Második októberi ünnepeltünk pedig.. hmm.. lássukcsaklássukcsak. Te!! Igen te ott!! Ne csinálj úgy, mintha az új nyávogós cicás játékoddal játszanál!! Úgyis tudod, hogy mindenki téged néz!! Kis szőke, fürtős, gyönyörű kék szemű, mindenkitleveszekalábáról mosolyú, huncut unokahúgom!! Isten éltessen 2 éves szülinapod alkamából!:) Nagyon hiányzol már, és szomorúan látom, hogy nélkülem nem állt meg a fejlődésed:D Na jó ezt persze nem akarom. Fejlődj, növögess csak szépen, csak sajnálom, hogy nem látom..

2 éve ilyenkor.. Azon a héten mondtam nővérkémnek, aki már aggódva figyelte hatalmas pocakját, hova fejlődhet még a dolog.. Már pár napja meg kellett volna változnia állapotának. Szóval mondtam neki, hogy kedden szüljön, mert akkor érek rá és mindenképp ott akarok lenni. Kedden reggel tehát szólt, hogy tessék elkezdte, ahogy megbeszéltük, valamint hozzam be a táskát a kórházba, mert azt otthon felejtették, mint ahogy a filmekben lenni szokott. Betoppanva a pre-szülő szobába a cuccossal különös látvány tárult elém. Mit keres itt az ördögűzőből a csaj és hol a nővérem?? Ki is hátráltam nagyon gyorsan. A váróban egy sál múlva már meg is lett a "csöppség". Az első pillanattól kezdve azt gondoltam, hogy gyönyörű. Pedig, ha visszanézem a képeket:D Szegénykém arca rendesen el volt torzulva a szülőcsatornától:)

Vissza a szürke, esős hétköznapokhoz: Pár napja felhívtam a bankom. Előzmények: ahhoz, hogy bankszámlát tudjak itt nyitni, be kell mutatnom egy hivatalos papírt, ami az itteni címemre érkezik. Megkértek tehát, hogy a bankom ide utalja a számlakivonataim. De egy hónapja várom és nem érkezett meg. A nő nagyon segítőkész volt, mindennek utána nézett. Nem ők hibáztak, kiszámlázták az itteni címre. De a Magyar Posta Zrt... Nem tudom őket kikerülni. Várom a következőt, hátha sikerül nem elkutyulniuk. 2-3 hét és itt kell lennie. De már kitaláltam mit fogok tenni, ha nem így lesz- szerintem akkor is, ha így lesz-: megigénylem a national insurance number-t, amivel itt is dolgozhatok.

Apropó itt dolgozás: nagyon gondolkozok rajta, hogy nem kéne úgy hazarohanni 9 hónap után. Egyetlen szerteágazó oka van a hazarohanásnak. Ez pedig a családfám. De legeslegjobban szülőegységeim. Hiszen olyan kis törékenyek már. Ott akarok lenni, ha szükségük van rám. Meg akkor is ha annyira nincs, de ... áhh szükségük van rám!! Persze a lyányaim is nagyon hiányoznak, de az azért mégiscsak más. Szóval gondolkoztam mit kéne tenni. Már nagyon nincs kedvem tanulni, de úgy érzem sokkal könnyebben el tudnék itt helyezkedni, ha megcsinálnék egy doktorit a helyi egyetemen. Utána kéne nézni, hogy van ez. Ha viszont valami csoda folytán munkát találok itt tanulás nélkül na az perfect lenne!! De ezek még csak tervek. Még csak két hónapja vagyok itt. Lehet, hogy a 6. hónapban úgy rámtör a honvágy, hogy hazarohanok. Mindenesetre 2-3 év az semmi és nagyon jövedelmező lenne. Jól is érzem itt magam.

Nem tudom említettem-e már, de ezek olajat raknak minden kajához. Első halrudacskáim olyan olajosak lettek, hogy alig tudtam megenni. Majdnem vissza adtam őket a tengernek. Hát persze.. mert ők csak bedobják a sütőbe, ott kisül belőle egy kis olaj, és megoldja magától. Ugyanígy a sült krumpli, fasírt, előpanírozott dolgok, minden. A tésztához se só se olaj.

