Még mindig nincs meg a szemüvegem. Nagyon elkeserít az ügy..

Pénteken csörgött a telefonom. Ehh.. Ki hív engem?? Az iskola. He?? "Yes?" A légyeg, menjek a fiamért, mert beteg.. Csodálkozok, hogy megértettem. Linda itthon volt, mondtam neki az esetet. Az iskolában kiderült, hogy mindkét gyerek rosszul érzi magát. Nem tűntek betegnek. Ailsa egy kicsit, meg nem volt hangja. Úgyhogy meglepődtem, mikor otthon megmértük a lázukat, és Camnek volt, Ailsának nem. Ez nem jó, mert aznap tartottuk a szülinapi bulit. Együtt mentünk a gymbe: Ailsa úszott, én forrócsokit ittam és vigyáztam Camre, aki a fotelban aludt, míg az anyja futott. Otthon segítettem Lindának előkészíteni a terepet a bulihoz. Kislány a nagynénjénél töltötte az estét. Öt kisfiú aludt itt. Cameron jobban érezte magát, de mint utóbb megtudtam, telehányta az ágyát este.

Nekem pedig programom volt, szóval nekiindultam az éjszakának. Az este három felvonásból állt. Skót nemzeti tánc volt az első fogás. Útközben kaptam egy sms-t Olától, hogy várjam meg. A princes streeten találkoztunk a többiekkel. Addig elmesélte, hogy tegnap randin volt. A lengyel sráccal.. Nocsak. Jó volt, szóval úgy néz ki, egy kapcsolat kezdődik. Alakulnak itt a dolgok:) Nem számítottam erre. Azt hittem nagyon nincs esélye a srácnak. De örülök. Bár tényleg fura. Sikerült elhitetnünk a jogsimmal, hogy diák vagyok, így olcsóbb volt a jegy. Visszaolvasva ez elég hülyén hangzik:D A jogsim nem hitte el, hogy diák vagyok:D Margit és újonnan megismert cseh barátnőnk Veronika azonnal bevetette magát a skót kockás férfiak közé, Ola pedig egyből a bárpulthoz röppent. Egy idő után én is beszálltam: igen kellemes partnerre tettem szert. Az úr körülbelül 60 éves lehetett, de nagyon tud táncolni:) Veronika nagyon jófejnek tűnik. Szerintem szerves része lesz a csapatnak. Néha vissza-visszatértem Olához, leültem mellé, és hülyeségeket beszéltem. Annyira röhögött, hogy folyt a könnye. Többször elmondta, hogy annyira örül, hogy megismert. Jól esett:)

Aztán én is besorakoztam egy kis frissítőért a pulthoz. "Nekem is kérnél egy kólát?"-hangzott el mögöttem. Gyorsan végigpörgettem az agyamban, hogy ezt most vajon én fordítom le, vagy csakugyan magyar szót hallok. Megfordultam. Két erasmusos lány. Ezt persze megkérdeztem, nem volt a homlokukra írva. Linda később megkérdezte, elkértem-e a számukat vagy valami. Nem, nem akarok magyarokkal barátkozni. Azt otthon is tudok. De szimpatikusak voltak, ha megyünk legközelebb, majd talán találkozunk.

