Dolgos hétköznapok
Szereplők: Kevin - érthetetlen beszédű skót munkatársam
Maria - angolul alig beszélő 45 év körüli lengyel munkatársam
"-Kevin, ne nyúlj a fürdőszobaszőnyegemhez, engedd el, ne!!! Te őrült vagy, ŐRÜLT VAGY, KURVAKURVAKURVA."
Az ordítást zokogás követte, majd lengyel telefonbeszélgetés, melyben a KURWA szó megannyiszor elhangzott. Jelentése ugyanaz, mint magyarul.
Csendes otthoni légkör
"Dóra, nem találom a könyvem. A könytárit." - Cameron
"Hol láttad utóljára? Valahol itt kell lennie"
Kutakodva felnyitom a fotelt környező táskákat, dobozokat. A gyerekek egyenruhás ládájából egy félig elfogyasztott fehérboros üveg néz ártatlanul rám. Mindketten tudtuk ki tehette oda, de hallgattunk a gyerek előtt. A zavaró többes szám engem és a bor megszemélyesült változatát takarja.
"Mit keres itt ez a boros üveg? Eléggé fura." - jegyezte meg Cameron minden megdöbbenéssel az arcán.
Senki nem tökéletes. Igen, még háziasszonyunk sem, szóval ezek után egy szót ne szóljon, mikor 2 liter kólát talál a ruhásszekrényemben.
Megjegyzem nem az első eset volt, mikor extrém helyeken lelek alkoholos üvegre.
"Megkaptam az első Ken-em!!" -örvendezett Ailsa. Tudatlan felnőtteknek itt beszúrnám, hogy Ken A férfi barbie.
"Azt hiszem én is ennyi idős voltam, mikor megkaptam az enyém."
"Bár nekem mindig volt egy.." - nevette el magát a 7 éves hölgy, hiszen az apját is Ken-nek hívják.
Végre egy szabad nap
Franciscoval és Cézárral indultam útnak szombaton, hogy negyedjére is felfedjem North Berwick rejtélyeit. Azt hittük vonattal megyünk, így megvásároltuk a vonatjegyeket az állomáson. A kijelző azonban durván közölte, hogy most buszok indulnak. Mit éreztem? Csalódottságot, keserűséget, és mentolos ízt a számban, amit a türelmetlenül bevágott rágó okozott. Mikor tudom kipróbálni végre a skót vonatot? Talán örük megválaszolatlan kérdés marad, hogy ugyan tiszták-e, lehet-e sört inni rajtuk, vannak-e négyes ülések, mindig időben elindulnak? Kérdések, melyek mindigis foglalkoztattak és talán soha nem kapok válaszokat.
Az úton elhatároztuk, hogy felfedezzük a városrészt, ahol lakok, Leith-t. Lassacskán elegendő ember költözik oda, hogy együtt belevágjuk egy rögtönzött kocsmatúrába, így nem a városközpontból kell majd hazamásznom éjnek évadján. Bár nagyobb veszélyt is rejteget a szórakozási lehetőségek közelének tudata..
Péntek este amúgy már meglátogattam 'egyjókishelyet' Margaux-al az új franciával, és Vendulával, a cseh lánnyal, aki annyit beszél, hogy én elálmosodok, és poharam mögé kell rejtenem ásítás miatt hatalmasra O-vá nőtt számat. Most gondolkozom vajon az övegpohár optikailag még óriásibbnak mutatja-e. Ijesztő. Margaux amúgy jófej. Pszichológusnak készül. Kint akar maradni, már most tudja, és összejött Markus lakótársával, Shaunnal.. Hogy az istenbe csinálják ezek a franciák??
Margaux (későbbiekben Margó, nem keverendő Margittal, kedves barátnőmmel) kísértetiesen emlékeztet Margitra. Barna bőrű, franciák délről, akik imádnak enni, és a talált süteményeket sem vetik meg. Meséltem már a kukán talált csodálatos muffinokról? Máris felszedett 5 kg-t. Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. Amúgy Ximena is, meg Mireia, meg Ola meg Caroline is mondta, hogy hízott. Na mindegy, nem kifogás 10 kg-s súlygyarapodásomra.:)
Na de vissza North Berwick-be. A két srác jó társaságnak bizonyult. Francisco humorát eleve nagyon csípem. Megbontránkozva nézett, mikor elárultam, hogy 6 év alatt végeztem el az 5 éves egyetemet. Aztán 20 perccel később véletlenül elszólta, hogy ő 9 - bár nekik eleve 7 éves az építész suli, de a spanyoloknak eleve több időt adnak, mert tudni, hogy lusták:)-. Mindenesetre véletlenül sem hozta volna fel akkor, mikor én beszámoltam botladozásaimról.
Felsétáltunk a vulkánra. Nagyon szép, nagyon szeles:) Ott üldögéltünk, beszélgettünk. Francisco reggeli, 35 éves arca ismét 27-té simult. Nem értem hogy csinálja. Bár minden spanyol letagadhatna legalább 7 évet.
Homokos parton sétálgatás, fagyi evés, magyarokkal találkozás, elfáradás, elalvás az úton hazafelé.
Hazaérve rohanás Markus szülinapi partijára. Francia nyelvkönyvet vettem neki, minthogy ki szeretne költözni február környékén Marithoz. C'est la vie, c'est l'amour.
Unalmas tények
Megvettem a jegyet Londonba. Ezt már lehet említettem: okt 15- 19. 19-én pedig Julcsi, a londoni magyar lány jön Edinburgh-ba egy hétvégére. Viszonzom szívességét, hogy mindegy melyik országba megyek, német föld vagy angol felségterület, nála csövezhetek. Vonattal megyek amúgy, szóval a fent említett kérdésekre remélhetőleg választ kapok.
Megvettem a jegyet haza: dec 17. Csak oda. Egyelőre. Ki tudja lesz-e vissza.
Ha lesz, ha nem, október végén kell közölnöm Lindával.
Ezen a héten felmondok a hotelben. Nem bírom tovább.
És még mindig nem fizettek. A manager azt mondta két hét. Felháborít.
Folyamodni akarok munkanélküli segélyért. Bár lehet, hogy nincs merszem hozzá. Szeretnék talpraesett lenni.
Ijesztő/derítő tény
Az indiai még mindig ír néha. Legutóbb egy idegen számról hívott, mert se fel nem veszem se nem válaszolok ha látom, hogy ő az.
Töröltem fb ismerőseim közül fb-on.