Elnézést a késésért. Tegnap elég kimerült voltam az íráshoz;)

Szóval a szülinapom: délben találkoztam Marguerittel. Elvitt egy kávézóba, ami ott van a közelünkben. Azt mondta, hogy mikor először sétált hozzám meglátta a kirakatot: telis-tele muffinnal, és megfogadta, hogy ide elhoz a szülinapomon- habára akkor még nem tudta az mikor van. Szóval mondta, hogy bármit választhatok. "Ne várj tudod mit?? Mindenből kérünk!!" "Mindbenből? Úristen, hogy milyen rég álmodok ilyenről, és senki nem olyan őrült, akivel meg is tudtam volna valósítani". A pincérnő elkeredekett szemmel bámult ránk, hogy valamit biztos félreértett.. Nem kéremszépen! Mindenből!! Megpakoltak tehát egy három emeletes tálcát, kihozták, gyorsan felajánlották, ha nem tudjuk befejezni, elcsomagolják. Majd figyelték az eredményt. Mi is:D Előtte meggyújtott egy 25-ös gyertyát, majd elrakta használat után, hogy ez még jó lesz az 52-en. Aztán átadott egy csomagot, ami egy levelet és 20 borítékot tartalmazott. A levélben ez állt: "nem tudom, hogy meddig maradunk még kapcsolatban, de 20 évig legalább, szóval itt van 20 boríték, amit bármire használhatsz, de én szeretném, ha nekem küldenél egyet minden évben. Mindegyikben van egy őrültség, amit meg kell csinálnod a 20 év alatt....) Minden süti után kibontottam egy borítékot. 1. süti. Nézz meg egy napfelkeltét. 2.süti. Szexelj egy hivatásossal. (úr isten, meg fog ölni, ha megtudja, hogy ezt leírtam a blogomban:D ) 3. süti. Szerepelj a TV-ben. 4. süti. Felejts el valakit. ........ Az elején mindig elfelejtettem a borítékot, és a süti után kaptam. Aztán inkább nyitogattam a borítékot, csak ne kelljen mégegyet letuszkolni a torkomon. Hát a harmadánál már nagyon rosszul voltunk. Végül idő és gyomorban lévő hely hiányában megkértük, hogy csomagolják el a maradékot. Azóta azon élek, még mindig van, pedig már tegnap meg ma is telezabáltam belőle magam.

Aztán begyűjtöttem a gyerekeket, Cam megemlítette hazafelé menet, hogy van csokitortánk neked otthon. sodogvndsjvnfjncysjcnsjnc Mosolyom nem volt őszinte..

Ráadásul palacsinta nap volt. Azt hittem, hogy a tegnapival letudtam, de nem... Cam megkért, hogy megint csináljak. Könyörögtem, hogy várjunk már egy fél órát, mert ide fogok hányni. Nem bírtam ki, ettem azért kettőt, de a többit elpakoltam a hűtőbe. Még abból is maradt, pedig ma is azt reggeliztem.

Tea előtt Ailsával játszottam. Vettek neki egy buborékfújot, na nem olyat, mint a mi időnkben, hogy neked kell fújnod, neeem, megnyomsz egy gombot, akkor megindul egy kis propeller. De kifogyott a folyadék. Mondtam, hogy én tudok készíteni. Hadováltam valamit az arányokról, hogy pontosan annyi meleg meg hidegvizet kell adni a mosogatószerhez. Aztán belecsomagoltam a konyharuhába, fura mozdulatokkal rácsaptam háromszor a tetejére abrakadabrát mormolva.Megkértem mondjon ő is varázsszót. Pl az új barátja nevét. Nagyon röhögött. A varázslat működött. Ugyan a propeller gyenge volt ehhez, tehát fújnunk kellett, de sikeres volt. Úgyis fel akartam mosni a konyhában, így ott játszottunk. Kaptam egy legviccesebb aupair díjat, ami végül átszállt Patrikra, mint legviccesebb quatropusz.

Az a baj, hogy sokáig dolgoztam, Margit is, és ráadásul nagyon fáradt volt. Mindenkinek  volt vmi hülye indoka. Ami érthető, meg az időpont is nagyon alkalmatlan volt.. De akkor is. Negyed évszázados vagyok, nem akarok otthon ülni. Viszont mindenkinek mondtam, hogy nyugodtan maradjon otthon, majd megünnepeljük máskor. Semmit nem utálnék jobban, mint rájuk erőltetni az ünneplést. Kösz nem. Egy embert hívtam el, mert tudom, hogy ő szívesen jön: Isabel, a mexikói lány. Margitot is vártam még, hátha, de nem jött végül. Értem én értem én, nem olyan kibaszottul kurvarossz de azért aránylag szar. (Anyu, Apu, Kereszapu, bocsi, ez egy idézet..)

