Itt ülök a félig bepakolt dobozaim között, rengeteg teendőt halasztgatva és nézek magam elé. Miért bénul meg az ember, ha túl sok a teendő?

Mindenki el van tűnve. Egyedül vagyok. Ülök a gép előtt társaságot keresve, hogy beszélgessek, hátha könnyebb, hátha minden megoldódik magától. Otthoni szavakat akarok, otthoni véleményeket, habár senki nem tud segíteni, senki nem akar beleszólni.

Társaság hiányom van, pedig emberekkel vagyok egyfolytában körülvéve. Minden nap elmentem valahova. Ezen a héten háromszor mentem ki este. Isabellel. Ő sem találja a helyét. Beszélgettünk róla, hogy találni kéne valami hobbit, vagy bármit. Mert mostmár minden ugyanolyan. Azért megyek el hétvégén valahova, hogy legyen valami, de már nem jó, már nem olyan, mint régen. Mi változott?? Nem tudom. Marguerittel sem tudok beszélni. Ha találkozunk vagy nagyon kevés az idő, és csak elhadarjuk mi van egymással, de nem tudunk belemélyedni, így nem igazán tudunk segíteni sem egymásnak, ha úgy van. Ha társaságban vagyunk, akkor pedig nem beszélgetünk mélyenszántóan. Hiányzik. Vagy ki tudja, lehet, hogy már örülök is neki, el is akarok távolodni, hogy ne fájjon annyira, mikor elmegy.

Milyen magányos tud lenni az ember, pedig igazából nincs is okom panaszra. Oké, elég szerencsétlen most a magánéletem, de biztosan erre van szükségem önfejlődés céljából. Már azért írom le ezeket a dolgokat, mert úgysem olvassa senki a blogom, vagy max majd az uccsó bejegyzést, amit elkap, mert nincs ideje senkinek. Miért nincs? Jó kérdés.. Semmi nem változott.

Szerdán költözünk. Biztos nagy káosz lesz egész héten. Jól jött ki, hogy itt hosszú hétvége volt, és a gyerekek az apjuknál voltak, így volt időnk pakolászni. Egész jó hétvégém volt mindent összevetve. Pénteken találkoztam Isával, de csak egy rövid időre, így másnap legalább nem voltam fáradt. Szombatra megbeszéltük pár emberrek, hogy elmegyünk az Artur seat's-hez. Ola kisszoknyába jött, így már messziről lehetett látni, hogy nem akar mászni. Marguerite hozta az unokahúgát. 10 éves, nem beszél egy mukkot se angolul, de mindig feltalálta magát. Én maradtam Olával, míg a többi lány felkaptatott a hegy tetejére. Mi körbe sétáltuk a zöld kitüremkedést, és kipletykáltuk magunkat. Már hónapok óta nem beszélgettünk. Jó volt. Aztán elmentünk Royal Mile-ra, ahol előadások voltak. Mutatványosok. Most értettem már, hogy mit mondanak.

Valamelyik nap ír srácokkal beszélgettem... Beszélgettem... Hát nem sokat értettem.. Mikor jutok el arra a szintre, hogy magabiztosan keveredek bele egy beszélgetésbe? Szörnyű akcentusuk van amúgy. Rettenetes. A skótoknak is mondjuk, de ahhoz már jobban hozzá vagyok szokva.

Meséltem, hogy feliratkoztam álláshirdetéses oldalakra? Ma megírom az önéletrajzom, amit már hetek óta halogatok, és szerintem elkezdem küldözgetni. Mit veszthetek?

Beszélgettem valamelyik nap Leventével. Megkérdezte, ha ennyire nem érzem msot jól magam itt, miért nem megyek haza? És rájöttem, hogy nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy még nem akarok. Akármennyire is küszködök most, valahogy úgy érzem, hogy még nem jött el az ideje. Úgy érzem, mint mikor úgy döntöttem, kijövök babysitterkedni. Nem bántam meg. Életem egyik legnagyobb kalandja volt. De mostmár tovább kell lépnem. El kell mennem egy másik helyre. El Edinburghből, el Skóciából, de még nem haza. Nem tudom miért, csak érzem és remélem egyszer majd rájövök.

Ha már itt vagyok, meg akarok rendesen tanulni angolul. Rendesen. Mert most még messze állok ettől. Nem félek megszólalni angolul már, tudom, hogy rengeteget hibázok, de annyira már nem zavar. Persze itt igen, de Magyarországon szerintem ez elég. Persze tudom, ha német helyett angolt választottam volna annyival jobb lennék. Nagyon sokmindenre nekem kellett rájönnöm, mert soha nem tanultam. És nem hiszitek el, hogy ez milyen nehéz néha. Látom miket írogatnak fb-ra azok, akik angolosak voltak, és csodálkozom, hogy igaz, hogy itt vagyok már kb 9 hónapja, de sokkal többet ér, ha először tanárral tanulod meg a szabályokat, és utána külföldön felveszed szépen a stílusukat, és hogy mi az, amit tényleg használnak. Rengetegszer botlok bele kifejezésekbe, amit nem tudok megnézni internetes szótárakban, mert hülyeségeket írnak. Használtam már számtalanszor és a skót vagy angol emberke, akivel beszélgettem/chateltem visszakérdezett, hogy 'ezzel most mit akarok mondani'. Van ugyan nagyon jó egynyelvű szótáram, de mit tegyek, ha lövésem sincs mit keresek.

Na ez nagyon elmélkedős bejegyzés lett, és nem sokat írtam a mostani történésekről. Lehet, hogy azért mert a lényeges mozzanatok most nagyrészt a fejemben játszódtak.