Tudjátok mi rosszabb 2 gyereknél? 3.. De kezdem a nap elejétől.
10-kor kezdődött az első nyelvórám. Elég messze van, majd busszal kell mennem, egyelre Linda vitt el kocsival. Egy nagyon nehezen érthető nővel beszéltünk először. Te jó ég, ha ez lesz a tanárom... Bevezetett egy terembe, ahol egy kis muki emberke ült, egy feltehetően spanyol sráccal. A muki a tanárom, a srác pedig tényleg spanyol: Francisco. Valami szöveget olvastak, amiből nekem is adtak, mint kiderült Francisco hiányzott az előző óráról. Egyből be is vontak. Értettem persze mindent, de még mindig nem tudom kifejezni magam. Megnyugodtam, mikor ugyanazokra a szavakra kérdezett rá a srác, amikre én is akartam. Szóval értés szinten kb egy szinten vagyunk, viszont nem tudom, hogy csinálják, vagy inkább én mit rontottam el, hogy nem tudok még mindig beszélni.
Megérkezett egy másik csávó: Cedric. Franciák.. Hogyismondjam, olyan, mint mikor valaki odafordul hozzád, mond valamit, ami franciául hangzik, de mégsem lehet az, mert mintha felfedeznél néhány angol szót a mondatokban.. Érthetetlen.
Később két spanyol lány is csatlakozott a csapathoz. Jó volt, jó volt, de úgy érzem ezzel ugrottam egy szintet. Mintha már lenne egy középfokúm, és a felsőfokra akarnának készíteni. De még nem tartok itt.. Keveset beszélünk. Tanulunk új dolgokat, kifejezéseket, olvasunk. Értés szinten én is ott tartok, mint a többiek, de NEM TUDOM HASZNÁLNI A NYELVET!!! Hát most ez lesz egy hónapig úgy néz ki, utána keresek valami mást. Úgyis drága. Eszti felajánlott néhány könyvet, amiből majd elvileg tudok készülni. Táncsak behozom a hiányosságaim. Legalább annyira, hogy tudjak csevegni a többiekkel, utána már rendben leszek remélhetőleg. Volt egy szünet, azalatt beszélgettek velem egy kicsit. "Dora, like Dora the explorer?" Neeeee:D Aki nem tudná, ez egy nagyon bugyuta kis mese a nagyon kicsi gyerekeknek. Úgy látszik erről fogják megjegyezni a nevemet. :)A tanár azt mondta, jó az angolom. Nem értem. Komolyan..
Hazafelé már busszal mentem. Tudjátok, azokkal az emeletesekkel. :)
Elmentem a gyerekekért. Malajka, egy indiai kislány is velünk tartott. Játszottak a parkban, jó sokáig, én meg fáztam.. A kislányok elvoltak, beszélgettek is egy kicsit velem. Egyre jobban megértem a lyányom. Egy idő után mondták, hogy na menjünk haza. De hol van Cam?? Már egy ideje nem látta, de nehéz 3 folyamatosan izgő-mozgó gyerekre figyelni. Kerestük hárman, de még mindig nem volt meg. Valamiért azonban nem aggódtam. Nagy gyerek már és Linda is mondta, hogy Ailsára figyelek inkább. Szóval kerestükkerestükkerestük. Aztán a lányok szóltak, hogy megvan. Kisfiam egy fán ragadt.. Na most mi lesz? Nem tudom elkapni, ha leugrik, kb annyi kg, mint én. Na jó nem, de nem kis gyerek. Tétováztunk ott egy darabig, aztán tartottam a lábait, és úgy lemászott. Lányaim addigra elfelejtették a hazamenetelt, maradtunk még 20 percet, aztán megint elindultunk haza. A hazafelé út.. Fárasztóbb volt, mint az egész nap együttvéve. Cameron köpködte a vizet, majd a lányok is utánozni kezdték, lökdösődtek, és füvet dobáltak egymásra, majd Cameron a vallásáról faggatta a kislányt.
Mikor végre haza értünk, Linda már otthon volt. Átadtam a kölköket, úgyhogy most relax.:) Holnap az apjuk meg értük a suliba, nekem csak reggel meg talán este lesz dolgom velük. Remélem jó idő lesz, és elcsábíthatom Esztit egy kis városnézésre:)
Nem tudom, hogy kell használni a tévét. Véletlenül sikerült bekapcsolnom, és találnom egy csatornát, de nem tudom, hogy csináltam, és a 3 távirányítót milyen sorrendben kell használni.
