Igen, Barna is elment.

Talán ezért sem írtam mostanában. Öreg volt, boldog, hosszú életet élt. Nem szenvedett sokat. De azért persze eléggé elszomorodtunk. Megsirattam párszor. Mostmár jobb. Viszont apuékat sajnálom nagyon. Én innen nem nagyon érzékelem, hogy nincs többet, de apunak körülötte forgott az élete. Még annyira anyuért sem aggódok, mert 2-3 hét, és örül, hogy tiszta legalább a lakás. De apu... Napi 5-ször séta, etetések, hálótárs, játszótárs, beszélgetőtárs és persze egy plusz árnyék. Nem csak szegény Barnáról van szó, de apu életvitele teljesen meg kell, hogy változzon. Javasoltam, hogy Cica eléggé tanulékony. Bár makacs is. És lusta, nem igazán szereti a hosszú sétákat. De sudoku versenyekben szerintem benne lenne.

Az utolsó legjobb barátnőm, a lengyel lány, Ola is lehet elhagyja Edinburghot. Ő mindig kicsit ilyen nővér szerepű volt. Ritkábban találkoztam vele, mint a többiekkel, de akkor mindig jól kipletykáltunk mindent, és nagyon jó tanácsokat adott. Ő picit idősebb is, asszem 29. Neki kérték meg a kezét. Szóval a párját, Kriszt lehet, hogy áthelyezik Lengyelországba, így ez esetben visszamennek.

Megkaptam a fizetésemről a papírt. Teljesen rossz. Szóltam a főnöknek, később kiderült, hogy mindenkié rossz. Amúgy csak 31-én kapjuk meg. Majd korrigálják. Remélem. Valamint mondtam neki, hogy nem tudok jövő héttől dolgozni. Illetve szívesen maradnék, ha 3-kor haza mehetek hétvégeket kivéve minden nap. Azt mondta, hogy átgondolja. Igazából nekem már mindegy a döntése. Pénz kell, de idő is. Mert így nincs időm tanulni egyáltalán.

Ma is elég hosszú napom volt. Négy apartmant kaptam takarítani, de mindegyik hatalamas volt. Két háló-, fürdőszobás. Azt hittem nem érek addigra haza, hogy a gyerekeket el tudjam vinni a sportközpontba. Hazaestem, Linda akkor ment el Daviddel egy órára. Főztem -istenit amúgy-, megettem, és tessék: 8 óra. Mostmeg blogolok, válaszolok a levelekre, és 9-kor kezdjek hozzá a biokémnek? Bele kezdek, de annyira nem fogok sokra jutni.

Linda amúgy nem fizette ki a taxit.

Egyik nap láttam egy szakállas nőt. A hotelban szállt meg ahol dolgozom. Komolyan SZAKÁLLAS volt!! Nem az a pelyhedző, nem, rendes szakáll.

Sok dolgot lehet találni amúgy a hotelban. Pl már van egy tök jó fülbevalóm. Persze az értékesebb dolgokat leadjuk a portán. De egy testápolóért úgysem jönnek vissza. Tele van a fürdőszobám:D Bár nem tudom mit kezdek a zselével... Jah és rájöttem miért nem esznek az ebédszünetben a munkatársaim. Mert kaját is annyit találsz, hogy az nem igaz. Ha mégsem, még mindig ott van a hotel kajája, amit a vendégeknek készítesz ki általában. Mellesleg ingyen ihatsz kávét/teát. Annyira más a mentalitás, mint Magyarországon. Mármint nem tudom mindenhol így van-e, de emlékszek, hogy a Tescoban, az Arénában és a Alleeban úgy kellett kicsekkolnunk meg be, hogy az öltözködés nem abból az időből megy. Itt ilyesmikért nem szólnak, és a kajaszünetért sem.

Pénteken találkoztam a lányokkal. Boroztunk egy kicsit, aztán ellátogattunk egy új helyre. Jó-jó, retro zene, nem is drága, de valahogy nem vagyok táncos kedvemben mostanság, így mentem haza az Opiumban. Nem volt olyan jó, nem is lényeges. Inkább a hazautamat mesélném el, mikor végül egy indiai srác leszólított, és szóba elegyedtem vele. Normális volt, rendes, nem is nyomult, szóval elvoltunk, elbeszélgettünk. Meséltem, hogy Oxfordban kapott állást, szóval elköltözik. Megkérdeztem megkóstolta-e már a kisütött Mars szeletet- gondolom azért hoztam fel, mert épp mellette voltunk-, mert anélkül nem mehet el innen, hogy nem pbóbálta e skót különlegességet. Meghívott engem is, pedig tényleg nagyon nem akartam, de már fizette is és a kezembe nyomta. Gondolom, hogy maradjak beszélgetni. Aztán akkor javasoltam a meleg bárt. Ott sem volt meg. Vicces volt. Aztán haza kísért, meg beszélgettünk, hogy még kéne találkozni, elcseréltük egymás számát, fb stb. Hozzáteszem nem szeretem az indiaiakat / feketéket / ázsiaiakat.... Semmi bajom velük! Úgy értem nem vonzódom hozzájuk AT ALL!! Szóval meg sem fordult a fejemben, hogy a következő találkozás randi lenne, mivel ő sem nyomult egyáltalán. Persze logikusan gondolkodva nem barátkozik csak úgy fiú-lány. De volt már rá példa az életemben, mint például nagyon jó cimborám, akivel Dublinban voltam tavaly.

Na a lényeg a lényeg. Másnap írt fbon, sms, felhívott. Már akkor elegem volt. Aztán folytatta másnap, harmadnap. Még próbáltam kedvesen visszutasító lenni. Aztán elég nyíltan megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit. Aztán értetlenkedett. Akkor már nagyon ideges lettem. Soha nem is mondtam, nem is jeleztem, hogy akarok valamit. Sajnálom, szerintem nem is kéne találkoznunk egyáltalán. Innentől még kb 10 sms, fb üzenet, a végén már házasságról beszélt, és igaz szerelemről, hallgassak a szívemre. Kérdezzem meg a szívem még egyszer. Már nem is válaszoltam, mert csak újabb sort szülne, de legszívesebben tudattam volna vele, hogy a szívem éppen az eszemmel teázik, és cöccögve csóválják a fejüket, hogy ez nem így megy.

Várok 1-2 napot, és letörlöm fbról.. Tanulság: Soha többet nem beszélgetek indiai sráccal.

Előző bejegyzésemben feltettem egy pár kérdést. Nem olvashatnak sokan.. Kb 3 levelet kaptam. Persze tudom, anyuékkal, meg pár emberrel skypeoltam. De a többiek?