19. nap
2011. szeptember 02. írta: Dorothy2

19. nap

A tegnapi nap.. Nem volt semmi. Reggel a gyerekekkel a suliba, aztán én a suliba, megint gyalog. Aztán elvileg szabad vagyok estig. Este pedig itthon kell lennem, mert Linda megy valahova. Dejó lesz időm tanulni napközben. De nem így alakult. Kezdjük előröl:

Új ember van az angol csoportban. Most egy lengyel lány.

Angol után ismét gyalog, azt hittem soha nem érek haza.

Ebéd, majd Linda elment a gyerekekért, azt hittem lesz egy csomó időm. Aztán gondoltam egyet, és beraktam egy mosást. 10 percre rá, megjött a család. Kérdeztem, hogy segíthetek-e valamit. Hát persze. Megcsináltam a vacsorát. Közben lejárt a mosás. Megyek, kiszedem. Van egy kis víz a mosógép alatt. Gondoltam, hogy ez természetes, nálunk is előfordul, de azért szólok Lindának. Ősemberesen elmagyaráztam, mi a helyzet. Linda nézése alapján nem, ez nem szokásos jelenség. Odajött. What a..

Elhúzta kicsit a mosógépet, mire elkezdett ömleni a víz. De nem csak úgy öhh, folyik a víz. Nem, ömlött!!! "De a vízvízvíz csak jöttjöttjött." Elkezdtünk fel-alá rohangálni, hogy hol lehet elzárni, nem jöttünk rá. Linda elszaladt a szomszédért, közben a gyerekek ugráltak a vízben, majd faggattak, hol van vmi játékuk. Linda megjelent a szomszéddal, szomszéd behasalt a mosogató alá. Elzárta valamennyire a vizet, de még mindig jött. Reménytelenül tologattam a felmosót a bokáig érő "belvízben", csakhogy csináljak valamit. Persze nem ért semmit.. Több víz jött ki a falból, míg egyszer kicsavartam a rongyot, mint amennyit 3 csavarással fel tudtam volna szedni.  Linda nagyon kiborult, gyerekek meg zaklatták a hülyeségeikkel. Elküldte őket a szomszédba játszani. Tőlem meg nem győzött bocsánatot kérni, hogy ilyen előfordult. Kis lüke. Én meg azt hittem én rontottam el a mosógépet. Nem lepődtem volna meg csöppet sem, anyura ütöttem. :) Elzártunk még egy csapot, de még mindig jött a víz, nem volt értelme feltörölgetni. Hatalmas kupi kerekedett, ahogy mentettük ki a "belvízből" a cuccokat. És persze a gyerekek is kihasználták a helyzetet: ahogy megnéztem a szobájukat, tele volt karfiollal, répával (igen, a szőnyeg is), játékok szanaszét szórva. Linda hívogatta a szerelőket, akik úgy látszik nem jönnek ki addig, míg le nem emelik a számláról a pénzt, de így is gyorsan történt minden. Végre sikerült teljesen elzárni a csapot, mire szerelőfiatalúr ;) megjött, aránylag rendet is teremtettünk. Linda megköszönte, hogy ott maradtam neki segíteni. Hát nem tudom.. Mit kellett volna tennem? Leülni a tévé elé vacsival a kezemben és csitítani a gyerekeket, meg Lindát, mert nem hallom a műsort? Vagy egy nagy zacskó popcornnal felülni a mosogatópultra, hogy jó rálátásom legyen az eseményekre? Szóval ez természetes. Talán főleg azért volt hálás, hogy én nem pánikoltam. De ha egyedül lettem volna ott, és nekem kellett volna hívnom a szerelőt valahogy, (és itt tényleg nem az van, hogy csak jöjjön ki, majd valahogy kifizeted utána.) És a csapot sem találtam volna meg, és szomszédért se tudtam volna rohanni. Na azt talán igen, de nem lett volna egyszerű. Szóval nagy szerencse, hogy nem raktam be előbb a mosást. Amúgy csak annyi volt a baki, hogy elérett a cső, és kilyukadt. Ki kellett cserélni és most már lehet is használni.

Tehát nem úgy alakult a napom, ahogy szerettem volna. Itt mindig történik valami. :) A nagy zűrzavarban Linda elfelejtette mondani, vagy azt hitte tudom, hogy visszajönnek még az este folyamán. Így egy kicsit meglepődtem, mikor 11 felé járkálást hallottam downstairsről.

Álmaim sem nyugodtak éppenséggel. Most erőszakos egerek támadtak meg minket otthon. Haraptak, mint a macskám, és el kellett törni a kis nyakukat, hogy békén hagyjanak. Apuval csináltuk. Meg Barnával. De féltettem Barnát, és megpróbáltam őt is megvédeni, mert az egyik egy hatalmas cafatot tépett ki valahonnan a kutyából. Már csak a húst láttam, ami érdekes módon sült darabként feküdt a földön. Aztán meg mentünk tetanuszért apával. Tele volt karcolással a karunk meg mindenünk. Lehet, hogy ezt azért álmodtam, mert mostanában folyton elvágom a kezem. Hol késsel, hol egy kicsit eltört parfümös üveggel, de van olyan is, aminek nem tudom az eredetét. Nem tudom miért írtam le az álmot. Elnézést kérek a gyengébb idegzetűektől. Ha viszont valaki meg tudja fejteni beteg elmém rejtelmeit, szeretettel várom:)

Ami kimaradt, mert nem illett a bejegyzés hangulatába: Valamelyik nap, mikor a gyerekek már lefekvéshez készülődtek, én mentem valahova, Ailsa bejött a szobámba, és adott egy puszit, majd megölelt. Úgy megörültem neki. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://feelinggood.blog.hu/api/trackback/id/tr665218277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása