Azért nem utolsó vacsorát írtam, mert a mosogató felett gyorsan elfogyasztott kenyérszeletet nem tekintem ünnepi menünek.
Megjött az új aupair. Azóta meg sem állok. Sok dolgot kell szerveznem körülötte. Bankkártya, nyelvsuli, mindenféle papírok, orvos, megmutatni mi hogy működik, gyerekekkel programok, hogy szokják egymást, a szitut, kitudakolni, hogy érez, mennyire ideges, mi zavarja, legyenek barátai, eszik-e rendesen, közben nekem is nyelvsuli. Voltam én is orvosnál különböző okok miatt. Semmirekellő kuruzslók. Úgy írják fel az antibiotikumokat, mint a cukrot, de egy ujjal nem nyúlnának a beteghez. Nem váltottam ki. Valamint bizonyos témákban még én is kompetensebb vagyok. Kinyomtatott papírokkal mentem, hogy akkor nekem ilyen összetételű készítmény kéne. 'Lényegében mindengyik ugyanezt tudja.' Tudod mit? Nem kérdeztelek ezúttal.. Álmatag vagyok mostanában Pedig alszok, mint egy kiscica. De nagyon. Gondoltam, hogy kéne egy kis vas. Elmentem a patikába, persze, hogy a helyes patikus volt soron. Elbeszélgettünk a vasról, melyiket ajánlaná, majd pirulva kikértem gyógyszercsomagom, ami valahogy mindig zavarbaejtő gyógyszereket tartalmaz. Ami után nem hívnak randira.. (hihetetlen, hogy milyen részleteket leírok annak érdekében, hogy megmosolyogtassak pár embert zavarbaejtő életemmel:))
Az új lány nagyon aranyos, de nagyon félénk, és alig eszik valamit. Félek, hogy elfogy. És 'nem' ember. Nem szereti ezt azt amazt. Ehhez nem vagyok hozzászokva, és nem szeretem az ilyet, de ezen kívül tényleg nagyon rendes. Érzi, hogy sokat segítek neki és látom, hogy nagyon hálás. Megkönnyebbült, hogy a városba maradok még egy kicsit.
Szombaton megkaptam az IELTS eredményemet. 6.5, ami elég mindenhez, amire így első nekifutásra tudok gondolni. Elég a doktorihoz, az itteni egyetemhez stb. Írtunk a suliban is próbavizsgát, az ennél is jobban sikerült. Illetve, én úgy érzeztem annál csak jobban sikerülhet. Nagyon meglepődtem. Úgy éreztem nagyon elszúrtam azt a vizsgát, és mégis meglett. Nagy meglepetés, nagy öröm. Azóta valahogy jobban tudok beszélni... Suliban is nagyon meg voltam dicsérve. Most inkább uncsi, mert a többiek az IELTS-re készülnek. Megkérdezte a tanár, hogy így is akarom-e folytatni. Azt mondtam, hogy várok még egy hetet a beiratkozással ez esetben. Apróbb erkölcsi örvénybe kerültem vajon mennyire szemétség beiratkozni, megkapni a diákot, aztán lelépni az intézményből. Aztán belegondoltam:
"Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Szóval beiratkoztam, van diákom.
Mellesleg kaptam egy levelet, hogy a megrendelt angolkönyvem nem fog megérkezni, törölték a rendelést blabla. Vajon tekintsem ezt jelnek?
Összefutottam a hülye, fiatal angoltanárommal, aki különórákat adott, marhakörültekintően. Ő is csak egy példája a hogyan legyünk udvariasak, de amúgy hosszasan leszarom mi van veled. 5000szer megkérdezte hogy na most akkor mikor csinálom a vizsgát? Mikor már 10000-szer elmondtam, hogy megvan. De mindenképp hívjam meg a búcsúbulimra. Első lesz a listán.. Nem mintha bármikor is eljönne. Összefutottunk egy szórakozóhelyen múltkor. 'mindjárt idejövök hozzád beszélgetni.' *másfél óra múlva* ' na akkor búcsúzok, bocs, majd máskor bulizunk' jah, whatever. senki nem kérte rá, minek kell jópofizni? én sem vittem neki mercit a vizsgám után. kicsit sem az ő érdeme. sőt csak vesztegettem az időm. Ha olyan jó, miért használ olyan szavakat, hogy a felét nem értem soha. Tudnia kéne, hogy nekem ez marhanehéz.
