Utolsó hétfő, mielőtt megyek haza. Furcsa. Nagyon vártam az elmúlt 2 hétben. Most épp nem tudom mi van:) Csináltam egy csomó magyaros dolgot, magyar kaját- főztem csirkepaprikást a barátaimnak stb, magyar zenét hallgatok, amit eddig igyekeztem elkerülni gyakorlás céljából, ilyesmi.

Jó hír: megkaptam a munkát. Rossz hír: el is vesztettem.

Kifejtve: megkaptam, és javasolták, hogy kezdjek, amint tudok. Ami augusztus, szóval visszaírtam egy nagyon kedves levelet, amiben elfogadtam és reménykedek, hogy így is kellek a melóra. Hát úgy néz ki nem, mert b*sznak válaszolni. Amúgy írtam a jelentkezésemben, hogy augusztusban kezdenék, de úgy néz ki, hogy ignorálták.

Előző pár sort tegnap írtam. Újabb fejlemény: MEGKAPTAM A MELÓT! :) Kellek nekiiiiiik!!

Nagyon aggódok viszont, hogy kb másfél hétig tudok dolgozni... Én nem tudok hazudni. Utálom ezt.. Na mindegy, majd vígasztaljatok meg, hogy mindenki ezt csinálja, és nem kerülök a pokolra érte. Remélem azért kicsit még meg tudom tartani a melót, nem lenne rossz...

Utolsó napok Isabellel. Már bőgtem egy sort. Nehéz ez. Elhatároztuk, hogy az utolsó este nem fogunk aludni. Úgyis hajnalban kéne indulni a reptérre. Szóval a terv: letesszük a cuccokat a hostelben, ahol Ximena alszik majd, együtt vacsorázás Isa kedvenc éttermében. Aztán kedvenc kocsmák. Ma mentem el megcsináltatni az ajándékát: póló, egyik oldalán az Opium logoja, a másikon az Oz báré, és ha elkészül aláiratjuk az ott dolgozókkal. Jól ismerik már Isát:) Pont pár napja mesélte, hogy múltkor nem engedtek be a kidobók valakit, mert ő kérte.:) Eleve részeg volt az emberke, de azért annyira nem, hogy indok legyen. Áh, Opium, imádom. A pultosok már úgy vigyáznak ránk, mintha családtagok lennénk. Nem mintha történt volna bármi probléma, de volt olyan, hogy rossz napom volt, és odajött az asztalhoz az egyik csak azért, hogy megkérdezze, minden ok-e. Na de engem még nem is ismernek annyira, de Isát.. :) Már tudja ki mikor dolgozik, melyik honnan való.

Nem emlékszek mi történt az elmúlt egy hétben. Elég sok minden, de igazából már nem tudok annyira visszapillantani, hogy érdemes legyen lepötyögnem. Akadozik a kommunikáció az otthoniakkal amúgy is eléggé, mert már lassan otthon vagyok, minek töltsem az időt gépeléssel.

De azért még fogok blogolni szerintem mielőtt hazamegyek. :)