Szóval szombaton vizsgáztam. Elég rosszul sikerült. Nem lesz meg. Az olvasás gondoltam az erősségemnek, vagy úgy mondom, hogy még az ment a legjobban, de annyira nehéz volt, hogy nem tudtam befejezni... A hallgatás is borzasztó volt. Na mindegy... Ez van. Két hét és megkapom az eredményt. De teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz meg.

Azóta pörögtem egész végig. Most ültem le kicsit. Szombaton Ximénával találkoztam meg egy német aupairrel. Nagyon jó volt, jót beszélgettünk, aztán persze tervezgettük, hogy hova menjünk bulizni... És mi lett belőle... Ópium. Én tényleg próbálok máshova menni. Na jó nem túlzottan. A német lánnyal amúgy egész jóban lettem, pont most beszéljük, hogy mikor találkozzunk legközelebb. :) Másnap is Ximénával voltam és egy lánnyal asszem Pakisztánból vagy ilyesmi. Beutazza a UK-t éppen, amúgy meg könyvet akar írni. Nagyon érdekes volt. Nagy filozofikus beszélgetést csaptunk le. Aztán rohantam Franciscoékhoz, mert vele, és a skót lakótrásával akartam elfogyasztani a magyar bort. Nagyon jó volt. Gemma, a lakótársa csinált egy kis kaját, meg boroztunk. Gemma a whiskey gyárban dolgozik, felajánlotta, hogy megnézhetem ingyen Franciscoval, ha van kedvem. Hogyne. Szóval hétfőn reggel útra keltem megint és ellátogattunk Franciscoval a gyárba. Nagyon érdekes volt. Olyasmi, mint a whiskey múzeum, amibe Levivel mentem, csak azért mégis, itt élőben és nagyban. A végén kóstolgathattunk whiskey-t, de én vezettem, úgyhogy éppen csak beledugtam a nyelvem.

A gyerekek az apjukkal voltak, így az egész napom szabad volt. Szóval a gyár után elmentünk a Rosslyn Chapel-be, ahol a Da Vinci kódot forgatták. Nekem nagyon tetszett. Francisco egy kicsit morgott, hogy 7 font, egy kápolnáért.. Hát igen, nem volt olcsó, de ha belegondolunk, hogy két sör ára.. Vicceltünk, hogy akkor mit csináljunk helyette? "Igyunk meg két sört:D" Na de csak bejött velem. :)

A fal egyik részletén ez állt: ‎"Wine is strong, a king is stronger, women are stronger still, but truth conquers all" vagyis: "A bor erős, egy király erősebb, a nők annál is erősebbek (javítsatok ki, mert ez a pont nem biztos. lehet inkább az, hogy a nők is erősebbek,) de az igazság mindent legyőz"

Egy másik falrészleten kukorica volt a kőbe faragva, de hogy-hogy, mikor a kápolna Amerika felfedezése előtt épült és a kukorica elvileg Amerikából származik. Lehet, hogy nem Kolombusz volt az első? Vagy a kukorica nem onnan van?

Egyik oszlop szépen meg volt faragva, vele szimmetrikusan egy teljesen máshogy faragott oszlop állt. Az a hír járja, hogy a mester, aki az elsőt alkotta, útra kelt, ihletet keresve. Közben azonban egy 14-16 év körüli fiú, egy álom után, talán isteni sugallatra megfaragta a másikat, sokkal szebben, mint a mester az előzőt. De a mester alkalomadtán megérkezett hosszú útjából, ötletekkel teli, és mikor látta, hogy már nincs mit csinálnia, annyira beidegesett, hogy beverte a fiú fejét valami kődarabbal, aki azonnal szörnyethalt. Ezt a sztori is el van rejtve a falak rejtelmes szimbólum rendszerében. Sok mással egyetemben.

Volt egy család az idegenvezetésen. Furcsák voltak, azt hittem lengyel. Két nagyon helyes srác, egy anyuka, aki túl fiatal talán anyukának és az apuka? Ki tudja, a lényeg, hogy együtt voltak. Egyfolytában pofázott a csaj az idegenvezető beszéde alatt. Idegesített. Francisco meg engem kérdezgetett, hogy szerintem honnan vannak. Mondom biztos valami kelet, talán lengyel, de amúgy egy szót sem tudok elkapni, hogy minek hangzik. Biztos az akkusztika zavart meg. Amint kiértünk, megláttam megint a fiúkat. "Van töltőd?"

Ránéztem Franciscora: "Magyarok"- igen, így magyarul. Francisco persze nem értette még a dolgot. MEgfordultam: "magyarok vagytok???" Úgy elkezdtem röhögni magamon, hogy nem ismerem meg a saját fajtám.

Utána rájöttem, hogy elég égő voltam. A fiúk megilletődtek, Franscico meg nem győzte mesélni Gemmának, mikor haza értünk, hogy mennyire gáz voltam:) Ez van.

Mondtam Francisconak, hogy ráérek, csináljunk már még valamit. Mondtam, hogy főzök valamit náluk, mert észre sem vettük, hogy kihagytunk egy étkezést. Gombapaprikást csináltam nokedlivel. Isteni lett. Neki is nagyon tetszett. Ittunk hozzá magyar bort, ami így mégjobb volt. A vörös pörköltekhez, kajához jobban megy.

