Nem egyszerű úgy blogolni, hogy ennyi ember van körülöttem. Marguerite lakása átváltozott ifjúsági szállássá. De jó. Bár valahol már várom, hogy visszarázódhassak a hétköznapokba.
Csütörtökön elmentünk kirándulni. Előtte annyira rossz volt az idő, hogy nem tudtunk napközben sehova menni. A cél Inverness volt. Kocsival mentünk, 4-en: Mireia, a barátja: Stephan, M és én. Aránylag szerencsénk volt az időjárással, bár nagy szelet jósoltak. Nagyon szép volt a táj, havas hegyek, tavak, néhol meg zöld mezők birkákkal.. Megálltunk egy Aviemore nevű helyen. Sétáltunk egyet a tó körül. 3 mérföld. Nagyon jól esett már mozogni is valamit. Elég hamar megérkeztünk Inverness-be. Este találtunk egy nagyon hangulatos helyet. Tipikus skót pub. Élőzene, táncoló emberek, 20-90-ig minden korosztályban. Imádom az ilyet. Sajnos Edinburgh-ben még nem találtam ehhez hasonlót. Annyira mondjuk nem is kezdtem gondos keresésbe.
Szóval ezen az inverness-i estén végre sikerült beszélnem Margittal is. Ordítoztunk, majdnem sírtam, újból kezdtük, most rohadtul idegesített a nyelvi korlát, mert van mikor elbeszéltünk egymás mellett, aztán nagy nehezen megértettük, ittunk egy olyan fini felest, nem tudom mennyi alkoholtartalma lehet, de meginnám minden reggel almadzsúz helyett, szóval azóta sokkal jobb. :)
Ohh kóstoltunk whiskey-ket is. Hármat kértünk ki a német sráccal, és megkóstolgattuk mindet. Hát nem leszek nagy fun. Na ne képzelje itt senki kérem-szépen, hogy itt hatalmas iszogatás folyt, mert tényleg nem.
9 fontért tudtunk szállást foglalni. Nem túl minőségi hely, de megteszi. Két azaz 3 idegennel aludtunk egy szobában, ugyanis az egyik srác hozott valami csajt, de csak hajnali 4 körül. Cseverésztek egy darabig, addig a többiek újra álomba merültek, én pedig végighallgathattam szerelmi életüket. Majd mielőtt felébrettünk volna, leléptek. Stephan eléggé kikészült: reggel mesélte, hogy nem tudott aludni, mert ezek turbékoltak ("it's not a fucking honeymoon"),mi röhögtünk Margittal, akivel egy ágyban aludtam, ezzel is védekezve a hideg ellen, amivel marhasokra mentem, mert elkaptam a nátháját (ez annyira vicces el kell mesélnem: utálom, hogy nem használnak külön szót pár dologra. vegyük példaként a szőrt meg a hajat: hair. Így történt, hogy Margittal a szexről beszélgettünk, aztán közölte, hogy az a baja, hogy nem szereti, ha tele van hajjal a szája. Mivel a szőr nekem még mindig jobban beleillett a beszédtémánkba hozzátettem: hátha borotválja. Margit nem tudta hova tenni, ő ártatlanul csak a hajra gondolt, hogy nem szereti, ha vkinek hosszú haja van, és egyfolytában a szájában találja. Mikor mindkettőnken leesett hol is csúszott el a beszélgetés, hatalmas röhögésben törtünk ki, és persze nem tudtuk abbahagyni.), végül a másik srác zenét hallgatott, gondolom, hogy elkerülje előbb felsorolt zavaró tényezőket. Ő zavarta a legkevésbe Stephant.
Másnap Loch Ness felé vettük az irányt. Gyönyörű tájakat láttam, nem lehet leírni. Sajnos az idő megintcsak sírósra fordult, így alig szálltunk ki a kocsiból. Megálltunk még a hatalmas tó végén -, most nem tudom a hely nevét, majd megnézem- és bementünk egy fodagóba. Most meg kell kóstolnunk a huggist, és a fish&chips-et. Vettünk egy-egy kombót, és megfeleztük. Isteni. A hal eléggé olajos volt, és elfelejtettük rátenni a citromot, de azért pazar. A huggist úgy képzeljétek el, mint a hurka rizs nélkül, csak nem formába öntve, bélbe húzva, hanem csak úgy a tányérra márelnézés fosva. Valami whiskeykrémmel készült. Nem tudom az mi, a német srác mondta, hogy mikor ő kóstolta azt is adtak hozzá, ebben meg már biztos benne van.
Tovább álltunk. Innentől nem volt olyan izgi, illetve igen, mert kicsit megőszültem. Fáradt voltam, Magit beteg, Stephan még nem vezetett a bal oldalon, de mindenkinek ülnie kellett a volánnál, mert még mindig így volt biztonságosabb. Pedig előtte Linda a lelkemre kötötte, hogy csak én vezessem a kocsit, mert a biztosító csak akkor fizet baleset esetén. De annyira fáradt voltam a fucking honeymoon miatt, hibákat-hibákra halmoztam, inkább más vezessen.. Mondtam nekik, hogy aki életben marad, húzza át a testem a vezető ülésre. Ez nagyon fontos.
Mikor hazafelé mentünk a hátsó emberek már mindenhogy feküdtek, így történt, hogy egyszercsak mikor felültek és nem voltak bekötve, megálltunk egy rendőrkocsi mellett. Átkopogtak, hogy tekerjük le az ablakot. Hupsz. Biztonságiöv!! Bekapcsolták. Rendőrök: Köszi!! Nincs mit.
