Annyi minden történt. Megpróbálom valahogy összefoglalni nektek:)

Tegnap elég sűrű napom volt. Kezdem inkább a tegnapelőttel. Csütörtökön reggel 7-kor keltem, hogy reggelit adjak a gyerekeknek. Kisfiam már nyakig benne volt a nutellás üvegben, mire leértem. Kislány is gyorsan ott termett mellette. Mondták, hogy nem kell segíteni, menjek vissza nyugodtan aludni, és holnap is megoldják a reggelit, ne kelljek korán. Hát mit volt mit tenni. Felmentem a szobába lezuhanyozni. A nap többi része rendben volt.

Péntek reggel abban a hitben ébredtem, hogy a gyerekek már túl vannak a reggelin. Mikor a konyhába értem mégis az a látvány fogadott, hogy nem nyúltak hozzá a szeletelt kenyérhez, és a tányérokhoz, amit tegnap segítségképpen kikészítettem nekik. Majd szívbajt kaptam. Hogy lehettem olyan naiv, hogy hittem két gyereknek, hogy majd reggeliznek a felügyeletem nélkül?? Úr isten. Csak magamra tudtam haragudni. Na akkor gyorsan, mert el fogunk késni. (Hozzáteszem még rengeteg időnk volt ígyis a becsengetésig, de gyerekekkel elkészülni nem egyszerű. Kb fél órával előbb kezdek el mindent mondani nekik, akkor talán időre elkészülünk. Cam moss fogat! Ailsa fésülködj! Légyszi! Gyorsabban! El fogunk késni...)

A 2,5 nap nagyjából zökkenőmentesen eltelt az anyjuk távollétében. Aztán jött a péntek délután.. Napközben megcsináltam a sütit, amit a szombat esti bulin akarok felszolgálni. Kicsit elrontottam, de igazából hibámon kívül történt. A csoki a tetején valamiért olyan, mintha citromot is raktam volna bele, és igazából nem tudom, hogy lehet, de valószínű ilyen ízű a tortabevonójuk, ennek tudatában máskor nem azzal csinálom. A sütő pedig szokatlan még nekem, így annak ellenére, hogy tovább sütöttem, és meg is kóstoltam, hogy jó-e -de csak a szélét- nyers maradt a közepe. De nem érezni, csak látom egy kicsit. Azért így is finom.

Szóval elkezdtem mondani nekik időben, hogy most már öltözzenek fel az úszáshoz. Cam: Én nem megyek úszni!! Na neeee. Ettől féltem már egy pát napja, mert múlt héten is pontosan ez volt. Ugyanis az ujján van egy vérhólyag, és kitalálta, hogy azzal nem megy vízbe. Akkor felhívtuk az anyját, és az anyja azt mondta, hogy jól van. Nagyon nem örül neki, de nem akarja rám hagyni, hogy tuszkoljam be a vízbe. Most viszont nem tudtuk anyut felhívni, és nem is akartam. Azért vagyok itt, hogy megoldjam az ilyen helyzeteket. Mondtam neki, hogy ne csinálja. Majdnem elkezdett sírni. Hagytam lenyugodni egy kicsit, de 5 percenként azért mondtam neki, hogy muszáj úszni mennie. Akkor megint kisebb hiszti volt. Azt hittem nem haladunk semerre. Felment, duzzogott. Egy kis idő elteltével utána mentem a fürdőnacival a kezemben. Elbújt, megkerestem. Megint hiszti. Átöltöztettem. Még az a jó, hogy passzívan viselte, és legalább nem kezdett el rugdosni. Minden menet között volt egy hiszti. Már csak a póló volt hátra, de azt nem engedte. Még jó, hogy kb 45 perccel indulás előtt kezdtem el nekik mondani, hogy öltözzenek át. Nagyon megleptem magam, mert nem lettem ideges. Persze aggódtam, hogy nem tudom majd betuszkolni a vízbe, de nem akartam vele ordítani. Nyugodtan tudtam kezelni a helyzetet. Már egészen lehiggadt. Átvette magától a pólóját, aztán elindult a kamrába, hogy haribót fog enni. Ahh, kizárt. Akkor megint hiszti. Ígyis sok édességet ettek már. (és még tartogattam egy kis túrós sütit nekik, amit még jó, hogy nem játszottam ki ebéd után) Na akkor cipő következik. Külök nem jön, duzzog. Nem tudom odavonszolni, mert lerázza a kezem. Még vagy háromszor próbálkozok Cam légyszi gyere-vel. Nem jön természetesen. Na akkor elő a sütikártyával: Cam, ha jó leszel, adok valamit a gym-ben. Akkor sem mozdult, de már hagyta, hogy odavonszoljam a cipőkhöz. Ráadtam, mint Hannára szoktam. Ő mondjuk nyugodtabban tűrte:D Aztán be a kocsiba. Még mindig meg volt a sértődés, meg, hogy az egész egy darab sz*r. Igen ilyeneket mondott. Annyira nem oda figyeltem, hogy hosszabb úton mentünk. De mindegy, időben voltunk, hiszen arra is kell időt szánni, hogy belökdössem a vízbe. Az út közepén: "És mit mondtál akkor arról, ha jó leszek??" Elmosolyodtam. Ezaz. Tudtam én. Bekapta a horgot:)

