100. naaaaap????!!!!! Huhh de gyorsan telik az idő. Erről jut eszembe. Ezzel kezdeném akkor. David megkérdezte reggel, hogy meddig is maradok? Április? Igen:(

Azon agyaltam, hogy biztos beszéltek Lindával, és nem is akarja, hogy tovább maradjak, talán már hirdetést is feladott... Meg kéne kérdeznem. Erre délután beszéltem Lindával, és felhozta a témát, hogy maradhatok tovább, ha akarok.:):) Akarok. Legalább nyárig. Míg Margit:) Aztán meglátjuk mit ügyeskedek itt.

Előtte pár órával pont valami olyasmit mondott Cameron, hogy nem akarja, hogy elmenjek, úgy megkedvelt, nem baj, hogy nem tudok angolul:D Ailsa is hozzátette, hogy ő se ő se ő is ő is:) Nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról órákig:)

Naszóval Dublin: Gábor csütörtökön jött. Én csak később tudtam csatlakozni, mert dolgoznom kellett. Előtte lévő nap még semmit nem intéztem el. És találkozni akartam Marguerittel is, szóval azt hittem így mégúgyse fogok. De gyorsabban ment, mert útközben megtaláltam a buszinformációt, ahol nagyon segítőkészen elmagyarázták a leggyorsabb utat a reptérre. És pénzváltót is találtam, nem is rossz árban vettem eurot. Szóval este találkoztam Gáborral, elmentünk vacsizni kedvenc nagyon jó, nagyon olcsó helyemre. Aztán gondoltam megmutatom kedvenc pubjaim.:) Kérdezett vagy két épületet, hogy az mi. Nem tudtam, de azt pontosan tudtam, hogy hol mennyi egy pint sör.:D Szerveztem egy kis kocsmatúrát. Az Oz bárban most olaszokkal találkoztam, velük mentünk tovább az Opiumba. Jó volt. Elég későn értünk haza és reggel borzasztóan korán kellett kelni. Én valahogy mégis frissnek éreztem magam. Gábor már kevésbé, de mikor szóltam neki, hogy lassan indulni kéne, egy perc alatt kipattant az ágyból, nyújtózott: "mehetünk". Akkor látom, hogy úgy feküdt le, ahogy tegnap este megérkeztünk:D

Simán ment minden a reptérig, sőt azután is. Végigfecsegtem az utat, Gábor csak kényszeresen bólogatott. A reptérre menő busz vezetőjétől megkérdeztem, ha retur jegyet veszek, meddig használhatom fel. Nem értette: "Holnap, 1 hét múlva, 1 év múlva, amikor akarom:D" A repülőgépen egy kínai lány mellett találtunk helyet. Az ablaknál ült, és izgatottan szorongatott egy fényképezőgépet. Még felszállás előtt azonban álomba merült, és csak landoláskor ébredt fel. Csalódottan nézett a kamerájára.. Szegény:D

Mivel Gábor kialudta magát a gépen, ő vette át a fecsegő szerepét, én pedig "ahhanagyonérdekel" bólogatást. Annyira "jól" megszerveztük az egész utat, hogy Gábor bejelentette, ha Banderék nem várnak a reptéren, nem fogunk velük találkozni, ugyanis elfelejtette elkérni a számát. Sebaj.. Megpróbálkozott azonban az otthoni telszámmal, és sikerült elérni. Kicsi előtörténet/szereplők ismertetése: Bander tájfutó, Gábor haverja, fél évre Erasmussal ment ki Dublinba barátnőjével, Katával. Nagy nehezen megtaláltuk hol vehetjük át a bérelt kocsit. Leparkoltunk Banderék lakásához közel. Egy mc donald's-ban beszéltünk meg találkát. Megláttuk, hogy emberünk előttünk sétál pár méterrel. Hátra is nézett. Mosolygott. Ment tovább. Biztos nem látott meg. Elérkezett egy zebrához. Szétnézett, és természetesen felénk is fordult. Mosolygott, majd átkelt a zebrán. Most szivat??? Ennyire fontos neki, hogy a mekibe beszéltük meg a találkát? (Mintha Mátét látnám..) Bementünk a gyorsétterembe, de nem találtuk sehol.. Nem ült sehol, és csak egy hátsó ajtót találtunk, amin keresztül távozhatott. Találgatásokba kezdtünk: Lehet, hogy bement a konyhába és most veszi fel a kötényét.. Lehet, hogy nem is volt itt, csak behaluztuk.. Kimentünk a hátsó ajtón, sehol semmi, megpróbáltuk felhívni, de valamiért nem működött a telefon. A megmagyarázhatatlan eset elég prózai véget ért: volt egy emeleti rész, és ott egy wc..

