Nagyon fáradtan keltem a keddi depressziós éjjel után.. Miután hazaértem Esztitől a ginnel a gyomromban, a bánat, csalódottság, feladás, újrakezdés, öröm minden fázisán átmentem. Ehhez idő kellett.. így nem sokat aludtam.

Semmihez nem volt kedvem.  Margittal megbeszéltem még tegnap, hogy felfedezünk pár helyet. De másra se vágytam jobban, minthogy visszasüppedjek meleg ágyamba. A Nap meg pofátlanul ragyogott. Hogy képzeli ilyenkor.. Szemtelenül csikizett a sugaraival, hogy nem ér morcosnak lenni ezen a gyönyörű délelőttön. Megadtam magam. Csináltam egy szendvicset és útra keltem. Egy temetőt tűztünk ki célul. Biztató kezdet.. Elvileg nagyon szép. Hát persze, itt minden nagyon szép..

Kocsival mentem, mert nem volt közel. Nagy nehezen megtaláltuk egymást. Muszáj volt felhívnom, pedig pont előző nap tárgyaltuk, hogy nem szeretünk külföldiekkel telefonálni, mert nem értjük:) Most viszont muszáj volt, mert smsekből nem tudtam meg hol van.

Tettünk egy gyors sétát a temetőben, aztán elautókáztunk a Cramond szigethez. Egy szép kis szárazföld-darab a hozzávezető vékony utacskával. Kb 700 m lehet. Vagy 1 km. Nem tudom, de jó sokat beszélgettünk, míg Margittal sétáltunk a sziget felé. Az elején megállított minket egy nő, mondott valamit, de nem értettük, a cipőnket szemlélte, a végén hozzátette, hogy de talán minden rendben lesz, mi meg rábólintottunk, hogy akkor jó, és mentünk tovább. Már majdnem a szigeten voltunk, mikor megláttuk, hogy 2-3 cm-es víz van az úton.. Hát akkor mindegy, majd legközelebb. Visszafordultunk tehát. Deoóó már előttünk is víz van. Naneee.... Akkor le a cipőt, és rohanás. Rohadt gyorsan jött a dagály. Nem könnyítette meg a dolgot, hogy az út csúszott és apró csigaházakkal valamint szétnyílt kacslóhéjakkal volt "díszítve". A nadrágom teljesen átázott. Sőt a pólóm alja is nedves lett a felcsapódó víztől. A számban éreztem a sós ízt. Azt hittem, hogy ott ragadunk, illetve nem ragadunk ott, mert bemosódunk a tengerbe. A telefonom... nemár.. most töltöttem fel.. Margitnak is hasonló gondolatai voltak, aki feltartott kézzel szaladva mentette mobilját. Rohantunkrohantunk. Nem akart közelebb lenni a nemvízes rész. Már legalább 20 cmes vízben gázoltunk. Nem tudtam, hogy ez ilyen gyors folyamat..

Végül persze megmenekültünk (azt nem mondanám, hogy szárazon megúsztuk). Hál Istennek az idő gyönyörű volt, röpke 3 óra alatt megszáradt a vastag farmerom, és a só vígan kiülhetett az övemre. (képet meg lehet tekinteni a fbon. feltöltöttem az üzenőfalra. De majd szerintem felteszem később webalbumba is:))

Tegnap Linda testvére koncertet adott Edinburghban. Valami zenész, de nem emlékszek miféle. Azt tudom, hogy ő a művész a családban, ami ugye azzal jár, hogy eljöveteléről legalább 5-ször megváltozott a terv. Itt alszik, nem alszik itt. 3 napot marad. 1 napot.. szóval most itt aludt egy lánybarátjával. Reggel találkoztunk. Nem tudom milyen kommunkálhatnék jött rám, de el is meséltem neki tegnapi élményem a dagállyal.

A gyönyörű idő thx god folytatódik. Süt a nap. Megnyomtam a minden rendben gombot, és most minden rendben. Sőt még barátnőmnek is jobb lett a gomb után rögtön kapott egy kisebb munkalehetőséget. Ugyanis találtunk egy ilyet a neten, ha valakit érdekel ellinkelem, de ide nem akarok linkeket, mert veszélyezteti blogom homályos kilétét.:)