"Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad."

Ne haragudjatok, hogy ilyen sok időt kihagytam. Ellustultam és sokminden történt. Hazautam aránylag zökkenőmentesen ment, azt leszámítva, hogy akkora csomagot sikerült összekészítenem, hogy nagyobb lett a megengedettnél. Kicsit előbb érkeztem a reptérre. Próbáltam beletuszkolni a fémkeretbe, ami a megengedett méretre van állítva. Háromszor rendeztem át a csomagom, míg végre bele tudtam erőszakolni. Azért izgultam egy kicsit. Rengeteg magyar várt már a gépre. Nem a szimpatikusabb fajták. Szemét vagyok, de ez az igazság. Egyszerűbb emberkék, akik persze akarnak dolgozni, és jobb életre vágynak, és becsülöm őket, hogy megtették a nagy lépést, próbálkoznak, de nem az a banda, akikkel találkozni szeretnék. Ők látogatják a magyar találkozókat is mellesleg.

Besoroltam a sorba, megjelentek a jegyszedők egy kartondobozzal, amivel a túlméretezett bőröndöket szelektálták. Azistenit! Az egy dolog, hogy a fémkeretbe beleerőszakoltam, na de ebbe a kis kartondobozba nem fog menni... Két sor volt, az egyikben nem annyira nézték. Magam mögé csaptam csomagom és beálltam oda. Okés, átengedtek. Akkor vettem észre, hogy a kapu mögött is ellenőrzi egy férfi. Az előttem lévő embernél azonban szétesett a kartondoboz, az ellenőr elszaladt másikért. Fogtam magam, és elrohantam a buszhoz. Huhh. Ezt megúsztam.

Otthon olyan idő fogadott, mint Edinburghban. Esett de azért minuszok nem röpködtek. Remek. Beléptem a metróba, ahol egy teljesen jó állapotban lévő esernyő várt rám. Ez az én napom!!!

4 napot töltöttem budapesten. 15 emberrel találkoztam. Aztán haza Gyöngyösre. Ezt nem is részletezném. Jó volt. Természetesen.

Back to Edinburgh. Túlméretezett csomag megint, de magyarok: Most nem ellenőriznek, nem kell pluszpénzt fizetni. Lindáék vártak a reptéren. Ailg ismertek meg az új hajammal. Gyerekek nagyon aranyosak voltak. Persze Lindáék is. David is ott volt, a barátja. Mikor haza értünk Ailsa az asztalra készített egy csomó rajzot: én szerepeltem rajta, meg ők, és hogy hiányoztam, és isten hozott újra itt, te vagy a legjobb stbstb. Nagyon aranyosak voltak. Velük töltöttem a délutánt, este dolgoznom kellett, Lindáék elmentek valahova, szóval én fektettem le őket. Közben smsezés Margittal, hogy itt vagyok, jöjjön át. Össze kell futnia valakivel, de utána találkozzunk a városban. Na köszönöm. Ez a nagy fogadtatás? Mondtam, hogy dolgoznom kell, majd akkor holnap találkozunk. Aztán csak meggondoltam magam, mindegy, hogy fáradt vagyok és kb 11-kor végzek, találkozni akarok velük. Szóval elmentem a városközpontba. Sajnos most valahogy nem ugyanolyan. Mármint Marguerittel. Remélem helyre rázódik, mert sok feszültség van köztünk. Másnap vigyáztam a gyerekekre. Aztán Marguerite-nál aludtam, így legalább tudtunk ketten beszélni. Megint nem sikerült kialudni magam az elhúzódó csacsogásunk miatt. Másnap meg ugye szilveszter. Ezen a napon, mármint 30-án volt a torch light procession. Fáklyás felvonulás. Rengeteg ember. Elvonultunk a belváros közelében lévő hegyhez (Calton Hill). Ott pedig tűzijáték.

A másnapi terv az volt, hogy 1-re jönnek a többiek, és elmegyünk a tengerbe úszni.. No comment, pár napja megígértette M a többiekkel. Én meg csak nem akarok kimaradni a hülyeségekből. Kimentünk arra a helyre, ahol már egyszer eláztam a dagály miatt. Most persze apály volt.. Akármeddig futottunk a a sós vízbe, még mindig csak térdig ért. Nem volt olyan vészes, mint gondoltam. Edinbrughban amúgy van ilyen hagyomány. Egy csomó ember beöltözik, és úsznak az egyik híd mellett. De azért fizetni kellett volna kb 15 fontot. Szóval megoldottuk házilag. Aztán haza mentem elkészülni, míg a többiek vacsit főztek Margitnál. 7-en voltunk. Egy spanyol pár, egy mexikói lány: Isabel, még egy spanyol lány:Mireia, a skót srác:Shaun, M és én. Megvacsiztunk, iszogattunk, megmutattam nekik a bejglit. Finom, finom, de azért nem estek úgy neki, mint mi szoktunk. Marguerite-nek nagyon ízlett, neki már előtte lévő nap bemutattam, de utál mákot kakilni. Megértem. Nekem 3 hete zajlik, de megéri:) A vacsora után spanyol szokást próbáltunk ki. Éjfélkor harangszóra 12 szem valamit esznek. Mi most szőlőt ettünk, de állítólag délben mindig esznek 12 gyümölcsöt. Mindegy, hoy mandarin, vagy szőlőszem. Én voltam az egyetlen, aki nem tudta időre betömni a szájába a zöld gömböcöket. 8-kor elindultunk az utcabulira. Vidám spanyol dalokat énekeltünk a buszon. Illetve a többiek, és egy árva spanyol szót sem tudok. Na jó egy kifejezést, de azt inkább nem ordítanám a buszon.

Rengeteg ember volt az utcán. Vonulgattunk a színpadok között, sok-sok koncert. Nagyon sajnálom, de nem tudom olyan részletesen leírni, ahogy akartam. Éjfélkor tűzijáték. Sajnálatos módon én elvesztettem a többieket kb 11 körül. Összevitatkoztam Marguerite-tal, el akartam vonulni kicsit, és amúgy is pisilni kellett, szóval elindultam a tömegbe. Visszamentem a többiekhez, de már nem voltak ott. Próbáltam hívni őket, de már nem volt pénz a telefonomon. Aztán egyszercsak tűzijáték. Ehh, akkor éjfél van ezek szerint. Elindultam valamerre. Rosszul esett, hogy a többiek nem is hívnak. Utóbb kiderült, hogy hívtak, de valamiért nem tudtak elérni. Valami volt a telefonommal, mert állítólag smseket is kaptam Magyarországról, de nem érkezett meg. Egykor találtam rá a többiekre az Opiumban. Onnantól ismét jó volt, de semmi különös. Nem éreztem, hogy szilveszter van.

Kétségeim támadtak ezzel az egész Skóciával kapcsolatban most. Nem találom a helyem, mióta visszajöttem. Rossz volt elválni anyuéktól úgy, hogy nem tudom mikor megyek haza legközelebb, és mennyi időre. De nem ez a legfőbb bajom most. Hanem, hogy barátok nélkül semmit nem ér az egész. És igaz, hogy ugyanúgy itt vannak a barátaim, mint eddig, de nem gondoltam, hogy Marguerite-tel ez a két hét elszakadás ennyit jelent. Nagyon gyorsan változik M, és lehet, hogy én már így kevés vagyok. Fontosabb a nagy társaság, ahogy nekem is fontos, de kell egy állandó ember, akivel megbeszélem a dolgokat, letisztázom mi történt. Megosztom a problémákat. És most pont erre nem alkalmas M. Épp ezért vesztünk össze éjfél előtt, mert megemlítettem a problémámat, és azt kaptam, hogy gondoljak már másra. Jah jó. Hogy ez nekem nem jutott eszembe. Mondanám, hogy persze csak félt, de tényleg úgy látom elege van az egészből. Azóta sem beszéltük meg. Néha felhozódik a téma, hogy nem olyan, mint régen, de úgy érzem ez engem sokkal jobban izgat, hiszen neki megvan a helye. Na elég szomorúra sikerült ez a bejegyzés, és nem is tartozik mindenkire, de úgy látszik nagyon ki kellett írnom magamból, és csak úgy nem ülök le fogalmazni. Pedig próbáltam. Magyarul is, angolul is. Azért is megy ilyen lassan az írás, mert zsonganak körülöttünk az emberek. Átköltöztem M-hez, mert a gyerekek az apjuknál vannak egy hétig. Jövő héten állok csak munkába. Szóval itt van még Mireia, a spanyol lány, és a barátja, egy német srác. Túlzás, hogy barátja, mert azelőtt kb kétszer találkoztak, de úgy néz ki dúl a love. Mindenki használja a gépemet is, most érzem, hogy kéne egy kis nyugi, írni, elgondolkodni. Annyira rossz idő van, nem tudunk kimenni. Az egy dolog, hogy esik, de olyan erős szél van, hogy néhol romokban a város. Szerencsénk, hogy minden utcai programnál kíméletes volt a természet anya. Csak a tűzijátékok után kezdett el komolyabban esni.

Tegnap sokat beszélgettem a mexikói lánnyal, Isabellel. Gazdag családból való és otthon kb nem tehet meg semmit, mert mindenki ismeri. Pl ugye nem szexelhetnek esküvő előtt. Itt sem teszi ugyan, de annyi fiú veszi körül, hogy egyszerűen nem akarom elhinni. Főleg, ha mutatnék róla képet, szerintem leesne az állatok. Ronda, kövér, és ha józan, iszonyatosan unalmas. Most jöttem csak rá, hogy nem ilyen alapból, csak nagyon-nagyon gátlásos. Viszont ha fogyaszt valamit, mintha kicserélték volna. Nagyon jól beszél amúgy angolul. Arra tippelünk, hogy talán ezért ilyen kapós. De tényleg nem értem.. Más ország, más szokások. Azt sem tudom mondani, hogy a skótoknak ez jön be, mert nem csak skótok vannak itt. Na mindegy, nem értem. Újabb rejtély. Érdekes amúgy különböző kultúrákat megismerni. Nem tudok nagyon sok mindent, hogy folynak a dolgok a különböző országokban. Be is írom az újévi fogadalmak közé, hogy többet kell beszélnem velük a szokásaikról.

"Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar."