Ismét a mai nappal kezdeném akkor. Anyuka távol volt 8-20-ig. Egész nap a gyerekkel. Nagyon jó volt. Először is el kellett vinnem Cameront hajat vágatni, de nagyon késésben voltunk, ő meg majrézott, hogy nem ül már gyerekülésbe. Mondtam, hogy ne izéljen már, üljön be sietünk! Beült, de duzzogott. "Hova siketünk egyébként??" Nem kell időre menni az állatkerbe." "De fordászhoz megyünk először." "Jaaaa, ne haragudj, ez teljesen kiment a fejemből, ne haragudj, azt hittem nem sietünk sehova." Most ebből lehet, hogy nem lehet érezni, de azt akarta mondani, hogy, bocs hogy húzta az időt a hisztivel. Reggel Ailsa mondta, hogy nem veszi fel a harisnyát, mert sérti a lábát. Mondtam, hogy múltkor megengedtem, de az anyja átcseréltette vele, szóval hisztizhet még ameddig akar, de a vége úgyis az lesz, hogy viselnie kell a harisnyát, úgyhogy jobb, ha most átugorjuk a kellemetlen részt. Nem is értem, de beleegyezett.

Elmentünk az állatkerbe. Nekik tagságijuk van, szóval elég gyakran járnak oda. Mindent láttak már ezerszer. Cam az ebédre volt ráizgulva, meg a fagyira, így az elején nem sok állatot láttam, aztán mondtam, hogy neki kéne idegenvezetnie, mert én még nem voltam itt. Akkor el is kezdte mutogatni a dolgokat. Csináltam képeket, aztán ahaaaa: "Cam, akarsz fényképezni?" Borzasztóan tetszett neki, és minden képet megmutatott utána, hogy mit szólok hozzá. Mind eszméletlen jó volt természetesen;)

Nagyon hideg volt, Cam meg is kérdezte, hogy miért lila a szám... Ciki..

Volt valami bongó nevű állat. Benéztünk a résen, de csak egy embert láttunk takarítani. Cam: "Nézd az a Bongó". Le is fényképeztük. Arrébb sétálva láttuk, hogy a házikójukhoz tartozik egy nagy kert, és ott tanyáznak. "E, nézd Cam, átváltoztak". Megbeszéltük, hogy valószínűleg szabadban 4 lábú alakot öltenek, a házban pedig emberit, mert úgy könnyebb takarítani maguk után. Imádom, hogy ilyeneket tudok velük beszélgetni!!

Három órán keresztül voltunk az állatkerben. Nagyon jó volt! Nem is az állatok miatt, úgy az egész, hogy olyan jól elvoltam velük. Nem az volt, hogy picsába, lenne jobb dolgom- mert jó aupair lévén rengetegszer van azért ilyen gondolatom is! Persze akkor sütött ki a Nap, mikor már menni akartunk.

Ki is felejtettem a tegnapi leírásból, hogy Linda tegnap eltűnt egy kis időre, mikor a gyerkeknek lett volna ez a tudományos fesztiválos foglalkozás. Cameron mondogatta, hogy hívjam fel, én meg nem akarom Lindát nyaggatni, rávágtam, hogy nem hoztam a telefonom. Meg is kaptam, hogy lehetek annyira hülye, hogy elfelejtem hozni. Pár óra múlva azonban a parkban elfelejtettem hazugságom és elővettem egy sms erejéig. "Mégis hoztad??" Irultam pirultam..

Ailsa elkezdett skótul beszélni: "Dázönt maör." Linda rászólt, hogy "matör!!!" Bocsi, ezt nem tudom jobban elmagyarázni. Hülye skót akcentus.

Valamelyik nap ez ütötte meg a fülem: "Anyuuu, ki az a dr Pereniáj???" "Cam, ez én vagyok. És nem dr, hanem Dóra Roberta:D:D"

Jah, amúgy tegnap Ailsa akart mindenképp puszit adni este, pedig nem szoktunk! Ma Cameron jött be a szobámba, hogy jó éjt puszit adjon:) És mondta a fürdetésnél, hogy olyan jó, hogy velük maradok télig.

