Elmúlt a 300. napom is. Hogy telt? Hadd osszak meg veletek egy remek élményt.

Ahh, hosszú, de nekiveselkedek, hogy belelássatok ebbe a remek emberszeretetbe, barátságos környezetbe, ami újra és újra meg tud lepni. Na belekezdek:

Mint már írtam, találkoztam egy fiatal lengyel sráccal, aki annak ellenére, hogy elhívott egy buliba, soha nem jelent meg a részletekkel. Egyik este ráírtam fb-on, mert még mindig homály számomra, miért vagyunk ismerősok fbon, ha soha többet nem beszélünk. Beszélgettünk, aztán elhívott egy sörre. Nem vagyok hülye tudom mit jelent, ha valaki meg akar veled inni egy sört este 10-kor az Opiumban, de szükségem van a társaságra, és akkor jövök haza, amikor akarok. Szóval mentem. 10 perc után kiderült, hogy barátnője van, 15 perc után, hogy nem bánom, mert csak magáról beszélt, nem kérdezett semmit. Ennek ellenére még mindig annyira ki vagyok szomjazva a társaságra, hogy már élveztem is a társaságát, és alkalmazkodtam, kérdeztem kedvenc témájáról, saját magáról. De az is átvillant az agyamon, hogy csak le akar nyűgözni, mivel idősebb vagyok, és azt akarta bizonyítani, milyen érett. Végülis logikus lenne.

Végeztek egy kutatást azzal kapcsolatban, hogy választ párt az ember stresszhelyzet alatt, és stresszmentes időszakban. Azt tapasztalták, hogy stresszhelyzetben bárki jó, bárki tökéletes párnak, nem válogatnak az emberek, hiszen a katasztrófa előtt gyorsan utódkat kell teremteni. Stresszmentes környezetben, mikor az embernek van "ideje válogatni", hozzá hasonló egyedeket választ, mind külsőre, mind belsőre. De mivel először a külsőt nézzük ugye, és a kutatás erre koncentrált, elsősorban a hasonló külső megjelenés dominál-ez nagyon meglepett, nem gondoltam volna. De a lényeg a lényeg, ami itt most nekem fontos, stesszhelyzetben nem válogat az ember.

Stressz alatt itt most azt értem, hogy keresem a társaságot, és igencsak keresem a férfitársaságot, mégpedig nem a logikus célból, hanem csak szimplán azért, mert sok fiú haverom volt otthon, akikkel élveztem a társalgást, mert mindig különbözik a tisztán lányos beszélgetésektől. Valahogy nem is értem miért. Miért van az, hogy rendes, okos, értelmes lányok nem tudnak másról beszélni, csak párkapcsolati témákról. Mikor annyi érdekes téma van. Mégis, ha magunk maradunk, nem elmélkedünk közösen a költészet hatalmáról, vagy ugyan miért van a fehér folt az őzek fenekén. Szóval ezért szeretek fiúkkal beszélgetni, vagy legalábbis belevonni egy párat a társaságba. Nagyon elkalandoztam, elnézést:

Szóval a lényeg, hogy sokáig beszélgettünk, mikor pár óra után az is kiderült, hogy nem érdeklni, hogy van barátnője. Aztán pár perccel azután számára derült ki, hogy engem érdekel. És az is, hogy megint csak egy seggfejjel találkoztam, aki ki akar használni. Amire elkezdett győzködni, hogy ő nem, ő igenis kedvel, és találkozzunk egy kávéra szombaton. Nagyon jól tudtam, hogy ez arra van, hogy megbízzak benne, és elgyengüljek. Már hallottam párszor. Aztán elkezdett egy nagyon jó dumát. Megkérdezte, hogy én nem vagyok itt magányos néha? Mert ő rohadtul. (hozzáteszem barátnője Lengyelországban van) Szóval hezitáltam, hogy taktika vagy őszinte. Abban bizakodtam még, hogy lengyel, nem skót, csak nem lehet olyan, mint ők.

