Borzasztóan ideges lettem tegnap, mikor egy heti élménybeszámoló után teljesen elszállt a bejegyzésem. Ráadásul szerintem tök jó bejegyzés lett. Most több ízben írok ezért, mert nem tudom összeszedni egyben másfél hét eseményeit. Nagyon sok nekem is, nektek is. Emésszétek:
Szombaton dolgoznom kellett 3-tól 6-ig. Reggel elmentem futni. Közben hallgattam a rádiót: Futóverseny a Holyrood parkban. Remek, pont arra tartok. Nagyon jó idő volt. Annyira rámtört a honvágy. Elgondolkoztam, hogy 4 évet tölteni Londonba a Napnélül. Komolyan hezitálok. Mindig eszembe jut, hogy "a Nap jobban hiányzik, mint a saját anyám." Hiányzik, hogy elinduljak valami pesti futóversenyen apuval stb. Hiányoztok.
Délben felhívott Margarite, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy 3-tól dolgozok, de előtte találkozhatunk. Javasolta, hogy menjek át Marcushoz, Mireia is nemsokára érkezik kajával. Mikor ilyet hall az ember, akkor azt hinné, hogy enni is fogtok, nem?? Ígyhát nem ebédeltem, és átmentem. Senki nem volt éhes. Ő csak közölte, hogy Mireia hoz kaját.. WÁÁÁÁÁ Tudjátok milyen vagyok, ha éhes maradok. Nem értem néha miért ilyen nehéz kommunikálni Margittal, annyi a félreértés. És nem a nyelv miatt. Kinéztünk a mellettük lévő parkba, ahol valami mulatság volt. Semmi különös. Mondtam nekik, hogy este menjünk el a Meadowsra, együnk valamit, iszogassunk, aztán a szokásos szombati kimenetel. Annak ellenére, hogy ezt jó előre beharangoztam, senki nem volt képes időben ottlenni. Pedig csak nekem kellett dolgozni, és pl Margo, Marcus és Mireia csak otthon döglöttek együtt. Szóval egyedül vártam őket a jóidő miatt zsúfolt parkban és iszogattam a sörömet. Sétálgattam, amikor egy nagy csattanás, aztán két pasi kérdezgette, hogy jól vagyok-e. Csak a szokásos: fejen rúgtak egy labdával. Az eset mindig ugyanaz, gyanútlanul sétálgatok a labdval játszó emberek mellett, próbálom legyőzni a kiskorom óta bennem élő paranoiámat, hogy a labda nem jön neked, mert ügyes játékosok megakadályozzák. Ennek ellenére mindig én vagyok a példa, hogy igenis képesek elvéteni, és noha irreális, valahogy mégis mindig a fejemen landol az a nyomorult gömbképződmény. Már megszoktam. Ők viszont nem, szóval kicsit aggódtak. Megnyugtattam őket, hogy legalább 5-ször életemben megtörtént - legalábbis ennyire emlékszek - a történet csak a labda típusában különbözik.
Az volt az érdekes, hogy noha mindenki késett, és bizonytalan időpontra váltam őket, mindenki, igen 5 ember, egyszerre ért oda, ugyanabban a másodpercben a szélrózsa 3 irányából. Mennyi erre az esély??:) Tanulva a déli malőrből jó bevacsorzáva mentem ki. Persze most hoztak kaját.. Spanyol felvágottak... Nyami, nem lehet megállni. Úgy teleettem megint magam. Vasárnap önkénteskedni akartunk a maratonon, amiből az lett, hogy elutaztunk Edinburghtól 30 percre, és nem találtuk meg az önkéntes helyünket. Mivel jó idő volt, így hazamentünk, és BBQ partyztunk a Meadows parkban. Hívtam Marót is, és pár értelmetlen sms után azt a választ kaptam, hogy inkább otthon maradnának, és nem csinálnak semmit. Okéééé
Egyik hétfőn elmentem végre a language coffee-ba, ahol idegenek találkoznak annak érdekében, hogy gyakorolják a nyelvet. Nem csak angolt lehet, hanem mindenfélét, persze nem magyart, mert azt senki sem akar tanulni. Volt pár skót is, akik francia, spanyol tudásukat akarták fejleszteni. Isabellel mentem. Nem tetszett. Tele volt spanyol lányokkal. "Hé, te jó nő, nem szeretjük a fajtátokat errefelé!!!"
Kedden Isabellel nekiágtunk az éjszakai életnek, ugyanis szombaton megismertünk két jófej sráccal, akik javasolták, hogy menjünk velük máskor is. Szombaton hajnalban már meg is találtak facebookon, és mint az lenni szokott, azóta semmi hír felőlük. Hozzáteszem nem történt semmi, csak beszélgettünk, de nagyon úgy tűnt, hogy rendesek.Ráadásul az egyik lengyel, úgy látom már beépült, és skótként viselkedik.
Szóval 3 clubbot látogattunk meg egy éjszaka alatt Isával: az egyikben hozzám képest túl fiatalok képviselték a vendégsereget, a másikban hozzám képest túl skótok, akik láthatóan nem akartak közösködni idegenekkel. Így egyikben sem volt maradásunk: "Na menjünk haza". A haza pedig betűzve: OPIUM.