Titkon reménykedtem, hogy a nagy ránemérés csak egy szülinapi merényleg része, és valahonnan előugranak. Szánalmas..

Először a Rush-ba mentünk. Útközben rájöttem, hogy elfelejtettem a személyi igazolványom, így nem sok helyre mehetek-->Opium. A Rush általában tele van skótokkal. Ami jó, aztán rájössz, hogy mégsem. Most tele volt egyetemistákkal, mármint egy csoportban, nem csak úgy ismeretlen egyetemisták. Csoporttársak. Egészen addig tartott velük a csevegés, amíg elfoglalhatták az asztalunk. Onnantól senki nem szólt hozzánk. Na ez nem igaz, mert egy ausztrál lánnyal beszélgettem, de ő csak meglátogatta valami rokonát.

Aztán Opium. Erről nem is írnék nagyon. Asszem nagyon jól éreztem magam.:D Jajj annyira jó, hogy Isa mindig jön velem. Nagyon bírom azt a lányt.

Hazaérve gondoltam megdézsmálom éléstáram:D

Másnap nem voltam a legjobb passzban. Már nem játszottam Ailsával, pedig szegény hozta a buborékgyártóját.

Ma angol volt. Kicsit mintha gyorsabban haladnánk, de most nagyon nem tetszik a taktika. Azt vettem észre, hogy Simon nem szereti, ha kérdezünk. Mert pl meg akarom érteni miért rakják a mondatba a to-t azon a helyen. Na de ez nem lényeges a vizsga szempontjából!!! Persze elmagyarázta (amúgy szerintem borzasztóan magyaráz, mert többször is nekem kellett értelmesebb választ adnom, hogy pl a have mikor statikus és mikor dinamikus) kényszeredetten, de megkért, hogy mostmár többet ne kérdezzünk, mert haladni kell. Nagyon arra van ráállva, hogy a vizsgafeladatokat begyakoroljuk. Engem nem érdekel a vizsga!!! Én tudni akarok angolul!!

Azt hiszem sikerült bemutatkoznom a kékszemű spanyolnak. Simon mondta (haha ez olyan vicces, Simon mondja...bocsi, de mindig ez jut eszembe), hogy ha nem tudunk egy szót, meríthetünk ötleteket a saját nyelvünkből, mert nem tudja magyarban hogy van, de spanyollal biztos, hogy van egyezés. Mondtam, hogy miénk eléggé más. Juan -vagy mi a neve, még nem tudom- rám nézett és megkérdezte, hogy tényleg semmi egyezés nincs? Mondtam, hogy a magyar nem latin nyelv, de azért persze vannak nemzetközi szavak. Mint pl a szex. Elkezdtünk nevetni. Majd felálltam és gyengéden elkezdtem a fejemet a falba verni. Miééééééért nem jutott eszembe más?????

Este Linda és David kiruccantak kocsmázni. Így rám maradt a hajmosás, körömvágás, hajfonás, ruhaválasztás holnapra. Camnek a körömvágás annyira horror, hogy nagyon féltem tőle. Komolyan, egyszer hallottam, hogy gyilkolnak valakit a fürdőszobában. Kiderült, hogy csak körömvágás procedúra. Szóval gondolhatjátok, hogy félve indultam neki. Egyik kezén levágta magától. De a másik ugye nem könnyű. Mondtam, hogy majd én. 4 ment, de az 5-nél azt mondta, hogy az fájt, tudom, hogy nem vágtam bele, mert ígyis annyit hagytam még rajta, hogy ráférne mégegyszer levágni. De nem engedte tovább. Hoztam a reszelőt, hogy az csak egy papír, az nem fáj. Már egy ideje hadakoztunk, aztán elkezdett sírni, majd én is. Shup!!! Tudom, hogy nagyon érzékeny vagyok mostanában, de nő vagyok nehéz napok stb... Szóval nem tudom milyen sokk érte kiskorában, mármint valamit magyarázott, hogy a térdébe beleállt az olló, de nekem ez nem tiszta magyarázat.

Ezek mennek meg a bárányfelhők..