Nem lényeg, még mondtam is később a barátnőimnek, hogy úgysem keres meg a részletekkel kávé ügyében. Leintettek Margit és Ola, hogy ne így álljak már hozzá, nem ítélhetek el mindenkit. Nem mindenki egyforma. Nagyon felbosszantott, hogy a tizedét nem tapasztalták annak, mint én, és nincs azzal semmi gond, ha meg akarom védeni magam. Majd akkor hiszek neki, ha már 1 éve ismerem. Persze mindig elkezd reménykedni az ember, és nem tudja magát megvédeni rendesen, még akkor sem, ha nem is kedveli annyira az illetőt. Na bocsánat, megint terelődök, csak egyszerűen nem tudom abbahagyni a történtek boncolgatását. Természetesen szombaton nem hívott sehova. De összefutottam vele az Opiumba. Két skót szobatársával volt. Mintha misem történt volna odamentem hozzájuk beszélgetni. Később felhoztam, hogy találkoznunk kellett volna ma. Elkezdte magyarázni, hogy miért nem, mondtam, hogy ne fáradjon, 3-szor folytottam bele. Mondtam, hogy nem érdekel az indok. Nem is voltam ideges, de tuti, hogy azt hiszi, hogy nagyon odavagyok. Annál is inkább, mert én az az ember vagyok, aki mindig pozitív visszajelzéseket ad, abból is kifolyólag, hogy mindig szerényebb barátom volt, és szeretem támogatni őket, fejleszteni az önbizalmukat, így azt a hamis képet alakítom ki még abban is, akit igazából nem kedvelek, vagy nem úgy, mintha nagyon odalennék. Szóval az este úgy telt, hogy ők félig ignoráltak minket, félig ránktaláltak néha. Szóval érdekes. Felmentek táncolni, később én is Isával. De nagyrészt látszott, hogy nem akarnak velünk lenni. Nem azért írom ilyen részletes, hogy annyira sokat foglalkoztunk már velük, csak hogy megértsétek a történteket. Hiszen mi már talátunk más társaságot, ami neki nyilván nem tetszett. Emberünk úgy néz ki féltékeny lett, ha nem lát férfi társasággal, valószínűleg köszönés nélkül távozik, így viszont megbökött, hogy ő megy haza. Mondtam, hogy ok. Akar valamikor találkozni? Persze, holnap 4-kor egy kávéra. Rendben. Hozzáteszem nem számítottam rá, hogy tényleg találkozunk.

Másnap rámírt fbon. Ami igencsak meglepett, de rájöttem, hogy azért, mert nem tudta, hogy mi lett a kimenetele az estémnek, és hogy esetleg már van barátom, és nem vagyok elérhető számára. Megkérdezte, hogy akkor találkozunk-e. Mikor írtam, hogy "ok, hol?", 2 órán keresztül nem válaszolt, mert csak annyit akart tudni, hogy még "elérhető" vagyok. Azt hittem, hogy akkor ennyiben is maradtunk. De nem végzett. Két óra után megkérdezte, hogy akkor találkozunk-e (mintha nem én várnék, hogy adjon választ..). Mondtam, hogy igen, hol? Megbeszéltünk egy helyet, mondtam, hogy akkor elkészülök. Felöltöztem, kisminkeltem magam, kisimítottam a hajam, egyszóval kalap, kabát rajtam volt, írtam, hogy 15 perc. Ekkor jött a válasz, hogy "jajj, itt vagy még?? Most hívott a volt lakótársam, hogy el kéne mennem pár cuccért a régi albiba, jajj meg az Asdába bevásárolni, szóval majd később. Szólok, ha hazaértem." Szóval azt akarta, hogy elkészüljek, negyed 5-kor, mikor már el van baszva a napom, készen indulásra a szoba közepén, tátott szájjal, mint egy hülye, hogy ekkora parasztok nem lehetnek. Egy 21 éves hülye kis lengyel pöcs akar baszik ki velem, pusztán szórakozásból. És mivel nem tudjuk egymás számát, azt várta volna el, azt akarta, hogy otthon várjak a fb előtt, mikor ér vissza. Mondtam, hogy nem leszek valószínű gépközelben. "Nem baj, azért mindenképp megpróbálom." Tipikus skót válaszok. Itt él két éve, skótokkal, szóval megharapták, és ő is az lett.

