Ma nagyon rossz aupair voltam. Illetve attól függ, honnan nézzük. A gyerekeknek nagyon jó. Ugyanis engedtem én ma mindent... Hazamentünk, bekapcsolták a gépet, azzal az indokkal, hogy csak megnézik milyen természeti katasztrófa történt Japánba. Végül nagyjából csak ezt nézték, de AKKOR SINCS GÉP TEA ELŐTT!!!

Aztán tea után megengedtem Cameronnak, hogy 2 sütit egyen, mert tegnap, mikor még nem tudtam, hogy kizárólag egy engedélyezett, akkor Ailsa kettőt ehetett. Úgy gondoltam, jobb ha nem robbantom ki a világháborút, inkább egyen kettőt, mert úgy fair. Aztán indultunk a multisportra. Ekkor kitalálták, hogy chipset vigyünk magunkkal. Na nem. De akkor veszek nekik ott valamit. Úgy gondoltam, hogy majd cukrot, mert az ha úgy elfelezik, kb 3-3 jut. Simán belefér. (Meg én is ennék.:)) Mivel eddig semmit nem vettem nekik a fitnesz központban, úgy gondoltam, hogy ne mindig én legyek már a mumus, az anyjuk is vesz néha ilyen cukrot nekik. Na de mire észbe kaptam, már megígértettek közepes méretű jégkását is.. És persze a gymbe nem is cukrot kaptak, hanem egy nagy csokiskekszet feleztek el.. Na most ki fogok kapni anyukától, ha megtudja.. Vagy nem tudom mi lesz. Úgy érzem néha belefér, de ez így sok volt, mert nem akartam visszavonni.. Anyuka különben nincs most. Utazgat. Egyik este itthon van, másikon nincs. Mondjuk akkor is későn jön meg, és nekem kell ágyba dugni a külköket. Cameron ölelget néha, kedves velem, beszélgetni akar. Hát nem tudom, hogy így könnyebb-e. Valamilyen szempontból igen, persze, csak ugyanúgy harcol a dolgokkal, most az a legújabb, hogy egyedül akar hazamenni.., és nehezebb azt mondani, hogy nem. Mármint persze, rávágom, csak ha valaki nem kedvel, és kiakad rád, ok. De ha úgy érzed, hogy kedvel, és te is próbálod viszonozni.. nos nehéz, mert nevelned is kell.. Meg kell találni az egyensúlyt!Nem úgy, mint például most, hogy elszaladt velem a ló..

Rámtört ez a nyavalyás honvágy is. Illetve most az anyahiány. Múltkor Hannahiány. Azelőtt meg apahiány. De most anyu.. És nem hiszi el. Elgondolkozom mostanában sok dolgon, hogy volt az én gyerekkoromban: mit engedett anyu, és mit nem, milyen volt, mikor iskolába vitt stb.. Például nem rémlik, hogy lett volna lefekvésidő. Mármint arra emlékszek, mikor felszólaltam, hogy mindenkinek van, nekem miért nincs. (Gondolom nem is volt gond velem, álmos voltam, akkor elmentem aludni, és kész, de úgy látszik ez irányba is működik a gyerekeknek: ha a többieknek is van bedtime, akkor nekem is kell!!) Nagyon anyás voltam kiskoromban. De nagyon. Sírtam az elsős évnyitón. Én egyedül. És persze az első ovis napomon is. Meg a másodikon, harmadikon.. Azt hiszem az ovi 3/4-ét végigbőgtem.. Most meg skypeolni sem tudunk anyuval, mert soha nincs otthon, mikor én beszélhetek.

Gyorsan meg is vettem a repjegyet karácsonyra.:) Dec 15-29 Anyu jövök!!!!:)

Hétvégére programok szerveződnek. Vasárnap Cédric szülinapja, meg valami crickettezés. Azt még nem értettem, hogy az hogysmint. Hétvégén sokféle helyre be lehet lopódzni ingyé. Eszter vágya a buszmosó megtekintése. Lehet, hogy velük tartok és magammal cipelem a gyerekeket as well. Majd meglátjuk, hogy alakul.

Néha beszúrok pár magyar szót angol mondataimba. Vegyük például ezt a gyöngyszemet, amit Lindának sütöttem el a múltkoriban (vacsikészítésnél): I hope the krumpli is ready. - Ne kérdezzétek, hogy magyaráztam ki..