Szerdán elég fáradt voltam, és semmi türelmem nem volt Ailsához, aki hisztizett egész nap, így kétszer ríkattam meg. Durván hangzik, de higgyétek el, nem nehéz megkönnyeztetni egy 7 éves, hisztis kislányt:) Anyuka is mindig így reagálja le, csak valahogy nekem több türelmem van hozzájuk. Nem is értem, elcsodálkozok önnön képességeimen. Sokat fejlődtem, mióta itt vagyok.
De például nem szeretem, amikor kislányosan beszél. Feláll a hátamon a szőr tőle. Csaba jut mindig ilyenkor az eszembe: hogy ugyanaz a fintor uralkodik rajta ilyen esetekben, amit én is próbálok elrejteni az olvadozó felnőttek elől, akik bájosnak találják ezt a hangnemet.
Napközben két és fél órát csevegtem a szobafestővel, aki egy 60 körüli kopasz bácsi, arca ijesztően hasonlít Dobiéra, a Harry Potterben szereplő manóra.:) A nap végén mondta, hogy csütörtökön nem jön, de pénteken mindenképp. Ööööö ok:D
Délután elvittem a gyerekeket a fitnesz terembe. Már versenyt űzünk az életmentő sráccal, hogy meddig tudjuk fejleszteni az ignorálást. Az a rekord, mikor összefutunk az opiumban, a bárnál egymás mellett állunk, és úgy csinálunk, mitha soha nem láttuk volna egymást, vagy méginkább, mintha megöltem volna az anyját, és nem bántam meg.
Szóval ott ültem, vártam a gyerekeket, közben írtam az angol házimat, ami egy esszé volt egy családi ünnepről. A karácsonyról írtam, de aztán elpityeredtem, így inkább későbbre hagytam. Már visszakaptam a tanártól, egyik nap majd bepötyögöm, hátha tetszik nektek.
Csütörtökön Francisco mondta, hogy találkozik a cseh barátjával, akivel már régóta akarunk programot egyeztetni, szóval csatlakozzak. 5 körül találkoztunk. Linda biciklijével mentem. Azt hittem meghalok. Ugyanis nem ér le a lábam, ebből következően, ha meg akarok állni, ugranom kell, de mivel férfivázas, jó magasra kell emelnem a lábam, amitől begörcsöl a fél farpofám, és vagy sikerül vagy nem aszfaltszagolás nélkül megállni.
Szóval bevásároltunk a tescoba pizzát és vadásznak valót, és elmentünk Michaelhez. Nekem sajnos 7-től dolgoznom kellett, de nem sokáig. Megígértették velem, hogy visszatérek. Hazatekertem, és mivel a vadász vörös része konstans enyhe mosolyt csalt az arcomra, így nagyon gyerekbarti nyugalmam kerekedett: Cameronnak műbajuszban magyar táncot lejtettem, amit ő is követett, Ailsával pedig halat, és emberfigurát rajzolutunk a kezünkre, és beszéltettük őket. "Let me introduce Mr HANDsome, haha" stb. Javasoltam, hogy mutassuk meg Camnek, aztán ágyba menetel!!Lerohantunk, mondtam neki, hogy kapcsolja ki a tévét, mert menni kell aludni. Elkezdett alkudozni, ahogy szokott, rászóltam, ő pedig elkezdett csapkodni. Ekkor elvettük Ailsával a kezünket, és azt vártam,h ogy majd elmosolyodik. De csak fellökte Ailsát, és felrohant a szobájába. Ekkor ráripakodtam. De még mindig higgadt voltam, és utána mentem, elmagyaráztam neki, hogy nem Ailsa a hibás azrt, hogy rossz kedve van. Látszott, hogy újrabootolt a nyugodt hangnemtől, és ő is visszábvette. Aztán megsimogattam az arcát, és elküldtem aludni, ekkor már szent volt a béke, és senki nem ment haraggal ágyba. Ailsa minden 10 percben kijött a szobából, valami új információval a fogáról: Vérzik, mozog, fáj, nem tud tőle aludni. Hisztire görbült a szája. Javasoltam, hogy aludjon nyitott szájjal. Meghökkent a válaszon, és majdnem elmosolyodott, de még meg tudta menteni a helyzetet, és kipréselt mégegy könnycseppet. "Akkor bulldog szájjal."- amit meg is mutattam, előre tolva az állkapcsom. Ekkor már elröhögte magát, de nem hagytam abba, különböző fejeket vágtam, amivel megvalósíthatja, hogy ne érintkezzen a két fogsor alvás közben. Nagyon kacagott. Mikor elhagytam a szobát egy nyitott szájú: "Já ájszakát Dárá!" hangzott el.
Lindáék megérkeztek, és én visszatértem barátaimhoz. Akkorra már Michael szobatársa, egy spanyol lány is csatlakozott a bandához. Nagyon jól elbeszélgettünk, és végre egy másik fajta társalgás, ami már nagyon hiányzott. 2 felé Francisco elindult haza, és én is vele akartam tartani- most rájöttem, hogy ez hogy hangzott, de nem úgy értettem:D De meggyőztek, hogy maradjak, veszélyes ilyenkor haza sétálni, nekik meg van egy fölös szobájuk. Amit végülis nem használtam, mert reggelig elfecsegtem újdonsült cseh barátommal:)
Folyt. köv.
Ui.: Tököm kivan, hogy júniusban a télikabátomban vacogok!
