Reggel. El kéne menni futni.. Undorító környék. De mit lehet tenni, itt a legolcsóbb a lakás. Furcsa, ijesztő emberek, graffity mindenhol. Nem a szemet gyönyörködtető változatban. Az erdőbe kéne futni. *Mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy a nagy melegre való tekintettel óvakodjon a kinti tartózkodástól, mert a dinoszauruszok kiolvadhatnak. * Ez most valami vicc? Rádió-tréfa? Lemaradtam a műsor elejéről?

Még az erdő is másabb most. Kicsi, koszos, kerítések. Ennyit változott Pest mióta elmentem?? Mi a... Kis dinoszauruszok.. Mozognak.. Falkákban. Ezek még táncsak nem bántanak, alig vannak egy méteresek. Úristen... Azmeg.... Atyaúristen.. ha ez kiolvad.. Ez megvan vagy 5 méter is.. Még ha növényevőnek is néz ki, valahol itt vannak a T-Rexek is akkor.. Na én innen megyek. Vissza, koszos, poros utcákra. Tudod, kinek a s*ggét fogd meg..

Anya.. Itt alszik mellettem. Beszélni kéne vele, ha felkelünk. Mindjárt! 3..2..1..

:/ Akkor majd skypeon...

Bolondos hétvégém volt. Szombaton volt az utolsó munkanap. Mentem volna már el onnan, mert nyitott ajtók hétvégéje volt, mikor ingyen bemehetsz olyan helyekre, ahova egyébként nem. Ki is néztem párat, hogy esetleg munka után, de sajnos legtöbb csak 4-ig volt nyitva. Én meg fél 4-kor végeztem... Mindenki szépen elköszönt, bár Maria szerintem nem értette, hogy az az utolsó napom. Azt hitte, a héten.. Majdcsak rájön. Ahogy Alex a portás is, aki reménytelenül próbálkozott kideríteni részleteket az életemről a munkatársaimtól. Egyik nap Kevin megúnta, és mindenki előtt kérdezte, hogy 'Alex azt akarja tudni, hogy van-e barátod.' Úristen, hol vagyunk... Amúgy egy idegesítő dumagép, aki azt hiszi vicces. Ha tudná, hogy a felét nem értem annak amit mond. Egyszer mondtam is neki, de nem hitte el. Engem senki sem vesz komolyan. Akkor sem tették, mikor Michael, a lengyel karbantartó is megkérdezte meglepődve, hogy miért hagyom itt eme remek helyet. Úgy szegezték nekem a kérdést többször is, mintha ez a hotel lenne a főnyeremény, a beosztásomról már nem is beszélve. Szóval megérdeklődte, én meg azt feleltem, hogy mert utálom, és nem akarok vele dolgozni többet. Szúrós szemmel néztem, míg a többiek kinevették magukat. Kivéve Stuartot, aki sosem nevet. Vagy más módon teszi.. Nem láttam még recepciós pult nélkül, lehet, hogy kutya teste van, és csahol.

Mégcsak ki sem fizettek. Elvileg ezen a héten esedékes lenne, de múltkor ilyenkor már kaptam róla levelet. Most még az is elmaradt. Remélem fizetnek, mert szerződésem se volt. Minthogy azt mondták, hogy csak annak adnak, aki már 3 hónapja itt dolgozik. Az utolsó két nap ráadásul a beléptető rendszer azt mondta, hogy az ujjlenyomatomhoz más személyazonosság társul. Remélem a másik illető jó sokat dolgozott, s mindezt az én nevem alatt.

Nem tudtam milyen program kéne estére, de valamit akartam, mert pénteken nem voltam sehol, hogy spóroljak pénzt és energiát. Francisco küldött egy sms-t, hogy menjünk át hozzá, iszogassunk, aztán nézzük meg a környékbeli helyeket. Vittem egy nagyon olcsó bort. Friss, gyümölcsös íz, csak 7,5 % alkoholtartalom. Mi történthet. Na ezaz, mi történt? Következő mozzanat, hogy ülünk be egy taxiba, és kérdezem, hogy miért hagyjuk ki a kocsma részt? 'Mert már 2 óra van' Hangzott a válasz. Hm... Mindegy, a lényeg, hogy semmit nem költöttem legalább. Eltáncikáltunk egy klubban, aztán hazabuszoztam. De jó volt nagyon. Jól éreztem magam.

Viszont reggel elgondolkoztam egy pillanatra, hogy 'énnemkelekfel, leszarom a gyerekek majd ellesznek egyedül'.

