171. nap
2012. február 01. írta: Dorothy2

171. nap

Elkezdtünk szervezkedni a tavaszi londoni úttal kapcsolatban. Lefoglaltam ma a szállást. Legalábbis remélem:) Bementem a bankba, hogy beteszek egy kis pénzt a számlámra, és tudjak utalni. 70 fontot tudtam berakni:D Szánalmas.. Szóval elvileg a szállás megvan, kinéztük a repülőt is. Illetve én még nem, csak visszafelé.

Imádom a bankomat, annyira kicsi, gyorsan sorra kerülök, kedvesek, gyors problémamegoldás, csak alap kártyám van, mégis képes internetes fizetésre, dombornyomott, nincs éves kártyadíj, és az internet bank is olyan egyszerű. Otthon küldenek smst, meg kódot meg tököm tudja, itt nem is tudom használni, mert otthon van a telefon, amire küldik az smst, ha meg erre a számra kérném, extra díjat számolnak fel..

Gyerekekkel nem sok van, azon kívül, hogy kivételes érzékük van a hangulatomhoz. Nem értem, hogy tudják ilyen jól, ha bajom van. Tegnap elég feszült voltam. Gyerekek úgy néznek ki, mint ha le se szarnának. Mármint nem úgy értem, persze szeretnek, de olyan, mintha ellennének a kis dolgaikkal, és észre sem veszik mi zajlik körülöttük. Holott ez talán én vagyok.. Este Cameron megkérdezte: "aggódsz valami miatt?" "nem" -hazudtam.

Tegnap Linda Londonban volt, úgyhogy én babysitterkedtem. Fürdetésnél megkérdezte Cam: "ezért te kapsz pénzt?" ":D Igen, ez nekem most a munkám."

Az előző fürdetés kínosabb volt. Nem értek a kisfiúkhoz meg a kis micsodájukhoz, meg hogy kéne tisztítani, persze megcsinálja magának Cam, de már fülig vörös voltam, hogy most nekem kéne-e vmit segíteni vagy sem.

Ma nekem kell őket vinni a gymbe. Hosszú nap lesz. Amúgy aranyosak.

Múlt hét elején alig aludtam valamit, idegi alapon. Aztán ügyesen krémek kombinációjaként olyan csalánkiütésem lett, hogy azt hittem átalakulok valamivé. Elmentem a patikába, azt mondták próbálkozzak antihisztaminnal. Attól úgy beauldtam, hogy alig bírtam kikelni másnap az ágyból. Ráadásul agyhalott voltam egész nap. De végül elmúlt.

Pénteken elhívtam Margueritet hozzánk.Üres volt a lakás. Úgy terveztük együtt töltjük a hétvégét, mint régen. Jó ideje nem csináltunk már ilyet. Vettem olcsó, buborékos bort.. Veszélyes. Annyi lett volna a dolgom, hogy 9-re vigyem Margót az Oz bárba, ahol a többiek várják gyertyákkal, muffinnal, lufikkal, Happy Birthday felirattal. Szegény annyira készen volt, mire odajuttattam.:D Azért jól alakult. A másnap is. Elmentünk vásárolni. Nekem semmi kedvem nem volt, mert megint nem tudtam aludni, ilyenkor rendszerint jóval előbb felkelek, mint a többiek, lemegyek a nappaliba és jóbarátok maratont nézek.Végül csak jól alakult, találtam én is pár dolgot, mert olyan leárazások voltak.. Ihaj!

Szombat este megint csak elmentünk mulatni, de olyan hideg volt, hogy úgy gondoltuk kocsival megyünk, ha úgy döntök mégis innék valamit, akkor otthagyjuk a kocsit a városban, és érte megyek, ha kialudtam magam, mert vasárnap úgyis ingyenes a parkolás. Istenem de jól jött, hogy nem gyalog mentünk. Olyan hideg volt. Hazafelé viszont szétváltunk, mert Marguerite elkezdett beszélgetni Marcussal. Mi vártunk a kocsiban: Caro, Shaun, én. Aztán olyan jó meleg volt, hogy Shaun nem szállt ki, úgyhogy hazavittük:D Elaludt a vendégszobában. Megérkezett Marguerite és megkérdezte nem-e baj, ha Marcus is itt marad, mert hazakísérte, és hát nagyon korán van. Persze. Megágyaztunk neki a gyerekszobában. Reggel Marcus indulni készült, én szokás szerint már ébren voltam, szóval megkérdeztem, hogy nem-e várja meg Shaunt. Elkezdtek röhögni, hogy ő is itt van? Hozzáteszem: lakótársak:) Mondtam, hogy igen, a vendészobában. Egymásra néztünk, felrohantunk és ráugrottunk. KICSI A RAKÁÁÁÁÁS!!! Ugyanezt megtettük Caroval is:)

Aztán a fiúk haza mentek, mi meg sütőtök pitét sütöttünk.

Kedden, mikor el akartam menni a gymbe, megállított egy nő, hogy ezzel a bérlettel nem mehetek be gyerekek nélkül. 5 hónap telt el, és eddig nem közölték velem.. Mondta, hogy most még bemehetek, de utána vagy fizetnem kell egy másik csomagot, vagy csak a gyerekekkel. Ezen agyaltam edzés közben. Most akkor mi legyen.. Szerintem megpróbálok belógni, eddig sem vették észre. Otthon Linda megnyugtatott, hogy senkit nem érdekel általában. Csak kifogtam a főnököt, de nyugodtan járjak tovább. Remélhetőleg nem találkozok vele össze megint.

Alig várom, hogy megkezdődjön az angol. Közölni szeretném, hogy a kezdés időpontja: FEBRUÁR 13!!!!. Mert mindenki megkérdezi, hogy milyen. :)

Linda tegnap szervezkedett valami színházat a szülinapom előtti hétvégén. Ami azt jelenti, hogy csak később mehetek ünnepelni, ha azon a hétvégén tartjuk. Annyira lelkiismeretfurdalása volt, hogy az tuti jó-e, nem kavart-e be nagyon. Nos én nem tudom, hogy mikor dolgoznak a többiek, mikor nem, szóval nem tudom bekavart-e. De ez van. Mondta, hogy ha nagyon mást tervezünk, a nagynénje tud rájuk vigyázni. Olyan édes ez a nő. Többet csevegek amúgy mostanában vele, és jobban is tudok már vele beszélni.

Megkérdezte, hogy melyik boltot szeretem, mert venni akar nekem ajándékkártyát szülinapomra, hogy azt vegyek rajta, ami tetszik. De ha bármi ötletem van, csak szóljak.

Jajj leszakadt a vadonatúj csizmim talpa. Ezért is volt jó kocsival menni. Csaknem teljesen levált. Elmondtam Lindának, hál istennek a közelben van egy cipész. Nem is tudtam, hogy itt még vannak ilyenek. Mármint minden annyira előre kész, meg instant, még zsemlemorzsát se láttam, hogy panírt tudjak csinálni.. Elmentem, csütörtökre elvileg kész, és kb 5 font lesz. Jippíííííí

A bejegyzés trackback címe:

https://feelinggood.blog.hu/api/trackback/id/tr425218290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása