Negyed évszázad..
Hogy repül az idő. Ma palacsinta nap van az Egysült Királyságban. Én viszont nem bírtam ki, tegnap elkezdtem palacsintákat sütni. Megkentem kettőt nutellával, ketté hajtottam, két banánt raktam a tetejére, mint valami szem, nutellával mosolyt húztam a palacsintasurfacere és odavittem a gyerekekhez. Nem látták, hogy készítem, úgyhogy még nagyobb volt a meglepetés. Ailsa soha nem eszi meg, amit sütök, de most egy harapás után kiszaladt a konyhába, és közölte, hogy soha nem evett ilyen finom palacsintát, beleértve a nagymama palacsintáját, amibe csokicsipsz volt rejtve. Később adott is egy kicsi serleget is díjazás képpen.
Mikor az elsőt benyomták, megkérdeztem félve, hogy kérnek-e még. Itt dől el, hogy udvariasságból tömték be, vagy ízlett. De csillogó szemekkel igent mondtak. Mikor megint meg akartam kérdezni, láttam, hogy Ailsa tányérján még ott virít a második. Csalódott lettem: "Azt már nem eszed meg?" "Dehogynem, csak rajzoltam, és ezután még kérhetek mégegyet?" "Hohohogyne:D:D"
Anyuka most Londonba van, szóval sok a dolgom. Reggel kocsival kellett iskolába menni, mert én is mentem suliba. De mikor elmentem értük, vittem a rollert és a biciklit. Látnotok kellett volna Cam arcát, hogy megörült.:) Ailsa ezzel fogadott: "mindjárt jövök, csak meg kell találnom az új barátomat, mert szerintem megcsal" Csak álltam ott, mint egy faszent vagy mi:D Túl sok infó.. Később megbeszéltük:)
Ailsa amúgy nagyon lelkes a szülinapom illetően. Már egy hónapja mondogatja. Tegnap "boldogszülinapodelőttegynappal nap"-ot köszöntött:D
Szóval tegnap voltam nyelvsuliba. Két új ember. Egy lengyel lány (jipíííííííííííí) és egy spanyol fiú, akire ha ránézel azt hiszed, hogy ír. Eleve úgy öltözött fel, mint egy kobold:D Kék szem, szőkésbarna haj. Nem értem, hogy nézhet így ki egy spanyol. Nagyon szimpi, mert kb ő az egyetlen, aki elhagyva a termet nem kezd el spanyolul karattyolni. Oda is ültett Simon (a tanár) az asztalához, mert csak Francisco és én csináltuk meg a leveles házit, és meg akart osztani minket. Szünetben velük voltam. Pont előtte való nap gondolkoztam el, hogy ebben a csoportban nem fog menni a szocializálódás, mert nem akaródzik nekik az órán kívül használni angol tudásukat. Hál istennek, most úgy érzem azért elindult valami. Vagy egy olasz nő (már annyira nem lány, de lassan már én sem..) akivel beszélgettem. Jó fej. Az elkeserítő mondjuk, hogy 3 éve van itt, és egy csoportban vagyunk. Ne higyétek, hogy olyan gyorsan megy külföldön az angol nyelvtanulás. Pont arról beszélgettünk, hogy az elején talán gyorsan fejlődsz, de aztán valahogy minden nyelvtanfolyam egyforma, és megrekedsz egy szinten. Tetű lassú amúgy a tanár. Nem is a diákok miatt, hanem egyszerűen szarrágás.. Hogy kezdesz neki egy levélnek. "megköszönöm, hogy írt" "ohoooo ne siessük el a dolgot: először elolvassuk mi a feladat, majd megkeressük a nevet, hogy kinek válaszolunk. Hol található a név?" 45 percet beszéltünk arról, hogy milyen sorrendben kell elolvasni a feladatot... Kapartuk a falat. Viszont sok házi van, ami jó. De szerintem majd szólunk neki, hogy ez nem megy így tovább.. A csoport egy része nem is akarja megcsinálni a vizsgát, szóval haladjunk mááááár!!!
Felolvastatta velem az egyik levelem. Pont valósat írtam, mert a szülinapomra invitáltam meg az embereket. Megrökönyödtek, hogy miért kedd. Mondtam, hogy ez igaz, és nem érnek rá a barátaim, úgyhogy ha valaki szabad... Röhögtek. Pedig komolyan gondoltam..
Megint hazafuvaroztam Franciscot, mármint a városba. A nyelvsuli nem a városban van.
Egyébként összetalálkoztam egyik csoporttársammal pénteken az opiumban. Most ő nem volt angolon. Pedig kíváncsi lettem volna megemlíti-e.
Két napja megint nehezen tudok elaludni és zavarosak az álmaim. De jók. Nem hiszem, hogy idegesség lenne, lehet, hogy a Hold, csak nem látom a felhőktől:) Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy kaptam egy hatalmas csokitortát Lindától, elhívtam anyut és Andit, majd hárman elfogyasztottuk:) Előzmény: láttam, hogy valami Asdás csokitortát vásároltak Lindáék, csak később esett le, hogy az nekem lesz. Elkeseredtem. Úgy képzeljétek el, mint egy tescos, tavaly gyártott, 1 éve becsomagolt tortát. De azért vettek:) Teli hassal ébredtem:)
Ma korábban kellett kelnünk, mert Ailsának pompomlányos edzése volt 8-kor. Így azt álmodtam, hogy nagyon késésben vagyunk. Majdnem megtörtént:D
Anyuka még mindig Londonban, szóval elvittem Ailsat a suliba, Camet pedig beadtam egy haverjához, hogy legyen mit csinálnia suli előtt. Onnantól szabad voltam. 3-ig. Margittal megbeszéltük, hogy délben felszedem a nyelvsulija előtt. Volt 4 órám. Gyönyörűen sütött a nap. Tavaszias meleg. Csak nekem;) (közben minden palacsintát odaégetek... NE BLOGOLJATOK SÜTÉS/FŐZÉS KÖZBEN)
Bekapcsoltam kicsit a tévét. Lányok, tudjátok mi ment?? Jó barátok. Az a rész, mikor a lányok esküvői ruhát próbálgattak. ;) 25 év...
Elmentem futni. Elhatároztam, hogy felfedezem a közeli park/erdő kusza útvonalait. Választottam egyet. A tengerhez vezetett. Gyönyörű volt. Nem tudtam megállni, a tenger mentén futottam tovább. Bár nem a legszebb partszakasz, de nekem még mindig lenyűgöző. Találtam egy utat, ami a tengerbe nyúlt. "Saját felelősségre" elkezdtem befutni rajta. Meglepődtem, mikor egy pecás rámköszönt. "Good morning" Az van, az van:) Kiértem a végére. Olyan gyönyörű volt, hogy leültem egy kicsit bámészkodni. Nem volt hideg. Annyira szép volt minden, annyira tökéletes, és annyira elkezdtem menstruálni, és annyira 25 éves vagyok és ne ítélkezzetek, na a lényeg, hogy elérzékenyültem, és elkezdtem bőgni:) De jó volt! örömkönnyek.
Majd belegyalogoltam kicsit a homokba, és találtam egy nagy elhagyott csigaházat. Bekopogtattam. De nem válaszolt senki. Azt hiszem ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy elhagyott. Tény, hogy üres volt. Beléptem, mivel, hogy nagy volt. Nem volt ágy, asztal, TV. Leültem tehát. Kinyújtottam a lábam a kacskaringós tető felé. Kényelmetlen, de valahogy nekem mégis a legtökéletesebb. Nincsennek ablakai, ígyhát huzat sem. Csak takaró. Csupaszon. Magamra húztam a házat és hazasiettem.
Bekapcsoltam a gépet. Sokan köszöntöttek:) Annyira jól esett, közben smsek is jöttek, megkaptam a szokásos levelemet: Boldog születésnapot a jó édes anyádat. Ne is kérdezzétek. Csak egy szerencsétlenül választott felhasználói név eredménye. Már minden név foglalt volt, begurultam, és hát... A jó édes anyádat..
Gyerekek, elszaladt az idő, holnap folytatom:) Megyek ünneplek egy kicsit:)