Előbb odaértünk. Megkérdeztem az úszómestert, hogy bemehet-e előbb a vízbe Ailsa, mert nem tudunk mit csinálni az óráig. (Sajnos felváltva van órájuk. Fél -fél óra. Előbb Ailsa, majd Cameron.) Erre kisfiam: "Bemehetek vele?" Hogy a viharba ne!!! Ahhoz képest, hogy nem akart úszni, fél óra helyett egy órát töltött a vízben. :) Mindig úszott egy kört, majd a medence széléről érdeklődött a sütiről. Mindig új infót akart megtudni róla, aminek birtokában újabb kört úszkált csillogó szemekkel, összecsordult nyállal. :) Úszás után gyorsan átöltöztek, és már teljesen benne voltak a játékban. Cam kezesbárány lett. Odaadtam nekik a sütit. Nagyon ízlett nekik, közben már az apjuk várta őket. Leadtam a gyerekeket. Kaptam puszikat. Külön jól esett, hogy Ailsa még hosszasan integetett nekem.:)

Elmentem a boltba, még kell pár alapanyag a bulihoz. Elbóklásztam egy ideig. Nem találtam a sót. Gondoltam megkérdezem. Egy furcsa emberhez sikerült odamennem, mert így reagált a kérdésemre: "eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee" Szeretném megmutatni a hangsúlyt, de írásban nehéz. Kb: " mivaaaaaaaaaaaaaaanmiiiiiiiiiiiit??" Így még itt nem szóltak hozzám. Kérdeztem még, de nem kaptam értelmes választ, minthogy nem is értette, mit akarok. Mondtam, hogy mindegy, és elsétáltam. De itt nem úgy van, mint otthon. Miiiii elégedetlen a vásárlóó??? Rövidesen két ember termett mellettem: "Hallottuk nem találja a sót. Milyenfajta sóra gondol?" Magyaráztam nekik, de nem volt világos. Mondom itt nincs só?? Vagy legalábbis nem így, ahogy én akarom. Aztán odavezetett valami szószhoz. Jaaa, hogy nem is érti miről beszélek. Elbetűztem neki. Aztán szerintem ugyanúgy, ahogy én kimondta, hogy jaaaaaaaaaaa: salt. Én is ezt mondatam..

Este begyúrtam a lángos tésztáját. Reggel megnéztem, hát nem dagadt meg. Mint kiderült, légmentesen kellett volna lezárnom. Ez van..  Este megnéztem a mailjeim, és láttam, hogy kaptam megint egy levelet az aupair ügynökségtől. 23 éves francia aupair lány. Találkozni szeretne. Remek, már fel is vettem fb-on. Elküldtem a meghívót a szombati egyrejobbanbulivákerekedő eseményre. Utána chateltünk fb-on. Nem nagyon tud angolul. Még annyira sem, mint én, de nagyon szimpatikus. Megkérdezi a családját, és ha tud, természetesen jön. Közben megnéztem: fb-on 6-an jeleztek vissza, hogy jönnek. Még van 2 spanyol srác, akik nincsennek fb-on, de lehet, hogy jönnek és van egy spanyol lány, szerintem ő nem akar jönni, mert megbeszéltük, hogy felvesz fbon, és küldök meghívót, de nem tette meg. Én meg nem találom, mert az első nevét se tudtam megjegyezni, nemhogy az egészet. És még Eszti barátja Ross is valószínű benéz valamikor. Egyelőre 8 elég valószínű.:):) Már várom is azért, meg tartok is tőle, hogy mi van, ha nem úgy alakul. A lángost megpróbáltam kisütni. Hát annyit értem el vele, hogy minkét oldal gyönyörűen megégett, de legalább nyers a közepe. Valakinek gyorsan valami ötlete, hogyan lehetne az olaj hőmérsékletét normálisan beállítani, vagy bármi? 6-kor elkezdem kisütni az egészet, mert még ki is kell szellőztetni a lakást 8 előtt:D

Nagyon drukkoljatok!!!:)