Hát itt vagyok. Túl az első napon. Mintha már 3 telt volna el.

Először repültem. Szerintem nem volt semmi különös.Bár elég sötét volt, hogy úgy érezzem, hogy csak egy buszban ülök. A felszállás nem volt olyan vészes, mint számítottam rá, a leszállás szintúgy, a többi tényleg olyan volt, mintha buszon lennék: sok ember, közeli, kényelmetlen székek, kétpontos biztonsági öv, ami szerintem csak arra jó, hogy az ülésed közelében maradj valamennyire, ha baleset történik, így könnyebben tudják majd azonosítani a hullád.

Mikor Linda (az anyuka) kijött értem a reptérre kapásból be akartam szállni a vezető ülésre, mikor az anyósülésen szándékoztam helyet foglalni.

Furcsa dolgok: a víz két sugárból jön: egyiken meleg, másikon hideg. Nem érintkeznek.Lehet, hogy ez csak az én szobámban van így. De ez így pont annyira jó, hogy  a jobb oldalon a forró vízben megégetett kezem azonnal oda tudom tolni a hideg víz alá.

Aggodalmak: nem tudom használni a WC-t. Most még nem volt gond, de mi van, ha nagy dolog lesz. Valahogy rohadt kevés vízzel öblít..

A munkaadóm nagyon rendes nő. És türelmes. Nem nagyon megy az angol. Vele merek csak beszélgetni. De vele legalább próbálok. Mindent nagyon érthetően mond, de van amikor így sem értem. A gyerekek furcsák. Azt hittem kíváncsiak lesznek, vagy izgatottak legalább, de nem így tűnik. Tegnap késő este érkeztem.Mikor lementem reggel hogy üdvözöljem őket, nem mozdultak a tevékenységük mellől. Az egyik tévét nézett, a másik számítógépezett. Lehet, hogy csak megilletődtek. Utána elég közvetlenek voltak, de igazából csak mondják a magukét (amiből szinte semmit nem értek), nem nagyon kérdeznek, és nem is nagyon érdekli őket, hogy figyelek-e.

Úgy láttam, az ajándékoknak örültek. A kisfiúnak egy Rubik kockát hoztam, 2 percig játszott vele, aztán letette. Azért még este láttam nála. Remélem majd belejön, és érdekli. A kislánynak egy magyar népviseletbe öltöztetett porcelánbabát vettem. Neki biztos tetszett, mert magával cipelte a délutáni programokra is.

Vettünk telefont, úgyhogy már el lehet érni mobilon.:)

Bemutattak a nagynéninek, és a családjának. Apa, anya, 19 éves fiú. Rendesek. 3. teámat ittam, és még alig voltam itt 12 órája, melyből 6-ot aludtam.

Majd vezetésóra. Oktatóm szavaiból nem sokat értettem. Legalábbis a nem vezetéshez kapcsolódó kérdésekből csak annyit, hogy dohányzok-e, iszok-e, majd hogy mit:) Mindent elszúrtam, amit lehetett. Jobbra kis ívben kanyarodás megvolt, körforgalomban jobbra menetel megvolt, rosszul használni az automataváltós autót megvolt. A legutóbbit kifejtve: Két pedál van, nincs kuplung. A bal lábamat le is vághatnám, mert csak céltalanul toporog a kifulladó jobb mellett. Egy könnyű kis fékezést akartam megejteni, mikor a bal lábam engedelmeskedve a belém nevelt ösztönnek rátaposott a fékre (tövig), mintha kuplung lenne, majd a gázra óvatosan ráhelyeztem a jobb lábam, mintha fék lenne. Csodálom, hogy nem lett belőle baleset, mert elég szorosan jöttek mögöttem. A két órás vezetésoktatásból negyven perc telt el ilyesfajta bénázással, onnantól gördülékenyen ment többnyire.

Délután bábszínházba mentünk, ami nagyon-nagyon jó volt. A lényeget értettem, szépen beszéltek, vicces volt, látványos volt, első sorban ültünk. Bár voltak francia párbeszédek. A francia pedig nekem kínai.:)

Amúgy nem zavar, hogy körülöttem mindenki angolul karattyol. Azt hittem egy idő után nagyon elkezd már fájni a fejem. De nem. Egyszer viszont majdnem megkértem Lindát, hogy na jó most már mondja magyarul, mert elfáradtam..

Láttam-e skót szoknyás srácot? Igen. Hallottam-e skót dudát? Igen. Láttam-e skót dudán muzsikáló szoknyás skótot? Igen.