Burns nap van. Robert Burns skót költő. 18. század. Ilyenkor vacsira huggist esznek az emberek meg valami dalt énekelnek. Ugyanis emberünk írt a huggisról egy költeményt. Megpróbáltam elolvasni, de lehetetlen értelmezni szerintem. Nem is angolul van, hanem skótul. Megmutatok azért egy versszakot:

Fair fa' your honest, sonsie face,
Great chieftain o' the puddin-race!
Aboon them a' ye tak your place,
Painch, tripe, or thairm:
Weel are ye wordy o' a grace
As lang's my arm.

Haggis egyébként tipikus skót kaja. Whiskey krémmel tálalják általában, de erről már írtam. Ma este csinálnak Lindáék. Úgy tervezem megkínálnak:D

Tegnapra Ailsa áthívott három barátnőjét. Gondoltam ahh, ugyan kérlek, kislányok, jól ellesznek. Nem tudjátok milyen ördögök lakoznak ezekben az ártatlannak tűnő teremtményekben.. Nem nagyon értettem, hogy Linda miért ezt a napot válaszotta végül, mert nem akarta rámhagyni az egészet, és úgy kalkulált, hogy itthon legyen. Nos nem volt itthon, csak nagyon a végére. Én meg 6 órát aludtam 3 nap alatt, szóval nem volt kellemes. De annyira azért vészes sem. Az elején megijedtem, mert amikor megérkeztem a suliba begyűjteni őket: körülzsongtak, levágadtad a hajad, meg narancssárga lett? hozd a cuccom, olyan sapid van, mint Ellának, te vagy az anyja, a hajad is olyan...... Meg fogom ölni magam.. Hazafelé kutyákat kergettek és sikítoztak. Egy pasi kutyával mondta is nekem, hogy sok szerencsét. Válaszoltam, hogy kutyákkal egyszerűbb lenne..

Hazaértünk, berohantak cipővel a lakásba, az egyik után úgy kellett lehúznom a wc-t és néztem rájuk, hogy melyikből jöhetett ki ennyi és ilyen büdös.. Ordítoztak, szétpakoltak, az egyik lány: Holly, különösen hangos és szemtelen.. De annyira azért nem volt vészes. A tea végére hazaért Linda. Kérdezte, hogy minden ok? nem folyt vér meg semmi ilyesmi? "Minden ok, hangosak voltak, vér mondjuk épp folyt, mert találtam véres papírzsepit, de annyira nem lehetett vészes, mert nem szóltak nekem." Cameron olyan jól elvolt velük, hogy fel sem tűnt, hogy nem lány. Aranyos volt:)

Vannak azért nagy hisztik. Örültem, hogy nem veszekednek, ha biciklivel/rollerral mennek suliba. Nos ez nem így van már. Cameron elkezdi idegesíteni Ailsát, aki a rollerrel védekezik, amitől bepörög fiam, és ráhajt a biciklivel. Stb. Persze rászólok, akkor ígyisúgyis az lesz, hogy miért csak az egyikre szólok rá, ami nem igaz, de valahogy szelektív a hallásuk ilyenkor. Persze nem hagyják abba, Cam csúfolódik tovább, rászólok erélyesebben, bőgés a vége, hogy Ailsa meg reggel felköltötte, és azért meg senki nem szól. Na akkor taktikaváltás, mert csak itt fog bőgni meg haragudni nekem. Leülés, beszélgetés: "minden testvér idegesíti egymást, nem vagytok kivételek." "dedede ő kezdte blabla, mindenki csak rám szól, mert én vagyok az idősebb" Hátsimogatás: "Ailsa légyszi ne ébreszd fel máskor Cam-et" "de féltem" "látod csak azt akarta, hogy megvédd" Tök mindegy mit mondok a lényeg, hogy Cammel egyszerű, csak figyelmet akar, és ezért úgy bőg, mint egy lány néha. Persze mindenki igazságtalan, de mindenkit nagyon szeret:) Ailsával nehezebb, ha hisztizik, azt még mindig nem tudom kezelni, vele nem lehet kibékülni, csak várni, hogy elfelejti.

Tegnap, mint említettem annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem elvinni a lakatot a suliba, vissza kellett tolnom a biciklit, és visszamenni a lakattal. Megpróbáltam akkor elindulni, mikor a külkök már bementek a suliba, ne szekáljanak utána:) Nem sikerült, ma reggel közölte Ailsa, hogy ő látta, hogy biciklivel távozok. Hupsz.

Szombaton átmentem Marguerite-hez, csináltam neki tortát. Megettük a gyerekeivel, szegénynek egész hétvégén dolgoznia kellett. Szombaton este meglátokattunk egy új helyet a többiekkel. Páran már unják az opiumot. Azért törzshely még, csak néha jó váltogatni. Vasárnap befejeztem M ajándékát. Egy könyvet készítettem, tele képekkel, idézetekkel, emlékekkel. Nagyon örült. Vettem egy hatalmas kitűzőt is: Szülinapos lány. De tényleg hatalmas. Mondtam, hogy viselnie kell egész héten:) Persze már este elfelejtette..

A családtól kapott egy hatlamas csokitortát, annyit ettünk, hogy ihaj, majd szétdurrantunk. Meg a lányok készítettek neki sütit. Nyam. Egész nap ettünk. Este találkoztunk a városban, ettünk (igen, én még desszertet is:D) és elmentünk egy szórakozóhelyre. Utálom azt a helyet, de nem akartam elrontani a kedvüket: "bentről is tudom utálni" Egyet értettek, és bementünk. Tök üres volt. Így jobb, mert a zenénél csak az ott lévő embereket utálom jobban. Kb első fél óra után M elvonult beszélgetni Marcussal. Egy óra múlva csak M jött vissza. Nem volt jó a hangulat ezután. Hazamentek. Én még bolyongtam a mexikói lánnyal, de hétfő nem olyan jó nap. Nem számítottam rá, hogy egy ismerőssel találkozok hazafelé egy buzibár előtt. Edinburgh és a véletlenek...

Azóta ez van, várjuk, hogy mi történik a kis csapatunkkal, a kis családunkkal. Van egy olyan érzésem, hogy Marcust nem fogjuk egy ideig látni..