Annyi minden történt, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Kezdem a tegnappal, mert arra még emlékszek, jajj ott van még a csürörtök, az sem volt semmi..
Szóval csütörtökön elbúcsúztattuk Davidet, az angoltanárunkat, mert már nem fog ott tanítani- most az mellékes, hogy én már nem járok abba a csoportba, a lényeg, hogy találkozni akartam a többiekkel, ők is velem.:) Sajnos angol tanítás után búcsúztattak, így én csak egy órát tudtam maradni, mivel egyedül voltam a gyerekekkel a héten, majdnem végig.- na ez most nem igaz, mert a hétfőm és a péntekem szinte teljesen szabad volt. (Nem volt különösebb probléma.) Szóval rohannom kellett begyűjteni a gyerekeket a suli után. (tükörfordítás) Magammal vittem Esztit is, bemutattam a többieknek. Beszélgettem kicsit a spanyol úrral, hátha végre eljön valahova, ahova invitálom. Kiderült, hogy ő sem dolgozik másnap, én sem, így eldöntöttük, hogy elmegyünk valahova este. Találkoztunk tehát később, és beültünk egy élőzenés, nagyon tetszetős pubba. (EZ NEM EGY RANDI! ugyanis: ) Majd 2 spanyol és egy skót lány is csatlakoztak hozzánk. Nagyon jó volt, sokat beszélgettem, egészen addig, míg el nem fáradtak a nagy angol kommunikálásban, össze nem találkoztak egyéb spanyol lényekkel és spanyol nyelven folytatták a társalgást. Az est további része valamiért nem nyújtott sok izgalmat számomra....
Pénteken elindultam turkálót keresni. Nem jártam sikerrel. Viszont muszáj volt vennem valami meleget, így betértem a fő vásárló utcán (Princess street) a H(omokosok)&M(elegek)-be (vicceztem, meleg ruhára gondoltam..), és ott voltam kénytelen levezetni a nemtalálokegyturitésnincsegygöncömsem rohamom.
Másnap Doors Open Day-t tartottak Edinburgh-ban, ami azt jelentette, hogy sok helyre be lehetett menni ingyen, ami amúgy le volt zárva látogatók elől. Eszti mindenképp látni akarta a bus terminált. Megkértem Lindát, hogy hadd tartsanak a gyerekek is velünk, hátha élveznék ők is.:) Ailsa mondjuk nagyon nem akarta látni a buszokat, de Linda már annyira megörült, hogy szombaton is elviszem egy kicsit a kis szörnyetegeket, hogy nem volt visszaút. Megbeszéltük Margittal, hogy ő is hozza az övéit, így még mókásabb lesz. A tervek közben változtak, mindenesetre jól alakult. Eszitvel és a külkökkel megnéztük a buszokat. Cameron nagyon élvezte a többi ember jelenlétét: produkálta magát, de nagyon aranyos volt. Hívtam a svájci lányt is: Caroline-t. Cam megkérdezte a buszos progi előtt, hogy Eszti tud-e angulol. Mondtam, hogy igen, nagyon jól, mire Cameron rávágta megkönnyebbülten: akkor jó, mint te. :):) Nem tudom, hogy kedves akart-e lenni vagy komolyan gondolta, de nagyon jól esett.
Margitékkal a botanikus kertben találkoztunk. És egy másik spanyol lánnyal is összefutottunk: Mireia-val (a csoportból ismertük őt is, Margit hívta meg). Szóval már jó sokan voltunk. Margit nagyon jól ért a gyerekek nyelvén (is. IMÁDOM!!:)) Együtt játszottak a gyerekek, nagyon jól érezték magukat. A végén ittunk egy kávét a nagyokkal, ettünk sütit a kicsikkel, és hazacaplattunk. Meginvitáltam a lányokat hozzánk. Így alakult hát, hogy Margit és Caroline itt aludt, most is itt vannak, azért ilyen szétesett az írásom. Sajnálom. Nagyon jó pizsi partyt csináltunk. 11-kor elkezdünk palacsintát sütni (miután betoltunk egy fél almás pitét). Annyi nutellát, édességet, palacsintát ettem, hogy este nem tudtam aludni, pedig nem hittem ebben. De olyan rémálmaim voltak, hogy atyaúristen. Soha többet. És hánynom kellett a mogyoróvajtól-mert igen azt is próbáltam étcsokival megolvasztva, összemixelve. Viszont nagyon jókat beszélgettünk. Folyamatosan pofáztunk. Megbeszéltük mi volt az első benyomásunk egymásról. Szerintem majd máskor leírom, mert ígyis hosszú, és mennék már vissza a többiekhez.:)
Valamint megtudtam valamit, amit eddig is sejtettem, de most már biztos: mielőtt én nem invitáltam meg az embereket a lakás(om)ba a partyra, addig nem találkoztak az angolórán kívül. Most pedig tanítás után együtt isznak meg valamit még munka előtt, és folyamatosan programokra invitálják meg egymást. Szóval.. :):):)
Most viszont várost akarunk nézni, aztán pedig a francia srác szülinapjára megyünk, úgyhogy el is köszönök: bye-bye:)
