Egyszerű napom volt. Annyit kellett ma megtennem, hogy elvigyem a gyerekeket az iskolába. Aztán azt csinálok amit akarok. Ez az aprócska feladat azonban nem volt zökkenőmentes. Kislányom hisztirohamára lettem figyelmes. A kiindulópont az volt, hogy anyukája egy fiúpulcsit akart ráadni, mivel a kardigánja mosásban volt. Na ez kiverte a biztosítékot. 5 perc próbálkozás után az anyja rám hagyta, hogy oldjam meg. Most mit csináljak? Erőszakoljam rá? Rám miért hallgatna, ha az anyjára nem hallgat?? Persze nem sikerült. Anyja lejött, mérgesen felcipelte az emeletre, elbeszélgetett vele, majd lejöttek. Sírva bocsánatot kért, amiért nem hallgatott rám. Sajnáltam szegényt. Nem szeretem más gyerekét nevelni. Nem tudom megoldani az ilyen helyzeteket. Most miattam sírjon?? Nehéz dolog. A győzködéshez meg nincs elég szókincsem. Valakinek valami ötlete nevelés terén?

Anyuka közben mondta, hogy hozzak két rágcsálnivalót, mert nem rakott be a gyerekeknek. Hoztam. Kislány táskájába betettem, míg dúlt a hiszti, fiúnak meg odanyomtam a kezébe. Mondta, hogy neki már van az ebédlőcsomagjába. Mutattam neki, hogy psssssszt, és tegye el a táskájába. :) Felcsillant a szeme. Remélem kicsit jobban megkedvelt.:)

Mire a reggeli parádé véget ért, már igencsak késésben voltunk. Kislány megszeppenve sétált mellettem, átfogtam a vállát, és mondtam, hogy nagyon csinos ebben a pulcsiban is. Meg is fogta a kezem útban a suli felé, a kisfiú pedig végig magyarázott valamit. Késésben voltunk, a végén futniuk kellett, mert hallottuk a parkból, hogy becsengettek. (Normál tempóban amúgy simán odaértünk volna, de gyerekekkel nem lehet sietni...) Hazafelé a szomszéd apukával beszélgettem. Nagyon szimpatikus, kis aranyos, fiatal apuka:) Szerintem a felesége kínai vagy valami egyéb ilyen fajta. Ha nem, akkor az asszony nagyon átverte. Úgy köszönt el, hogy hát akkor holnap reggel:)

Elmentem a gymbe kocsival (kellemes volt vezetni), úsztam. Jól esett. Meleg a víz. Kellemesen meleg. Volt azonban egy zavaró tényező: egy néni. Beköltözött az én sávomba. Kerülgetnem kellett, mert gyorsabban úsztam, mint ő. Úszás után hajat mostam. Beálltam a tükör elé, hogy megszárítsam a hajam. De valami fura volt. Mintha valaki figyelne..Oldalra néztem, és: A NÉNI!!!

Sietnem kellett, mert megbeszéltem Esztivel, hogy átmegyek hozzá, aztán várost nézünk. Mikor haza értem azonban Linda félrehívott. Megmutatta, hol vannak a gyerekek ruhái, majd egy halom ruhára mutatott, hogy azt majd vasaljam ki a héten, amikor nekem jó. Kezdődik. Biztos egyre több dolgot akar majd rámsózni. :S Utálok vasalni. Nagyon. Nem is tudok.

Esztivel kinéztünk néhány ingyenes kiállítást. Mivel most van a Fringe fesztivál, ami hatalmas rendezvénysorozat itt Edinburghban, rengetek kiállítás és egyéb programok vannak. Sok ingyenes is. Egy ékszerkiállítás épp ott volt a közelükben. Nem nagy, csak kis pici. 2000 éves ékszerekkel. Tetszett. Aztán valahogy úgy alakult, hogy csak egy hatalmas séta lett a többi kilátásból:) De nagyon jó volt. Betévedtünk egy hatalmas parkba. Mint utóbb kiderült magánterület lehetett, mert nem volt nyitva később egyik kapu sem. Mondta Eszti, hogy rengeteg olyan park van, ahova csak a környéken lakóknak van kulcsa. Ez mekkora görénység már. Nem?? Mindegy. Mi ebbe bejutottunk, és nagyon szép volt. Jó lenne egyszer visszaszökni:) Végül, mikor már a kerítésenátmászást fontolgattuk,  felbukkant egy fószer, és kinyitotta a kis privát kulcsával a kaput. Még jó, hogy nem akkor jött, mikor a kerítés tetején egyensúlyozunk. Eszti amúgy is miniszoknyában volt. :) Vicces lett volna.

Bementünk a plázába pisilni. A pláza egyébként a föld alatt van, hogy ne zavarja meg az óváros látképét. 20 penny-vel lehet bejutni a WC-re. Eszter a kezembe nyomott egyet. Ő már bent volt, mikor én is bedobtam a pennymet a résbe. Mármint bedobtam volna. De nem ment. Felakadt a forgalom, mert Dóri nem tudta behelyezni a kis penny-jét. Már kínomban röhögtem, mert legalább 5 perce szórakoztam ezzel. Odajöttek segíteni. De úgysem ment. Már ki se jött. Ez nem igaz, ez is csak velem történhet meg. Már olyan vörös voltam, mint egy rák, hogy most 10 ember vár arra, hogy valahogy utat engedjek nekik, ha én már nem tudok bemenni. Aztán valahogy csak ki tudtam szedni. Annyi volt a probléma, hogy az érme kicsit sérült volt, nem fért be..

Utunk a könyvfesztivál felé vezetett. A rendezvény sátra előtt kezünkbe nyomtak egy könyvet, és egy CD-t. Ingyé volt. Majd elolvasom. :) Jó nagy betűk, remélem egyszerű.

Elkezdtem a vasalást. Majd holnap folytatom..