Nem jelentkeztem egy ideje. Elnézést. Fáradt voltam.

Letöltöttem utolsó órámat az angol csoportban. Sajnálom. Már úgy megszerettem. És egyre többen lettünk. Soha nem voltak ennyien, mint most. 11 ember. És engem mindig elfelejtenek. Mindig mondják, hogy a spanyoloknál hogy van, meg a franciáknál, most jött egy svájci lány, őt is megkérdezték, és megyünk tovább a feladatokkal, de VELEM MI LESZ?:) De vicces. :) Úgy kezelik Magyarországot, mint valami teljesen különc. Vicces. Nem negatív. Csak semmiben sem hasonlít. Meglepett, hogy senki nem ismeri a sziget fesztivált sem.. Almu, egy spanyol lány megígérte, hogy legközelebb Magyarország feliratú transzparensekkel jönnek, de megszólaltam, hogy ez az utolsó órám, ne fáradjanak. :( "Hát akkor meg kell innunk valamit óra után." "Mindenképp:)" Még jó, hogy Linda kimenőt adott délutánra. Beültünk páran-kb 8-an-egy bárba, iszogattunk, beszélgettünk. Nem sokáig, mert éhesek voltunk, különben is, a legtöbben aupairként dolgoznak, szóval menni kell a gyerekért. Végül csak spanyolokkal maradtam. Miattam beszéltek angolul:)

Mindenkinek elkértem az elérhetőségét. Jól jöhet. Az új svájci lányt elhívtuk a hétvégi kirándulásra. Szimpi. Viszont még mindig nem tudjuk, hova megyünk. De mit számít. Alig láttunk még valamit az országból, minden érdekes még. Jó lesz a társaság, van időnk, senkinek nincs pénze, van kocsink, nagy baj nem lehet:)

Tegnap viszont pocsék napom volt. Ezért nem is írtam. Cameron.. Haza kellett érnünk idejében, mert délután sporttevékenységet volt a program. Viszont hazafelé már megint elkezdett győzködni, hogy hadd kapcsolja be a gépet. Olyan stílusban mondja, amitől már libabőrős leszek. Tudjátok, az a muszáj, mert mindenkinek meg van engedve, és ha nem engedem meg, mekkora démon vagyok. (nem kérlelve, hanem mint egy felnőtt, hogy nekem ez jár)

Mondtam, hogy ez nem így megy, nem én hozom a szabályokat- hisz nekem lenne a legegyszerűbb, ha nem kéne otthon foglalkozni vele, csak gépezhetne, de természetesen az neki nem jó. Nem tudok mit kezdeni ezzel a hozzáállással, más világ. Mármint persze, új generáció. Úgy emlékszek, nekem meg volt engedve a tv is, számítógép is, mégsem akartam egész nap előtte ülni. Anyu, jelezz, ha tévedek:)

Aztán összeveszett a testvérével is. Kicsit úgy érzem, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, kicsit a húgán vezeti le. Nem vészes, csak.. elmélkedek.:) Szóval rászóltam. És úgy látszik ez már sok volt neki: nem akart hazajönni. És akkor már minden baj volt, aminek a felét sem értettem. Szidta az anyját, hogy Skóciába költöztek (amivel szerintem alapból semmi baja nincs, de most muszáj bántani mindenkit), hogy szabályokat hoz, hogy az ő véleménye nem számít, hogy én hogy ejtem a nevét, hogy Ailsa... ezt már végképp nem értettem. Közben előre ordított Ailsának, hogy várjon meg engem, nem szabad neki egyedül rohangálni. Ő viszont letelepedett egy parkba, és nem akart megmozdulni. Hagytam kicsit nyugodni, de addig Ailsa eltűnt a szemem elől és nagyon késésben voltunk. Végre hazajött. Ettek. Annyira rosszul voltam az eseményektől, annyira magamra veszem, az a baj. Remegtem. Nem tudok ilyenkor mosolyogni Ailsára se. Majd megtanulom kezelni a helyzetet, mert igazából nem a történésekkel volt baj, mert mindenkivel előfordul, nem egyszerű eset a fiú, de valahogy magamban kell lerendezni, hogy nem ellenem szól. Magamra is haragszom, mert pont úgy vagyok vele, hogy ne ilyen gyerekem legyen..

A gymbe is végig rossz kedvem volt és Ailsa sem derített fel, hogy 30 percen keresztül azt mondogatta, hogy éhes, holott előtte vacsoráztunk, és tudom, hogy csak csokit meg cukrot akar. Hát én is. De van egy határ, és majd ha felnő megtudja, hogy milyen nehéz felnőttként, mikor már magadat kell kontrollálnod. Ezt csak az értheti meg, aki ilyen sütifüggő, mint én:)

Kaptam egy üzenetet, hogy később ér haza anyu. Na ne.. Most a hátam közepére nem kívánok még egy órát..

Mikor megjött Linda, megkérdezte, -mint mindig-, hogy milyen volt a napom. Mondtam, hogy Cam-mel nem mindig könnyű.. Odahívta..

Később külön odajött, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy igen, csak.. nem szeretem, ha nem szeretnek. Linda győzködött, hogy dehogynem szeret, csak gyerek, és nehéz természetű. De neki az a lényeg, hogy a gyerekei biztonságban vannak, tisztelnek, és szerinte jól csinálom. Nem érdekli, ha nem szeret a gyerek. Nem az a lényeg.- Ennek mondjuk örülök. Akkor nem fárasztom magam azzal, hogy délután együtt játszunk:D-viccezek.. nekem fontos

Cameron fürdés után könnyes szemmel odajött hozzám, hogy valamit meg kell beszélnie velem: ha felhúzza magát, nem tud viselkedni stbstb, de az nem igaz, hogy nem kedvel, mert nagyon is -itt megölelt- és én vagyok a legjobb aupair a világon..stb. Meghatódtam.

Majd leengettem a halántékához szegezett fegyvert és a felszabadult karommal visszaöleltem.