Aztán beszélgettünk, tévéztünk, megjött Gemma is. Ő is evett belőle, nagyon ízlett neki. Alig akartam elindulni. Nagyon szeretem azt a lány. Annyira közvetlen és annyira nem skót. Türelmes, kijavít, nem érzem magam feszélyezve, ha vele kell beszélnem. És sokkal jobban beszélek mikor vele vagyok. Hogy az istenbe??? Más anyanyelvivel nem találom a szavakat, a nyelvtanom kusza, nehezen lehet rájönni néha mit akarok mondani. Ott meg teljesen jól beszélek. Legalább tudom, hogy azért ilyet is tudok, és le kell gyűrnöm a pszichés gátakat, valamint türelmesebbnek kell lennem magammal szemben, mert a legtöbben akik itt vannak, igenis sok ideje tanultak már angolul, mikor ide jöttek, nekem meg azon a 3 hónapos tanfolyamon kívül más nem volt. És mindig rossz tanárokat fogtam ki, akikkel nem lehet haladni, szóval nagyjából egyedül kellett tanulnom és igenis fejlődök! Persze, nem vagyok egy nyelvtehetség, de azért nem vagyok szellemi fogyatékos sem. Az embernek a legnagyobb ellensége legtöbbször önmaga.

Ma találkoztam Mátéval, itten magyar haverommal. Áthívtam és főztem paprikás krumplit. Isteni finom lett. Nem tudom mi ez az anyáskodás most nálam. Beszélgettünk. Hiányozni fog, ha úgy alakul, hogy elhagyom a várost.

Mikor kikísértem, észrevettem egy levelet: felvettek az akadémiai angol tanfolyamra. Ingyenes, 3 nap egy héten, 9-től negyed 5-ig, szóval elég intenzív. Hál istennek:) Viszont jövő hét kedden kezdődik, szóval az első pár hétben nem tudok normálisan járni, mivel dolgoznom kell. Megbeszéltem Lindával, aki felajánlotta, hogy ír egy levelet, és szerinte nem lesz semmi gond. És mindenképp menjek, mert diákként kapok egy csomó kedvezményt, még akkor is, ha nem veszek részt a kurzuson végül. Muhaha!!!

És egy must-tell moment az életemből: Először is elmondanám, hogy Csaba, most már nevethetsz:)

Szóval elmentem hétfőn futni. Mindig Leith városrész felé futok a patak mellett. Van egy kocsiknak elkerített rész. Az elkerítésre szolgáló vastag láncot így mindig át kell ugranom. Eddig nem jelentett nagy kihívást, nem is volt új jelenség. Láttam, pont arra gondoltam, hogy majd át kell ugrani. Így nem tudom megmagyarázni a következő pillanatot, mikor kb 3 percig zuhantam, legalábbis úgy éreztem, majd hatalmasat csattantam a földön. Ne úgy képzeljétek, mint egy lágyan eleső, aszfalton végigcsúszó jelenetet. Hanem mikor egy bot beleakad valamibe, és leCSAPÓDIK a földre. Mintha dobtak volna. A térdemre, könyökömre, mellkasomra. Oda is jött egy férfi, megkérdezni minden oké-e. Mikor végre sikerült levegőt vennem, és visszafogni a bőgésem, kinyögtem, hogy rendben leszek. "Akkor álljak fel!"-javasolta. Lassabban sikerült mint egy babzsák fotelbe belehuppant kövér nőnek. Mindenem fájt. Megijedtem, hogy megint elrepedt a könyököm, mint kb 13 éve. Pont ilyen érzés volt. Mindenem kék-zöld, vagy inkább fekete. A térdem is nagyon fájt, de most annyira nem vészes, mint minden másik esésemnél. Egyszerűen hihetetlen milyen béna vagyok... Nem csinálok semmi veszélyeset, mégis fél éven belül ez a 3. összetörésem.

Másnap reggel úgy ébredtem, mintha a nagymamám a mellkasomon ült volna egész este. Megijedtem, hogy tuti elrepedtek a bordáim. Ugyanez volt a következő este, azzal a különbséggel, hogy még fel is fújódtam. 'Ez tuti légmell.' -diagnosztizáltam a furcsa érzésem. A vizsga napján viszont mama nélkül ébredtem, szóval minden oké mostmár. A könyökölés is megy nyögés nélkül, a térdem pedig a színeken kívül nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Tudom, hogy panaszkodtam, hogy nem szeretem a fehér bőröm, de kéktől eltérőt preferálnék.

Na  elmondom akkor a dolgot, lehet, hogy Londonba megyek dolgozni, arra az egyetemre, ahol a doktorit csináltam volna. De eléggé akadozik az információ, semmi sem biztos, szóval most már van A meg B terv. És a B terv az a nyelviskola itt egyelőre, ami nagyon jó lenne. Szóval, ha London nem jön össze, már akkor sem lesz semmi baj. I'm on my way.