Aztán csak feltápászkodtam, ha már megint ilyen ördögi bort vettem ma is legyek okos. Viszont meglepődve tapasztaltam, hogy elég vicces kedvemben vagyok. Annyira, hogy nagy nevetgélésbe kezdtem Ailsával a piknikes doboz készítése közben, amit nem nagyon tudtam tűrtőztetni a felnőttek előtt sem. Linda viszont elég stresszes volt, ugyanis mostanában minden napot más városban kellett töltenie, és azon a napon, tehát vasárnap épp egy 4 napos út előtt állt megint, Svájba ezúttal. Szóval csak szerdán jön vissza, és ez sok szerveznivalót jelent, hiszen csak David és én maradunk itt a gyerekekkel, ráadásul kedden este nekem angolom van.

Na a lényeg a lényeg: szösszenet a szedvics készítésből: 'Kérem a vajasdobozt!' - kitártam egyik karom sebészesen. Megkaptam a dobozt, amibe rejtéjesen, óvatosan beletekintettem. Majd megkönnyebbülve gyorsan kinyitottam.

'Vaj van benne'- hajoltam oda Ailsához súgdolózva. 'Múltkor egy nyuszi volt. Esküszöm, félig már bele volt olvadva a vajba.'

Ailsa nem tudta abbahagyni a nevetést. A nyúlnak is bekészítettünk egy répát ebédre..

Elindultunk egy kiállításra. A régi tűzoltóságon csináltak interaktív kiállítást a hétvége alkalmából. Az út igencsak viccesen telt. Leparkoltam egy kicsit messzebb, és onnantól gyalog mentünk. Nagyon szép idő volt amúgy. Galoppoltunk, nevettünk, szökdécseltünk, versenyeztünk. Isteni volt! Imádom, hogy velük önmagam lehetek. A kiálltás is jó volt, a végén pedig egy quizt rendeztek, melynek elején bejelentették, ha a szülők nem tudják a választ, akkor venni kell csokit a gyerekeknek. Persze csak én nem tudtam. (Nem értettem a kérdést:D) Szóval Tesco és édességvétel. Parkban ebédelés. Erre az ebédre 10 pontot adnék!

Ailsa meg is jegyezte, hogy ez a legjobb nap!! És olyan jó, mikor csak én vagyok velük. Nem akarja, hogy itthagyjam őket. És ugyanezt láttam Cameronon is, de ő fiú.:)

Amúgy rajta nem győzöm csodálkozni, milyen gyorsan változik, mind fizikailag, mind szellemileg. Ezért lepett meg, mikor hétfő este David ugyanolyan rossz kedvvel jött haza, mint távozott aznap reggel. Elkezdett panaszkodni, hogy nem tetszett neki, ahogy Cam nem fogadott nekem szót reggel. És ezt nem volt jó reggel hallgatni. Megjegyzem, szerintem semmi különös nem volt. Úgy tekint rám inkább, mint egy testvérre, és néha szemtelenkedik, de csak hülyülve, és én is úgy reagáltam le, odamentem és befogtam a száját, mindketten nevettünk, aztán mikor utána rászóltam, már abbahagyta a tehetségtelen éneklést. De David ezt máshogy látja, szerinte Cammel komoly bajok vannak, és nem normális, és valamit csinálni kell vele. Próbáltam védeni, hogy szerintem nagyon jó gyerekek, és látnia kéne másokat, és amúgy is már most is sokkal jobb, mint tavaly volt.

Igen, de még mindig nem eléggé, és ő nem az apja, hogy az apa-fiú genetikai szeretet összekötné vele. Szóval ki nem állhatja. Nagyon rossz volt ezt hallani. Főleg, mikor Cam felnéz rá, és tiszteli. Más a fejéhez vágná, hogy nem vagy az apám. És amiken keresztülment. Elég idős volt, hogy értse az ordításokat, hogy lássa, hanyagolva van két karrierista szülő álltal, aztán országváltás Angliából Skóciába, új iskola, közben váltakozó aupairek, alig beszélnek az ő nyelvén.

Gondoljon már bele..... És milyen lehet Lindának a két tűz között. Nagyon szerelmes, próbálja megvédeni a kapcsolatát is, de persze anyának lenni mindennél fontosabb.

Na ne haragudjatok, nem a ti dolgotok, csak én nagyon szeretem már Cameront, és remélem, hogy nem lesz semmi gond a nagy szigorból.

Hétfő volt az első nap, mikor nem kellett takkerolnom. Erre kitakarítottam a szobám, rendet raktam a szekrényemben, képeket akasztottam a falra.. Nem tudok leállni!! :)

Ma angol tesztet írtunk. És elkezdtem keresni angol tanfolyamot. Az egyikről hallottam, hogy jó a tanár, de úgy néz ki drágább, mint gondoltam. Kétszer 1.5 óra 120 font / hónap. A másik 3 óra heti kétszer, ugyanúgy havi 120-ért, de szerintem ott nagyobb a csoport, és nem tudom milyen a tanár.. Be kell mennem megkérdezni valamelyik nap. Mondjuk holnap, de olyan szörnyű idő van. Az embernek felkelni nincs kedve reggelente.

Amúgy minden oké, holnap jön Leviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:)