Na vissza a szüleimhez: Már nem is emlékszek hol tartottam. Pénteken este elmentem találkozni a barátaimmal. Jó volt nagyon. Kimenetelem ellenére nagyon korán felébredtem. Szombaton délelőtt elmentünk a közelünkben lévő tengerparthoz, megmutattam a házat, ahova költözünk egy hónap múlva, de elnézve nem tudom, hogy lesz kész..

Haza mentünk, megebédeltünk, majd újra nekiindultunk a városnak, de akkor már kocsival egy másik részre, mert anyunak nagyon fájt a dereka. Sétáltunk egyet a folyó mentén: Leith of walk. Egy sétáló van építve végig a városon, a folyó mentén. Szép. Mondjuk most építkezések miatt sok helyen meg van szakítva.

Vasárnap fogtuk magunkat, meg a kocsit és elmentünk North Berwickbe. Nem találtam ki a partra, így kb 5 km-rel arrébb parkoltam, ahonnan a parton be lehet sétálni a városba, vagy faluba inkább. Elsétálgattunk a parton, már akkor elkezdtem aggódni, hogy megyek vissza a kocsiért. Besétáltunk a városba, megnéztünk egy kiállítást, ettünk haggist meg fish and cheapset. Aztán visszamentem a kocsiért. Útközben elhagytam a kulcsot.. Minden végigfutott az agyamon. Minden.. Lindát hívjam fel? Van pótkulcs, de a lakásban. Jöjjenek értünk? Mi a tökömet csináljak. De szerencsére megtaláltam. Na akkor megint visszafordulni. Istenem de hosszú volt... Azt hittem soha nem érek oda.

Felvettem anyuékat. Otthon már mindenki otthon volt. Kivéve Cameront, mert ő ottalvós buliban nyomult. Nagyon aranyos volt mindenki. Leültek velünk teázni, és beszélgetni. Fordítgattam. Anyuék odaadták a csokikat és a festményeket. Az egyiket Ailsa már ki is rakta a falára:) Aztán Linda lefektette Ailsát, és elment Daviddel valahova. Anyuékkal vacsoráztunk, mikor sírást hallottam. Szegény Ailsa. Most jött vissza egy hét távollétből és se anyuka, se tesó. Ott maradtam vele egy kicsit, megvígasztaltam. Pár napja azért mondtam Lindának, finoman utalva.. "én meg itt hagytam, szörnyű anya vagyok" Most mit mondjak erre, nem ezt akartam mondani, de szerintem nem kellett volna itthagynia velem most..

Hétfőn Lindának valami dolga volt reggel, meg elment Cameronért, Ailsa velünk volt reggel. Szerintem nagyon tetszett nekik anyuék társasága. Produkálta magát. Aztán Cam is megjött, bemutatkozott. Aztán elmentek. Mi megebédeltünk, és nekiindultunk még utóljára a városnak. A botanikus kert felé vettük az irányt. Megnéztünk egy jópár üvegházat, aztán elmentünk a skót galériába, ami ingyenes és olyan híres festők művei láthatóak, mint Botticelli, Cézanne stb. Viszont kevés időnk volt és így nem láttunk mindent. Későn értünk oda. Már csak haza akartunk menni, de sajnos megláttuk a primarkot. Ami egy "nagyon olcsó" ruházati bolt. Sajnos akciók voltak. Így anyuval beszabadultunk, apu meg az első 5 perc után kifordult és türelmesen várt. Aztán busszal mentünk haza, hogy olyat is lássanak.:)

Vacsora a gyerekekkel, Linda is odaült hozzánk és beszélgetett. Apuék elköszöntek, megköszöntek, aztán csendes pihi. Alvás. Reggel nagyon korán kelés, sietés a reptérre. Ott kellett hagynom őket, mert ketyeg a parkolóóra. Előtte azért megmutogattam mi hol van.

Itthon az üres szoba fogadott, üres ágyakkal..