Csütörtökön megérkezett a várva-várt nagymami. Én a gyerekkel voltam a gymben ezidőtájban. Nagyon aranyos nőci. Közvetlen meg minden. Pénteken elment valahova, vett pár gyümit, meg virágokat. Nekem is készített egy váza nárciszt, hogy vigyem fel a szobámba, majd ha kinyílnak a szobámba hozzák a tavaszt:) Most is cseverésztem vele, annyira jófej:) Most is ajánlott valami kaját, ami nagyon egészséges, mert észrevette, hogy milyen egészségesen étkezek. (Nem látja milyen nassokat levágok..)

Tele van virágokkal Edinburgh. Már 2-3 hete. Annyira gyönyörű. Rengeteg nárcisz.

Múltkor találkoztam Margittal, szerintem ezt már meséltem. Ebéd után mondta, hogy gyere már el velem abba az irodába. Azt hallottam ingyen kotont lehet kapni. Nos kiderült, hogy naponta négy dobozzal (!!!) vihetnek a diákok ingyé óvszert. Mint a gyerekek a színes cukrokat úgy csodáltuk a begyűjtött zsákmányt, és felvetődött, hogy üzeltelni kéne vele. Ki a tökömnek kell napi 4 doboz????

Pénteken nagymama vitte Lindával a gyerekeket suliba. Visszafelé én hoztam őket. Este megint gyerekfelügyelet. Átjött Margit később, mert pizsipartit terveztünk, de sokáig kellett dolgoznia, szóval elég hülyén jött ki. Fáradtak és agyhalottak voltunk, mikor találkoztunk. Csináltam palacsintát, meg isteni kókuszkrémet. Elhatároztuk, hogy produktívan töltjük a másnapunkat. Elmentük a botanikus kertbe. Nem volt túl jó idő, de elvoltunk. Egyszer csak egy embergyülekezetet pillantottunk meg. Mi lehet? Férfiak természetesen szoknyában, ami itt egyáltalán nem szokatlan. Szinte minden nap látok szoknyás férfiakat, ha a belvárosban vagyok. Legalább egy idősebb embert, aki a kora reggeli skótszoknyás/dudás találkozóról caplat haza. Leültünk egy padra, hogy onnan szemléljük az eseményeket. Margit már régóta mondogatja, hogy el akar menni egy skót esküvőre. Hát tessék!! Végignéztünk egy nagyon szép, barátságos, kicsi, de mégis nagyon elegáns esküvőt. Elgondolkoztunk ugyan, hogy vajon ezt mindenki látja, vagy csak mi?

Elsétáltunk a belvárosba, betértünk néhány turiba. Annyira jó cuccokhoz lehet jutni. Majd elmegyünk lányok, ha érdekel a dolog:)

El is szaladt az idő. Leültünk még a princess streeten, megettük a maradék palacsintát, közben valami romantikus nóta szólt valahonnan. Elgondolkoztunk, hogy ezt vajon mindenki hallja, vagy csak mi?

Olyan fáradtan estünk haza, hogy az nem igaz. Csináltunk pizzát (tesco 1 fontos pizza-semmi íze). Nagymama a konyhában skypeolt. Amúgy is jobban szeretek ilyenkor a szobámban enni, mert dumálnánk közben. Nincs ugyan megtilva, hogy a szobámban egyek, de azért csak fura, nem?! Szóval igyekeztem a leghalkabban és leggyorsabban felvinni a zsákmányt. Olyan ügyesen sikeredett, hogy megcsúsztam a lépcső aljában, akkorát estem, hogy azt sem tudtam pár pillanatig, hogy hol vagyok, és valóban megtörtént-e. Illetve szerintem csak nem akartam elhinni, de ahogy szétnéztem megpillantottam az eltört tányért, a gyerekcipőkre hullott pizzaszeleteket el akartam süllyedni. Megjelent a család is fölöttem. Linda ennyit mondott: "A konyhában is étkezhettek.." Annyira de annyira kínos volt.

Mellesleg úgy bevágtam a térdem, hogy újra a régi vagyok... No sport egy darabig.:( Illetve ha tudtok olyat javasolni, ahol nem kell használnom nagyon a térdem, várom az ötleteket!

Egyre jobban rámtör a honvágy. Mostanában nem is az emberek hiányoznak, hanem ?Magyarország. Emlékfoszlányok merülnek fel: ízek, illatok, emlékek, ételek, helyek, utcák, parkok, idők, szelek, záporok, zivatarok, hőmérséklet, naplementék, napfelkelték......