6. hét kezdődik.

Hétvégén, mint már említettem csináltunk egy kis kirándulást. Az eredeti terv -ami mint kiderült nem is volt terv, mindenki akart valamit, de a szervezésen még csiszolnunk kell- az volt, hogy 3 napos kirándulás lesz, és kempingben, vagy ifjúsági szállóban alszunk. Halogattuk, hogy megtervezzük az útvonalat, közben a résztvevők is változtatták a kimikorérrá dolgot, és Cédric kikötötte, hogy nem akar sátorozni- meg is értem így utólag, nagyon hideg lett volna hozzá. Alapvetően jó volt így. Nem kellett magunkat semmihez se tartani, mert nem volt mihez. Csak mentünk, együtt voltunk, jól éreztük magunkat, aztán lett ami lett. Jól sikerült. Azt viszont nem gondoltunk, hogy az egy órányira lévő Eyemouth-ba sem tudunk eljutni..

Szombaton indultunk, elvileg délben. Gyakorlatilag Cédric késett. Elindultunk. Én vezettem. Első állomásunk a közeli bolt volt. Vettünk egy csomó édességet Cédric pedig sört. Na mi lesz itt.. Emberünk elég zavaró tudott lenni, hangoskodott, vihogott, mint egy gyerek. Megivott két sört, aztán hál' Istennek elaludt. Rossz volt, hogy kicsit kimaradtam a beszélgetésből, mert nekem kellett a volánnál ülni, és nem hallottam mit fecsegnek a lányok a hátsó ülésen. Így nagyon örültem, mikor Margit felajánlotta, hogy cseréljünk, és akkor én is fogyaszthatok alkoholtartalmú szénsavas italt. Kifaggattam a vezetői tapasztalatairól, majd átengedtem a volánt, de egyfolytában sasoltam minek fogunk nekimenni. Jól vezet.

Első állomásunk Gullane volt. Nagyon szép, homokos tengerpart. A lüke francia lány rá is akart venni, hogy menjünk be a vízbe. Na de azért kéremszépen, ennyire nincs meleg. A svájci lányt azonban sikerült meggyőznie. Mi addig a parton söröztünk és rengeteg fényképet készítettem, amíg Cédric próbálta meghódítani a tőle 5 évvel idősebb lengyel lányt. Nem sikerült neki. Sem akkor, sem később.

Következő állomásunk North Berwick volt, ahol ugyan már jártam, de nem minden részén. Betértünk ismét egy boltba, mert a könnyű szénsavas üdítőitalból már nem maradt. Itt is bohóckodtunk, fagyiztunk, fényképeztünk stb. A közelben volt egy vár, de sajnos nem volt nyitva, így csak távolról csodáltuk, ahogy a Bass Rock sziklát is, meg a rajta tanyázó szulákat is, de erről már azt hiszem írtam. Képeken meg is lehet csodálni:)

Itt merült fel először a gyanú, hogy nem ifjúsági szálláson fogunk aludni, hanem visszamegyünk Edinburgh-ba, mert mint kiderült Margit családja nem volt otthon.

Közben folyamatosan ettünk. A lányok úgy látszik mind aranyhal okosságúak, ha kajáról van szó. Annyira rosszul voltunk már, de ettünk tovább, amíg volt mit. Nem gondoltam, hogy vannak ugyanolyanok, mint én. De igen. Csak szerintem valahogy én nehezebben emésztek. Kezdem azt hinni, hogy valamelyik enzimem hiányzik vagy lusta, mert nekem még másnap is akkora hasam volt, mintha tényleg lenne oka, amiért 9 hónapig maradok Edinburgh-ban.

Uccsó állomásunk aznap Dubar volt. Már lemenőben volt a nap, mire odaértünk. Kicsit szétnéztünk, de nem sokat, mert hideg volt. Végleg eldöntöttük, hogy inkább visszamegyünk a városba, hiszen a legközelebbi olcsó szállás messzebb volt, mint Edinburgh. Bevásároltunk a tescoba, mert még vacsorázni akartak!!!! Már mindenki rosszul volt a kajamennyiségtől, de folytattuk. Most bort ittunk kísérőnek. Nagyon finom vacsora, majd hangulat kerekedett. Csatlakozott Bianca, a hörcsög. Cédric továbbra sem járt sikerrel Olánál. Táncoltunk, beszélgettünk. Caroline, a svájci lány nagyon szimpatikus. Máskor is hívjuk. :) Sokat beszélgettünk. Talán most vele csevegtem a legtöbbet. Én nem akartam annyira elengedni magam, mert másnap vezetnem kellett. Kárfelmérés: eltört két borospohár, tönkrement egy laptop- a kiömlő bor miatt-, pedig még direkt arrébb is tettem szegény gépet, mert már történt egy barátommal hasonló, de egy övvel akkorát lehet ütni egy borospoháron, hogy a kilöttyenő folyadék beza megtalálja a klaviatúrát. Olával elmentünk aludni. A többiek még folytatták a partyt. Reménykedtünk, hogy Bianca még életben van, valahol..

Másnap Caroline-t is a szobában találtuk. Lassan felébredeztünk, és elkezdtük a napot. Margittal és Olával elmentünk kávéért. Mire visszaértünk Cédric bejelentette, hogy ő hazamegy, mert egyik barátjától el akar köszönni, vagy üdvözölni akarja, mittomén, nem is lényeg, nem tart velünk, de jó buli volt. Majd legközelebb folytatjuk. Hogy miért távozott íly sietősen valójában azt most fedje homály:) Csak lányok maradtunk tehát. Lassan összeszedelőzködtünk és elhatároztuk, hogy nem csinálunk nagy túrát ma, csak a híd másik oldalára megyünk át, és keresünk végre egy várat. Jól tettük. Esett, de nem volt hideg. Én vezettem. Átmentünk Aberdour-ba. Megnéztünk végre egy várat, ahogy terveztük. Sétálgattunk. Elment a nap, aztán úgy gondoltuk, hogy teázunk valahol - az itt vacsorát jelent:), bár eredetileg tényleg csak egy teát akartunk, de öhm.. éhesek lettünk.:)-, amiből mcdonalds-os kajálás lett:D Fagyival a végén.. Neneneismondjátok.. Teleeeee..

Szóval jó volt, szép volt. Legközelebb talán messzebbre is eljutunk.

Felnőttek remélem nem aggódtok a hallottakon. Nagy lány vagyok már, és felelősségteljes. Anyunak külön üzenem: NEM vagyok 16 éves.

Egyébként Bianca reggel a helyén volt és emésztette a sok ételt, amivel az éjszaka folyamán megkínáltuk.:)