Kimaradt a blogomból, hogy múlt hét szombaton elmentem a családdal szemüveget csináltatni. Megkértem Lindát ugyanis, hogy tartson velem, mert nem értek majd semmit, és keret kiválasztásában is tanácstalan vagyok. Az előző szemüvegem vásárlásánál 3 barátnőimmel és egyikük barátjával vacilláltunk a boltban. Szóval elkélne egy kis véleménynyilvánítás. Féltem, hogy úristen mennyibe fog ez nekem fájni. De nem bántam meg, ugyanis 70 fontból megúsztuk az egészet. Ráadásul kettőt kaptam egy áráért. Egy órán keresztül tesztelgettek. Sokkal alaposabban, mint otthon. A vakfolt vizsgálatnál egy gépbe kellett néznem, és nyomkodnom egy gombot, mikor felvillanó pontot látok. Magyarázta 5 percen keresztül ezt a feladatott, aztán elindította a mérést. Megszólaltam, hogy nem vagyok benne biztos, hogy kristálytisztán értettem a feladatot.. Bocsiiiiiii hihihi Na akkor újra. Linda persze nem volt ott mellettem. Nem mintha nagy baj lett volna, de ezzel az erővel egyedül is mehettem volna:) Aztán kiválogattam a keretet. Linda segítsége: "Ühüm, ez jó. Ez is. Ez is..." Azért nem baj, hogy velem jött, mert kifizette nekem.. Olyan rendes ez a nő:)

Ma elmentem a szemüvegekért. Beállították, hogy tökéletesen passzoljon a fejemhez. Kaptam két tokot is, pedig már azt tervezgettem, hogy a hatalmas napszemüvegtokomba ugyan befér-e mindkettő. Törlőkendőt is adtak hozzá. Kettőt. Úgyhogy le a kalappal előttük. Skót optikus üzlet : Magyar optikus üzlet = 1:0. Na nem null, mert a magyarok is rendesek voltak, de azért nem ér fel ezzel a profizmussal és árral szerintem. Kilépve a boltból azonban nem győztem emelgetni a lábam. Úgy látszik minden keretet meg kell szokni.

Múlt héten csináltam csirkepaprikást. Felét egyedül fogyasztottam el, a maradékot odaadtam Margitnak, aki másnap magával vitte az angol órára. Megosztotta egy spanyol lánnyal: Mireiaval (akit amúgy nagyon bírok, csak nem tud még beszélni, és ha én mondok valamit azt se nagyon érti. De az látszik, hogy amúgy jó fej.:). Marguerite a hétvégén többször is megkért, hogy csináljak még neki egyet, mert iszonyat finomnak találták.:)

Betértem ma egy turiba. Találtam egy jó kis táskát: 3 font, és egy melegnek kinéző pulcsi-kabát átmenetet: 9 font. Nagyon jól jön, mert a gumicsizmámhoz nem megy a Glasgowban vásárolt meleg nőcis kabim:))) Na ez most libás lett:)

Szombaton Esztiékkel vacsoráztam. Megismertem Évi férjét. Katona. Nagyon tetszik neki Edinburgh. Kicsit egyszerű teremtés, de azért rendesnek tűnik. Jó volt velük, de valahogy mégis jobban érzem magam a másik társaságommal. Egyidősek vagyunk nagyjából, ugyanazokon a helyeken érezzük jól magunkat stbstb.. Vacsi után meglátogattunk egy helyet, ahol még nem voltam. Mondták, hogy menjünk át az Opiumba, amiről már annyit meséltem. Mint sejtettem az ő tetszésüket nem nyerte el nagy mértékben. Otthagyott mindenki egy idő után. Kétségbeesetten hívogattam Margitot, hogy ők merre vannak. Csakhamar csatlakoztak. Mikor zárt a hely, kifelé menet elvesztettük egymást. Nem baj, majd ahogy oszlik a tömeg úgyis meglátom őket. Vártam. Láttam, hogy három srác álldogál mellettem, és épp rám néznek. Elkaptam a szemem. Semmi kedvem most ehhez. Az egyik azonban így is odajött. Állítása szerint jött megvédeni, merthogy sok gonosz ember van az utcán. Nem kéne egyedül ácsorognom. "Hát akkor maradj velem, míg meg nem találom a barátaim.:)" Beszélgettünk. Vicces. Skót. Meglátjuk.. Furcsa, ha az ember nem keres senkit, akkor odajönnek, ha keres, akkor kerülik. Hogy működik ez?? Fura szinglinek lenni.. Szabályok vannak.. És nem ismerem még őket.

Szombat este Margitnak volt rossz kedve. Vasárnap reggel is furának láttam. Nálunk aludt Caroline-nal. Este majd megfagytunk. Mármint a szobában. Kikapcsolt a fűtés vagy Linda kapcsolta ki. Nem értem, ők hogy nem fagynak szét. Később észrevettem, hogy a gyerekszobába pedig be sincs kapcsolva a radiátor. Felcsavartam. Cam így is már kétszer fázott meg egy hónap alatt, én pedig nem tudok belőle rendesen kigyógyulni. Az megnyugtat mondjuk, hogy elvileg hidegebb már nem lesz.

Mivel csak este közölték a lyányok, hogy maradnának nálam, nem tudtam előre szólni Lindának. Kiírtam neki egy cetlire, de aggódtam, mit fog szólni, hogy nem jeleztem előre. Reggel megint korán felkeltem, mielőtt elmentek boltba. Megkérdeztem, nem-e probléma. Legyintett: Dehogyis, nem kell előre szólnom. Azért gyorsan felajánlottam, hogy jövő héten csinálok nekik csirkepaprikást. :) Majd kihúztam a fenekéből a nyelvem, és visszamentem a barátaimhoz.

Vasárnap kakaós tekercset csináltam a lányoknak. Fini lett meglepetésemre, mert még mindig nem tudom használni ezt az önkelesztő lisztet. Egész napunkat együtt töltöttük. Annyira jó volt. Már régen tudtunk csak magunk maradni. Estére átmentünk Caroékhoz, mert nem volt otthon senki. Csinált valami francia kaját, meg ettünk utána sajttortát. Mondanom sem kell, hogy rendesen telezabáltuk magunkat megint. :) De kövéren, vidáman távoztunk a helyszínről.:)

Tegnap felhívtam a munkaadó központot, hogy National Insurace Number-t igényeljek. 10-15 percet beszélgettem egy skót hölggyel. Nem volt egyszerű. Volt, mikor ötször visszakérdeztem. Nem csoda, hogy megkérdezte, kell-e tolmács az interjúhoz. Köszi, megleszek. Remélem van alapja ennek a nagy önbizalomnak. November végén lesz az interjú. Ha jól értettem...