ő. Táncoltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Petrának sikerült a terve, hogy korán hazamegy. Talán 4-re már otthon is volt. Csak jól érezte magát:) Cedric-kel elég jóba lettek;)

Beszélgettem sokfajta népséggel: eredeti skóttal, lengyellel, franciával,  négerrel és még kitudja miféle szerzetekkel. (Csaba, ne aggódj!!:))

Cedric és azt hiszem Anthony- vagy valami ilyesmi neve volt- mint valami nagytestvér, mindig figyelt ránk: melyik lány hol van, mit csinál, kivel, mert azért rendesen szétszóródtunk, mindenki megtalálta a helyét, és jól érezte magát, de időről-időre visszatértünk a kis magunkhoz. Szóval szemmel voltunk tartva.:)

Megbeszéltük Olával, hogy nálam alszik. Eldőltünk, mint egy darab fa. Reggel -inkább délelőtt- még beszélgettünk. Nagyon jóba lettünk. Szimpatikus. És a francia lány is. Őket biztos, hogy keresni fogom még rengetegszer. Margittal meg is beszéltem, hogy megyünk hétvégén kempingezni. Remélem nem olyan idő lesz, mint most, mert jön a hurrikán.. Valamint együtt tanulunk majd, mert senkinek nincs pénze. Mindenki 70 fontot keres hetente. Olá beiratkozott egy másik tanfolyamra, majd lopja nekem az anyagokat. Aztán összeülünk valahol és tanulóköröket szervezünk. Remélem meg is valósul.

A facebook is összerakta a dolgokat, másnap ezt találtam az üzenőfalon: Cédric and Petra Slosiarikova are now friends after both attending Party is on:D (Cedric és Petra barátok lettek, miután részt vettek a partimon)