Bandi nagyon jó idegenvezetőnek bizonyult. Körbevezetett minket a belvárosban és elmondott sok érdekességet. Az a baj, hogy 4-kor már besötétedett, úgyhogy elmentünk Banderékhez, találkoztunk Katával. Egy nénivel laknak: Gin néni. Elég fura az asszony. Mondta, hogy nyugodtan aludhatunk ott. Persze pénzért.

Egész nap hülye szóviccekkel szórakoztattuk magunkat. Úgy hiányoznak ezek. Gábor nagyon jó ebben és hát én sem vagyok kutya, úgyhogy született pár nagyon jó:) Este elindultunk keresni egy jó kis ír pubot. Ezen a terepen már Bandi bizonytalan volt. Gábor meg is jegyezte, hogy én a nappali, Bander az esti város idegenvezetésben gyengélkedünk avagy vagyunk erősek a másikban.

Találtunk azért egy pár helyet. Rekordot döntöttünk. Az ír sör ugyanis Guinness. Muhaha. Annyira fáradtak voltunk, hogy nem volt nagy élet bennünk ezen az estén. Megnéztük, hogy ilyen hely is van, ettünk valamit, aztán hazamentünk. Borzasztóan drága Dublin. És ez csak a külváros. Olyasmi lehet, mint Gyöngyössolymos. Azért azt sajnáltam, hogy nem vagyunk közelebb a városközponthoz. De gondolom akkor még drágább lett volna.

Másnap elutaztunk Glendalough-ba. Szép hely, de ugye hamar sötétedett, így nem élvezhettük sokáig. Elmentünk azért a Phoenix parkba, ami az egyik legnagyobb belvárosban lévő park Európában. Tele van őzzel és szarvassal. Csak sötét foltokat láttam, amik fura hangokat adtak ki. Le akartam fotózni, de nem bírtam elvakuzni odáig. Gondoltam közelebb megyek. Furcsa érzés volt a mező közepén állni, érzed, hogy körülvesznek, fura hangokat adnak ki. Egy óvatlan pillanatban rájuk vakuztam. Elszaladtak. Visszanéztem a képeket.. Ijedt zöld pontok a fekete képernyőn..

Este bolt, evés, és megint megpróbáltuk magunkat belevetni az éjszakai életbe ezúttal nagyobb sikerrel, mint pénteken. Élőzene, a hely pedig telis-tele 40-70 év közöttiekkel. 30 éves se nagyon volt. Ők a szomszédos helyen tömörültek. De nem ez a lényeg, hanem, hogy szépen kiöltözve mindenki kimegy a helyi kocsmába és nem tévézik otthon. Kis idő után táncra is pördültek. Katát és Bandert is hívták. Hogy ne kelljen sokat tartózkodnom a táncparketten én csak a wc-ig táncoltam. Egy ír bácsi az est végén odajött az asztalunkhoz, és rám bökött: "You're lazy!" majd Gáborra: "but you're the big lazy!!!". (Ami annyit tesz, hogy lusták vagyunk:)) Alig akartunk haza menni. Egykor zárt a hely, de kb 3/4 2-ig üldögéltünk. Csak két órát tudtunk aludni, mert vissza kellett vinni a kocsit. Így még maradt két óránk az indulásig. Azt hittem majd alszunk egy nagyot. Erre olyan jól elbeszélgettünk, hogy.. egyszer csak mondtam, hogy lassan mehetnénk, nem? "De, ballagjunk. " Lassan andalogtunk, mikor elkapott minket a kapuzárási pánik. Mármint szó szerint:D 7:20, és ekkor zárták a kaput elvileg. Mi meg még nem voltunk sehol. Még akkor mentünk át az átvilágítós kapun. Ráadásul sor volt. Övet, csizmát, kabátot le...stb. Aztán gyorsan felkaptuk, rohantunk. Végigpörgött az agyamban, hogy mit fog Linda szólni, hogy nem leszek otthon, mikorra kérte. Már így is annyit bakiztam..stbstb Kb. 10 perccel később értünk a kapuhoz, de hál' Istennek sor volt. Ez az egyetlen ok, amiért nem késtük le. A sorban aztán megkönnyebbülten csatoltuk be az övünket. Nem tudom mit gondolhattak rólunk:D Sikerült ablak melletti helyet kifognom. Izgatottan fényképeztem, ugyanis ez volt az első repülőutam világosban, ahol én ültem az ablak mellett. Pedig aggódtam, hogy velem is az lesz, mint a kínai lánnyal:)

Vasárnap még elmentünk a budapesti gép indulása előtt Marguerite-hez. Caroline is ott volt, így Gábor megismerte legkedvesebb barátaim.

Most pedig próbálom pótolni a kihagyott alvásmennyiséget. Nem nehéz visszarázódni amúgy a hétköznapokba. A külkök aranyosak:)