Hogy lehet valaki ekkora gyarló? Hogy lehet mind ekkora paraszt? Csodáljátok ha ilyen körülmények mellett elfelejtem, hogy értékes ember volnék?? Hogy lehet ezek után megbízni bárkiben is?? Ezt most így leírtam nektek, de ez nem egyedi eset. Mindig ez van.

Ekkor elkezdtem smseket írni mindenkinek, hogy kávét valaki? Mindenkinek. Senki nem válaszolt egy jó ideig. Aztán a barátnőim mondták, hogy ők nem érnek rá. Aztán visszaírt Michael a cseh srác, hogy csak később. De mondtam, hogy nagyon fáradt vagyok, később nekem nem jó, de most szükségem van társaságra, úgyhogy mjd vele legközelebb. De átformálta a napját, és mondta, hogy menjek át amint tudok, majd főz vacsit. Átmentem, nagyon rendesn volt, szóval ettünk, beszélgettünk, visszabillentette az értékrendemet. Szóval ne értsétek félre, nem vagyok depressziós, nagyon is jól vagyok, és nagyon jó délutánom volt végülis. De igazából büszke vagyok magamra, hogy ilyen bánásmód mellett még talpon vagyok. Mert nagyon könnyű lenne visszarántódni a depibe, de nem hagyom magam:) Csak mi lesz, ha a támogató embereim visszamennek az országukba. Mert mindenki elmegy, mindenki. Hacsaaaak.. Ma is beszélgettem két óra hosszat a festővel. Hát lehet, hogy ő lesz a legjobb barátom augusztustól. Már vannak közös terveink:D

Ma elmentem az angol órámra. Egyedül voltam. Nem láttam értelmét kérdezni Simontól nyelvtant vagy valamit, amit nem tudok, szóval megkértem, hogy beszélgessünk az IELTS vizsgáról. Szóval végülis hasznos volt, kaptam róla információt. Lehet, hogy nem indul kurzus viszont ezen a helyen, ami nagyon rossz volna, mert a másik főiskolán a kurzus pont olyan időpontban van, ami nem jó nekem, a többi pedig elég drága. Vagy legalábbis jóval drágább. Meg akarom kérni Lindát, hogy fizessem nekem egy angol tanárt heti egyszer, mármint magamtól nem lenne pofám, de ő ajánlotta már kétszer. Viszont skót, szóval nagyjából az ígéret semmit nem jelent, minthogy azt is ajnálotta már ezerszer, hogy kifizeti a repjegyem. Aztán csak én érzem magam hülyén, ha felhozom. Viszont tudom, hogy nagyon nehéz lesz elérnem azt a szintet decemberig, amit teljesítenem kell a vizsgán, szóval minden segítségre szükségem van, nekem pedig ülnöm kell a seggemen és tanulnom, úgyhogy augusztustól ne számítsatok érdekes bejegyzésekre:D

Szombaton amúgy nem csináltam semmit. Annyira rosszul éreztem magam tőle, hogy az nem igaz. Én nem értem mások hogy pusztulnak egy napot az ágyban. A térdem fáj, szóval nem mentem sportolni, nem tudom mikor jön rendbe, még mindig a sétálással is küszködök. Tanulni nagyon nem volt kedvem, de még a sorozat nézés is fárasztott. Szenvedtem! Eredetileg úgy volt, hogy Margittal töltöm a napot, és csinálok neki paprikás csirkét, de persze lemondta, hogy Marcussal megy kirándulni. 4 hónaposak. Értem én, mindent értek, de sok. Mondjuk jelentkeztem szombaton három állásra. Gondolom nem sok reménnyel, de azért próbálkozok.