Hosszú hétvége. A gyerek csak holnap jönnek haza. Apjuknál vannak. Most egy hét szünet. Nekik legalábbis.

Pénteken kimentem a városba a többiekkel. Elhívtam egy olasz srácot is a koncert előtti sörözésre, akit szerdán ismertem meg. Átutazóban van, csinált egy körutat Angilába, hogy gyakorolja az angolt. Bátor. Szeretem az ilyen embereket:) Szóval elhívtam, mert nem ismer itt senkit. Fizikoterapeuta. A hátfájósaknak felcsillant a szeme:) De végül nem maszírozott senkit.

11 körül elindultam Caroval a koncertre. Még jó, hogy előre megvettük a jegyeket, ami külön vicces volt, mert Margitot kértem meg, hogy ugorjon el velem a belvárosba kocsival. Olyan bambák voltunk, hogy behajtottunk valami sétálóutcára. Tábla mondjuk nem volt, hogy nem szabad bemenni. Kitolattunk utána szépen, szégyenkezve.

A koncert nagyon jó volt, mármint a hangulat ihaj, csakhát annyian voltak, hogy azt egy idő után nem lehetett elviselni józanul. Persze olyan drága volt minden, hogy nem vettem semmit. Mindenki ráugrott az új csizmimre. Magassarkúval. Meleg volt. Így előbb elindultunk haza, minthogy vége lett volna. Bele sem akarok gondolni, hogy távoztak a helyszínről a többiek. Az a tömeg a kabátoknál.. Kösz nem. De a banda tényleg nagyon ott volt. Elvileg 10-kor volt kapunyitás, de tudtam, hogy nem érdemes akkorra odamenni. Egykor felugrottak a színpadra a szaxszofonosok. Ezt nem vártam, mert csak dj set, szóval iszonyat jó hangulatot csináltak végülis.

Hazafelé olyan éhesek voltunk, hogy megálltunk egy helyen étekért. Láttuk, hogy pizza, sültkrumpli, kóla pár font, na azt megfelezzük az jó lesz. " A pizza gyorsfagyasztott, nem baj?" "Öhh, nem, miért?" " hát csak kérdezem..."

Na megértettük miért, én ilyen undormányt még nem ettem. Kiveszik a fagyasztóból, beleszák az olajba két perce, aztán edd. Tocsogott.. Nem is volt pizza íze. Azért megettük persze. De soha többet.

Caro nálam aludt, mikor reggel felébredtünk, átmentünk Margithoz. Megkezdtük diétánkat: briós, szirupos piskóta vagy mi, pizza, saláta, cirom torta, leves..... este pedig csokifondüvel zártunk. No comment! Rosszul voltunk..

Margit 3 gyerekre vigyáz: egy lány ikerpár, 10 évesek, és egy fiú, 12 éves. A fiú és az egyik lány egy kicsit autista. A srácot elég nehéz elviselni, mert hát nem tudom, nekem valahogy nem teszi kevésbé undorítóvá a pardon az öt percig elhúzott büfögést. És ez csak egy példa. Általában ignorálom szegényt, mert tényleg annyira irritál, hogy az nem igaz. Most viszont játszottunk egy társasjátékot együtt. Annyira sikerült megtalálnom a közös hangot, hogy szerintem nagyon megkedvelt. Pl egy kártyaválasztásnál elkezdett visítani a fülembe, hogy csak ne azt válasszam. Ugyanúgy visszasikítottam, hogy megigérem, csak hagyja abba. Annyira meglepődött ezen a reakción, hogy elkezdett nevetni, és persze abbahagyta a visítást.:)

Este meg akartunk nézni egy mesét, de úgy elaludtunk rajta, hogy Margit mikor felébresztett a kanapén egy hangos bammeggel köszöntem meg. Úgy megijedtem, nem tértem magamhoz még két percig.

Vasárnap Caro hazament, én pedig maradtam Margittal. Megalkottuk fogyókúránk új szabályait. Mindent ehetünk, csak a mennyiséget vissza kell fogni, mert ez így nem megy, ha túl szigorú, akkor átesünk a ló másik oldalára, mikor végre csokihoz jutunk. Valahogy moderálni kell magunkat, és még nem ötöltük ki hogy lehetne..

Ma volt az első angol órám. Mikor megérkeztem hatalmas meglepetés fogadott. A spanyol srác az előző csoportból állt velem szembe: Francisco. Szóval egy embert már ismerek. Egyelőre 10 ember van. Mindenki spanyol egy lányt kivéve. Ő olasz. Szimilár. A tanár kínai. De itt született. Tetszik a kiejtése. Olyan aranyos:) A szomszédom is kínai, és ő is így beszél. Úgy tetszik. Simon amúgy. Mikor bemutatkoztam elgondolkoztam, hogy hozzáteszem, hogy, mint Dóra a felfedező. De nem volt szükséges, mert amint kimondtam, Simon hozzátette, hogy mint a felfedező. Ohh yeah. Ő is spanyol. Na az nice, mert én nem.. Hogy nézhet valaki spanyolnak??? Ott ültem tágra nyílt kék szemekkel, szőkén, pislogtam propán, bután. Szóval visszakérdeztem, a te neved meg Simon? Mint a macska? Illetve nem is a macska Simon, hanem a gazdája. Nevettünk egyet, szerintem megjegyeztük egymást:)

Szóval Carlossal és Franciscoval ültem egy asztalnál. Carlos angolja elég jó, bár nekem meg kell szoknom megint ezt a hülye spanyol akcentus. (Egy kis ízelítő: kvestion, dont bíí nervius) A mi asztalunk volt a legjobb. Igazából elég lassú nekünk ez a tempó. Mármint Francisconak meg nekem. Volt egy 30 perces szünet. Mit kezdjek 30 perccel? Nemis ebédidő.. Mindenki ment cigizni, kivéve F meg én. Máskor mondjuk kimegyek szerintem velük, mármint csak beszélgetni. Az mondjuk nem túl jó, hogy amint kilépünk a teremből mindenki elkezd spanyolul fecserészni. Hazafelé elvittem Franciscot meg a cseh haverját egy darabon. Lehet, hogy F nem lesz sokáig itt, mert azt mondta, hogy a másik angol sokkal erősebb volt. Csakhát drágább. Hát én már egy jó nagy összeget befizettem, úgyhogy nem adom fel.

Lehetett volna igényelni 200 font támogatást az államtól. Nem tudtam időben sajnos. Sebaj. Legközelebb.

Nagyon jó idő van mostanában. Szinte tavasz. Na megyek, nézek egy sorozatot, amit az új barátaim javasoltak:)