Elmentem a nyelvsuliba Marinával (nem abba amibe én járok). Abba, ahol még pár hónapja összetalálkoztam magyar haverommal. Én nem találtam hasznosnak, mert sokan voltak egy csoportba, és nem az IELTS-re készítettek, hanem egy másik vizsgára. Ezt el is mondtam szépen a tanárnak, de borzasztóan látszott rajta, hogy utál most ezért. Nem volt jó skót, nem tudta annyira szépen becsomagolni érzéseit, mint egyesek. Egy percig nem gondoltam volna, hogy emlékszik rám, főleg nem, hogy névről. Megkérdezte, hogy mi van velem. Elmondtam, hogy sikerült az IELTS.
'IGEEEENN???? ... Hova jártál suliba??'
'Nem igazán jártam suliba.'
'VALÓBAAN??' -mindig intézett két kérdés között egy pár szót Marinához, hogy ne legyen annyira feltünő meglepődése.
De csak nem bírta, mindig visszatért rám:
'És mikor mész vissza Magyarországra?'
'Nem megyek, Londonba megyek, remélhetőleg kapok egy vegyész állást.'
'IGEEEEN???' -persze mindezt megpróbálta úgy kiejteni, mintha borzasztóan örülne...
Linda Torontóban volt 3 napig. Engem már nagyon stresszelt a jelenléte, és amúgy is sokkal jobb a gyerekekkel, mikor ők nincsennek itt és szabadon tudok velük hülyülni. Nem volt egy percig sem nagy gond velük. Ailsa beleszeretett Marinába. Mostmár szerintem szarja le, hova megyek. Ma például elég rossz volt velem. Mondtam, hogy mosson fogat, erre rámszólt, hogy épp Cameronhoz beszélt. Aztán idegrohamot kapott, mert Cam beszólt neki valamit, Linda beviharzott, hogy így búcsúzik tőlem?? Kicsit sem fogta fel, hogy az uccsó estém. Rájöttem, hogy valószínűleg semmivel sem jobb, mint az anyja, csak még kicsi, bájos és így megtévesztőbb. Itt az új aupair, ami sokkal izgalmasabb jelen pillanatban, mint a régi.
Cam azért kicsit más. Jobban hasonlít az apjára. Őszintébb, nehezebben vagy egyáltalán nem tetet. Ha valakit megkedvel, akkor megkedvel, habár tudom, hogy semmiben sem fog ez megnyilvánulni.
Azért vicces, hogy végül minden férfi egyforma: fülén a fülhallgatóval teljesen kimarad abból mi zaklik körülötte, aztán meglepődik, mikor nem tud ilyen információkat, hogy miért nem volt David otthon tegnap. Már aggódott, hogy nem jön haza munkából, pedig csak moziba ment. Ma este pl leült az ágyamra, hogy hova mész amúgy?? Hol fogsz aludni??
Hétfőn elköszöntem az apjuktól, komolyan mondom, ő volt a legrendesebb. Teljesen pozitívan állt hozzám és őszintén érdeklődött terveim felől, nagyon csillogott a szeme, mikor megtudta, hogy meglett az angolom, és elbúcsúzott, sok szerencsét kívánt. Múltkor a takarítótül búcsúztam el. Ő is rendes volt. Tegnap meg ma Cam osztálytársának az anyjával beszélgettem. Mindig szimpi volt az a nő. Kérdézte, hogy mikor megyek Londonba, így gyorsan kiderült, hogy most hostelbe költözök először. Elhűlt. "Nem tudnál még maradni addig a két hétig a családnál??"
Szóval uccsó este a családdal és én műanyag üvegből iszogatom a magyar bort egyedül a szobámban. Nem vártam semmit. Tudtam, hogy nem fognak semmit rendezni tiszteletemre. However, ezt az estét találtam a legalkalmasabbnak, hogy átadjam az angol nyelvű szakácskönyvet, ami a magyar konyhaművészetet remekeit mutatja be. Lementem hát, és átnyújtottam Lindának, amíg ketten vacsiztak Daviddel. Örültek. Mondta, hogy hasznos, mert szeretnek főzni. Aztán rátért a magyarázkodásra. /Most nézem MAGYARázkodás. Muhaha. Na elteszem a bort mára szerintem... / Szóval: ' De nem most mész még, meg úgysem mész messzire. Meg remélem visszajössz még, mielőtt Londonba mész stb.. Azért nem is csináltunk valami nagy búcsúzkodást, jobb így a gyerekeknek is stbstbstb.. ' Hát nem tudom. Másfél év után valahogy többet vártam egy fuvarajánlatnál a csomagjaimmal. Ugyan már nem a régi szobámban vagyok, de ahogy magam elé bámulok, valahogy nem tudom elhessegetni a képet, amit pár hónapja láttam az ablakomon keresztül: amint Cameron szülinapját ülték, amire ugyan én gyártottam a tortát nagy gonddal, nem voltam meghívva..