Fiam minden reggel megkér, hogy adjam rá a cipőjét. Első két alkalommal annyira meglepett, hogy teljesítettem is a kérését. Gondoltam ma ez a heppje. De mikor már 3. nap megkért.. Mostmár elég legyen, nagy fiú vagy már, ülj tisztességesen és kapd magadra azt a cipőd!! De azért bepróbálkozott még negyedik nap is..

Kislányom elmondta mennyire szeret, és nagyon szomorú lesz, ha majd én is férjhez akarok menni, és elhagyom őket. (mint az előző aupair).

Felvetettem Ailsának az ötletet, hogy együtt készítsünk valamit Cameron szülinapjára. Mondjuk egy kollázst. Tegnap hozta a ceruzakészletét, hogy no akkor kezdjünk hozzá. Nem úgy működik az, előbb be kell vásárolnom hozzá: kell egy nagyobb papír és elő kell hívatnom a képeket. Nem baj, akkor ez egy terv. Legyen erdő, mert azt Cameron nagyon szereti. -mondta. Megrajzoltuk a fát. Legyen benne zászló is a nevével ellátva, mintha az ő birodalma lenne. Ragasszuk a zászlóra az arcképét- tettem hozzá (úgyis olyan egós, hogy ettől majd oda-vissza lesz). Aztán pedig gyűjthetnénk gyönyörű őszi leveleket, amit a képre ragasztunk. Kislányom azt hiszem ezen a ponton elélvezett:D Nagyon elégedetten csóválta a fejét, hogy ő azt hitte, mikor megismert, hogy egy átlagos ember vagyok, de nem.. az a bajnem emlékszek milyen szót használt, de valami kreatív-különleges-tehetséges keveréke volt:) Annyira aranyos:) Olyan jól esett.

Az utóbbi két napban az eső összes arcát láttam. Ugyanis itt legalább 10 szó és kifejezés van az esőre. Tud permetezni, lágyan esni, normálisan esni, erősen esni, szakadni, úgy szakadni, mintha felfelé esne, a kedvencem: It is raining cats and dogs! azaz kutyák és macskák esnek; vegyítve mindezt a szél mindenfajta erősségével és így tovább.. Tegnap nagyon erős szél fújt, de azért sütött a nap többnyire. Kitettem a ruhákat száradni. Délután leellenőriztem, már majdnem szárazak voltak, de még azért maradjon. Elindultam a gyerekekért. Vittem azért egy esernyőt, mert itt soha nem lehet tudni. Sütött a nap, de mintha felhőben sétálnék, permetezett az eső (It is drizzling). Mikor az iskolához értem, már szakadt. Cam minden őrült nőszemélynek elmondott, amiért nem hoztam a kocsit (csak most visszaolvasásnál nézem milyen hülye fogalmazás ez, mintha nem a kocsi hozna engem:D). Vártunk egy ideig, hátha..(nem esik?? neeeem: ) kevéssé esik majd. 30 perc múlva azonban nekiindultunk. Igazából a gyerekek élvezték, én nem. Így is be volt gyulladva a mandulám. Vittem a gyerekeknek kapucnis kabátot, de Cameron ahogy látta, hogy küszködök az esernyővel a nagy szélben viccesnek találta, ezért elkérte. Becsavartam tehát magam nagy sálamba. Ezt annyira szépnek és csodálatosnak találta Ailsa, hogy elkérte. Persze tetű lassan mentünk, mert társalogtak a többi ázó gyerekkel. Hazafelé végig a ruhákra gondoltam, amik már majdnem szárazok voltak..

.. reggel ugyanaz a szeles, napos idő. Na, gyorsan kiteszem megint tegnap a mosás és szárítás során is vízzel kapcsolatba kerülő textíliáim. Elvittem a gyerekeket a suliba. Kocsival. Eleredt az eső, de nagyon. Naneee!! Álltam a "dugóban" (azért idézőjelben, mert 5-10 autó feltornyosulását még nem nevezném dugónak), és csóváltam a fejem. Megint megtörtént..