Lassan mindenki hazaszivárgott a társaságból, már csak Margit meg én maradtunk. Levegőben pörgettek, ráléptek a lábamra, angolnak néztek, megnevettettek, franciának néztek, majd franciául beszéltek hozzám: vicces volt, jól szórakoztam. Éjféltájt ért véget a mulatság. Margittal nem akartunk haza menni. A 2. felvonásban az utcán sétálgattunk. Mozgalmas éjszakai élet van. Kicsit szürreális volt, ugyanis közeleg a halloween: részeg, jelmezbe öltözött fiatalok táncoltak, énekeltek, üvöltöttek, fetrengtek az utcán. Mi alig ittunk valamit, így még viccesebb volt kívülről szemlélni az eseményeket. Találtunk a földön egy macskakőből kirakott szívet, melyben köpetek voltak. Egyszer sétáltam már arra Esztivel. Azt mondta, szerencsét hoz, ha beleköpünk. Nem emlékeztem kívánni kell-e valamit vagy sem. Mindenesetre mondtam Margitnak, kívánjunk valamit, és lássuk el mi is nyálmintánkkal. Miközben gondolkoztunk a kívánságon egy úriember arra sétált és példát mutatott nekünk:D Ha beteljesül, elmondom. :) Linda később elmesélte, hogy ott volt régen a börtön, a szív pedig a büntetés végrehajtás helyét jelöli. Most olvastam, hogy a köpés csak a régi kivégzések megvetését fejezi ki, csak újonnan mondják, hogy jó szerencse. Annyira szomjas voltam, hogy a szivárványhártyám még jobban rácuppant pupillámra. Betértünk tehát egy pubba. Végre ízlésemnek megfelelő zenével találkoztam. Rengetegen voltak. Rögtön meg is találtak minket azok a fiatalok, akiket a sorozatokban a gáz kategóriába sorolnak. Körbetáncoltak minket, és sehogy sem értették, illetve nem akarták megérteni, hogy nem akarunk velük ropni. Aztán furcsábbnál, furcsább csodabogarak tűntek fel. Kiemelném azt a férfit, aki saját lábát emelte maga elé, majd gitározást szimulált. Ezen a ponton olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy el kellett hagynom a színpadot. Zárás előtt nem sokkal, elindultunk haza felé. Útközben megakadt a tekintetem valakin. Az ajtóban meg kellett állnunk felvenni a kabátokat. Az illető utánunk eredt. Annyira részeg volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy az ír akcentussal van a bajom, vagy az alkohol csavarja meg ennyire a nyelvét. Próbálkoztunk kideríteni. Tulajdonképpen elég vicces volt. Igazából nem tudom mit akart ennyire, mert egy idő után kinyögte, hogy felesége van, bár mikor visszakérdeztünk erre nem akart válaszolni. Mikor újra ugyanazokat a kérdéseket tette fel, eluntuk magunkat, és haza indultunk. Jó lett volna meghívni legközelebbi találkozónkra, de elérhetőségét nem adta meg. Gondolom felébredt benne a lelkiismeret furdalás. Pedig meginvitáltuk volna a feleségét is meg a két fiát, engem nem érdekel, csak gyakorolni akarom az angolt.. Egy ír.. Áhh, milyen jó lett volna hallgatni az akcentust. Nehezen találunk ittenieket. Jó, hogy nagy a csapat már, de mindenki külföldi. Skótokat akarunk, angolokat és íreket!!

Margit busszal ment haza, én pedig gyalog, mint szoktam. Útközben összetalálkoztam egy brazil vagy spanyol és egy skót sráccal. Szóba elegyedtünk. Leglényegesebb kérdésük az volt, melyik futball csapatnak szurkolok. Mondtam, hogy nem igazán érdekel a foci. Akkor drukkoljak a Glasgow rangersnek. Okééé. Ennek nagyon megörültek. A brazil persze nem annak drukkolt, de azért örült, hogy sikerült meggyőzni elég könnyen... Látszott rajtuk, hogy ma este, meccsnézés közben melegedtek össze.

Olyan volt, mintha több napig tartott volna ez az éjszaka. Jó volt:) Mivel tudom, hogy nagyjából egyszer van ilyenben részem minden héten, próbálom kihúzni minél későbbre. Úgy néz ki 3-kor minden hely bezár.

Nem tudtam sokáig aludni, mert a gyerkőcök visítottak. Ailsa haza jött és beszaladt a szobámba Patrikért. Úgy érzem a 4 csápú, kék, plüss tentapuszom jobban beilleszkedett a családba, mint én. Majd küldök róla képet. Nem túl beszédes, de szerintem jól érzi magát. Ailsa felhívta a figyelmem, hogy nem sok aktivitásban van része szegény Patriknak, biztos unatkozik. Valamit kezdeni kéne vele. "Rajzoljunk neki egy szobát!!"- mondottam. Patrik szobája most az én szobám falát díszíti. Majd ezt is lefényképezem. Legközelebb ruhákat csinálunk neki: Ailsa szerint nem szeret meztelen lenni. Este én vigyáztam rájuk. Reméltem, hogy Cameron nem okád tele mindent megint. Mikor ágyba dugtam őket, Cam fintorgott. Ő nem tud ott aludni. Megszagoltam az ágyat. Megértem. Készítettem neki egy kiságyat. Olvasni akartak még pár percet. Megengedtem. Meglepett azonban, hogy 10 perc elteltével Cam szólt, hogy most már lekacsolhatom a villanyt. Olyan jó gyerek mostanában.:) ( Na nem akarom elkiabálni. Tudom, hogy csak ideiglenes:))

Ma jön kedves barátném: Elektrofil Ágens. Margit is itt alszik. Megkezdődik a szünetünk:) Holnap Glasgow!!:)