Hétvége elszaladt. Pénteken nagy semmittevést terveztem, illetve, hogy megnézek egy pár cuccot a boltban Camnek és Ailsának. Végül Máté hívott és egész délután vele voltam. Sétáltunk egyet, aztán beültünk egy helyre, ahova már régóta be szerettem volna. Egy kávéző/söröző féle, de nagyon jól néz ki. A tengerparton. Üveges falak. Pont esett a hó. Nagyon jól nézett ki. Aztán elmentem hozzájuk és beszélgettem az apukával, akinek a nagypapája magyar volt. Neki is teljesen magyaros a neve még. Megdicsérte az angolomat. :))) Náluk olyan a péntek, hogy fish'n'chips, film, bor. Természetesen Mátéval. Nálunk nincs ilyen szocializálódás. Elgondolkoztam, hogy ez miattam van-e, én alakítottam-e úgy ki, hogy legyen magánszférám, és túl jól sikerült. Meginvitáltak engem is, de nem maradtam. Még mindig éreztem, hogy beteg vagyok, szóval inkább hazamentem aludni. A jó élményektől feldobva értem haza. Pont meséltem volna el Lindának, hogy hol voltam, de mondta, hogy majd később beszélgetünk, mert most esznek. Ez azért nem hangott ilyen durván, ahogy most mondtam. Azt hiszem ez nem rajtam múlt. Bevonultam a szobámba, megvártam, amíg befejezik az evészetet, hogy én is csináljak valami kaját magamnak.

Utólag elolvasra úgy jött le, hogy egész nap együtt lógok Mátéval. Múltkor meg Francisco. Közlöm semmit nem kell félreérteni. Keveset találkozunk sajnos, csak velük vot most változatos programom.:)

Reggel ugyanez volt, csak a reggelikészítésem közben kimentek a konyhából, hogy 'ne zavarjanak'. Úgyhogy bejöttem és a skype előtt ettem meg, anyuékkal. Hiányzik a család, az őszinte kötelékek. Már az is annyira jó volt, mikor csak Franciscoéknál tévéztünk. Remélem a jövőben lesz egy ilyen helyem.

Szombaton egész nap be akartam menni a városba, aztán valahogy elaludtam. Később találkoztam Mátéval, elmentünk kajálni, minthogy 25. szülinapja volt. Sikerült rávennem, hogy eljöjjön velünk iszogatni ennek örömére. Nem sikerült olyan jól, mert csak lányok jöttek, így elég lányosra sikerült a beszélgetés. Kiderült, hogy az egyik lány, akit Ximena hívott meg, ismeri Mátét. Máté pedig Ximénával volt egyik nap egy angolcsoportban, és kiderült, hogy ugyanazt a magyar lányt ismerik. (Másnap Ximena azzal a lánnyal vacsorázott, aki Isabel helyébe lépett.) Na mindegy, gondolom nehéz követni, de az a lényeg, hogy kicsi a világ. Nagyon. Edi meg még kisebb.

Később összetalálkoztunk Markussal meg a többiekkel. Persze Opiumban. Szegény Máténak nem nagyon tetszett. De igazából nem tudom hova kellett volna menni, ahol nem kell fizetni a belépésért. Na jó, van még egy pár hely. Önző voltam. Nem tudok más helyre menni. Ez elég bosszantó.. Az a baj, hogy az olcsó is és nem kell fizetni a belépésért. Szóval ez is nagyon vonz. Összefutottam az angoltanárommal. Amúgy vele szerdán is találkoztam, mert tartoztam neki. A jó kis sörözésből az lett, hogy egy órát bírtunk együtt tölteni. Mondta, hogy hívjam meg a búcsúbulimra, ha lesz. Utálom, hogy az angolok képmutatóan udvariasak. Nem is bánom, hogy nem kellett tovább maradnom, mert úgy belázasodtam, mint a fene. Ezzel azóta is szenvedek. Avasárnapom szörnyű volt, ráadásul 3 óta ébren vagyok. Még 1-2 órára azért sikerült visszaszunyálnom, de nem sokra. Linda visszaküldött az ágyamba reggel, de nem mentem, kicsit mozognom is kell, mert már fáj az oldalam a fekvéstől. Fáj a fülem, a torkom, mindenféle mandulám, már azt sem tudom melyik részemből jön a takony valamint elleptek a herpeszek. Bár azok már múlnak. Ez a nátha már 2 hete húzódik  és reggel már nagyon sírásra görbült a szám, hogy anyut akarom. Persze okés vagyok meg minden, csak nem szeretem, ha nem látom a javulást.

Vasárnap azért még elmentem sétálni meg találkozni Ximenával. Elmentünk a Stockbridge piacra. Jó pici, de hangulatos. Aztán céltalanul sétáltunk egy nagyon nagyot. Hideg volt, de valahogy olyan jól esett. Bementünk egy boltba és megtaláltam a Cameron számára tökéletes ajándékot: Hogyan neveljünk egyszarvúkat. Hasznos tanácsok lépésről-lépésre - a könyv hót komoly, úgy írja le, mint egy csirketenyésztést. Az unikornis fajtáktól kezdve, a befektetés kezdete, a farm átalakítása egyszarvú tenyésztésre alkalmassá, a lehetséges betegségek, amik felléphetnek ezen állatfajtánál egészen a varázslatokig, amire ezek a különleges élőlények képesek.

Reggel kaptam az üzenetet Julcsitól. Abban egyeztünk meg, hogy 18-án megyek Londonba. Lakhatok nála, amíg nem találok másik helyet. Nagyon rendes. Addig meg maradok itt, mármint egy hostelban, és csinálom az akadémiai angol sulit. (Holnap kezdődik is.) Örülök is, hogy lesz egy kis időm elköszönni mindenkitől. Meg a várostól természetesen. Mikor mondtam Lindának, elkezdte, hogy még maradhatok egy pár napig elseje után, de... Szóval közbeszóltam, hogy ne aggódjon, nem maradok, megyek hostelbe. (Emlékeztek milyen kedvesen ajánlgatta, hogy majd maradhatok itt meg ott?) Csak a cuccaim egy része hadd maradjon a pincébe egy darabig. Remélem nem lesz sok. Nem akarok kellemetlenkedni..

Nem is említettem még, egyik nap, mikor már azt hittem jobban vagyok, elmentem a gymbe. Nagyon hideg volt. Örültem is, hogy bent edzhetek. De kiderült, hogy már megint nem vagyok tag, ki tudja mióta, csak Linda nem szólt.. Mindegy, úgysem maradok már sokáig.

Szombaton jön az új aupair. Nekem meg csomagolnom kéne. Pénzzel remélem okés leszek. Számolgattam, van annyim, hogy kihúzzam, csak Londonra necces. Lehet, hogy majd kölcsön kell kérnem. Utálok spórolni. Főleg, mikor annyi mindenkitől kell elbúcsúznom. Okés, kaján tudok, de akkor is mászkálni fogok ide-oda. Szerdán lefoglalom a hostelt. Ez szemétség, csak két hetet nyertem és valahogy az mégis 18 nap..