Első nap a suliban. Sok-sok gyerek. Az iskola nincs messze 10-15 perc séta. Láttam a janitor szobáját:D
Tanultam egy új szót: lollipop man. Azokra a bácsikra használják, akik feltartják a forgalmat, míg az iskolába menő gyerekek átkelnek a zebrán. Lollipop, mert a táblának, amit feltartanak, nyalóka formája van. :)
Mindenki nagyon kedves, nagyon közvetlen. Mindig megkérdezik, hogy milyen volt beszélgetőpartnerük napja (még akkor is, ha történetesen fogalmuk sincs, hogy is hívják az illetőt). Megismerkedtünk a szomszéd apukával. Nagyok kis muki. Engem is rögtön bemutatnak mindenkinek.
Napközben megismerkedtem újdonsült barátnőmmel. A botanikus kertnél találkoztunk. Kicsit nehéz, mert kaptam ugyan kb 3 térképet, mielőtt eljöttem otthonról, de egyiken sincs rajta, ahol lakok. Egy pár utcával arrébb kezdődik a térkép széle. De gyorsan be tudom gyakorolni majd, hogy jutok el a térképig:) Anyway, kinéztem egy útvonalat googlemapson, és elindultam. De valahogy nem olyan volt a valóságban, és mikor a térképre elvileg ráértem, akkor sem találtam meg, hol vagyok. Meg kicsit lusta is voltam. Megkérdeztem egy arra járót-kelőt. A néni nagyon aranyos volt. Azonnal karon fogott, mondta, hogy arrafelé megy, megmutatja. Közben végig beszélt: egyébként nagyon szép, színes madarak vannak a madárházba ésatöbbiésatöbbi, majd megállt kb 30 méterrel később, és átmutatott az út másik oldalára, hogy ott van, ő most megy tovább egyenesen, nekem meg nagyon szép napot!! :) Imádom az ittenieket:) Visszatérve újdonsült barinőmre: Eszterrel kicsit járkáltunk a környéken, és beültünk egy aranyos kis helyre teát (természetesen!) inni. Kijelentette, hogy mostantól barátnők leszünk, és bármilyen program van, elhív rá. Vasárnap például megyünk a magyar napra. Ő egyébként a skót barátjához költözött ki. Bátor.
Furcsaság: A legtöbb házon nincs függöny.
Aztán elmentem a gyerekekért az iskolába. Jajj egyenruhájuk van. Olyan cukiiiik. A nagyobbak meg egyszerűen jól néznek ki;) Suli után játszótér (most csak délután kezdett el esni), aztán haza, 5 órai tea (ami amúgy náluk a vacsora), majd gym (fitnesz terem). Már jobban értettem a gyerekeket. Így, hogy csak velem voltak, jobban is figyeltek, hogy értsem, mármint, ha kértek valamit. A gym-ig meg vissza is én vezettem. Ügyi voltam:)
Mialatt a gyerekeknek foglalkozásuk volt, Linda elment futni, én pedig ott maradtam a kávézó részen, tanulni egy kicsit. De nem telt el sok idő, az egyik anyuka, akinek reggel bemutattak odaült beszélgetni. Nagyon szimpatikus nő. Emlékeztet valakire. Durva akcentusa van, de mikor látta, hogy nem értem az első mondatot, mintha kicserélték volna, lassabban mondta, érthetően. Mindent megértettem,válaszoltam is. Nagyon jól elcseveréztünk:) Örültem neki.
Holnap sokáig alhatok, mert Linda viszi a gyerekeket a suliba. Yeah:)
Jól érzem magam itt. Bár lehet, hogy ezt még korai így kijelenteni. Igazából már azóta nem izgulok ezen, ahogy leszállt a gépem. (Kivéve, mikor be kellett mutatkoznom a gyerekeknek.) Itt csak úgy történnek a dolgok, alakulnak maguktól, én meg sodródok, és valahogy úgy érzem, hogy így most minden a legnagyobb rendben lesz/van, és ennyire biztos még soha nem voltam semmiben. Furcsa. Lehet, hogy később máshogy látom majd. Remélem nem.