Szóval múlt hét szerda este jött Levente. Jó volt. Csütörtökön, pénteken dolgoznom kellett, de azért próbáltunk aktívkodni akkor is. Csütön megnéztük a tengert, kikötőt és egyebeket a környékünkön, aztán főztünk halat természetesen. Úgy döntöttem nem megyek angolra, szóval írtam Lindának, hogy el tudom vinni az egyik gyereket a gymbe, és akkor ott találkozzunk. De késett jó sokat. Ráadásul akkor már vigyem mindkettőt. Tudtam, hogy ha a kisujjamat nyujtom.. Mindegy. Nem volt gáz. Ezután kimentünk a városba, és bemutattam a sokat emlegetett Opiumot. Persze előtte megpróbáltam minden kedvenc helyemet érinteni. :) Pénteken eléggé hulla voltam, de délután tettünk egy nagy sétát azért, amire most nem nagyon emlékszek.. Mit is csináltunk Levi?? Ah, Calton hill, princess street, aztán egy baromi nagy meleg kávéval hazaséta, ahol esti babysitting várt. Nem is baj, mert eléggé nyúzott voltam. Szép idő volt hál istennek.

Szombaton aránylag hamar útra keltünk, hogy kipróbáljuk a híres, hatalmas skót reggelit. Hatalmas volt. Be sem tudtuk fejezni. Majd nagy séta, másfelé. Nem tudtam megmutatni a parlamentet, mert le volt zárva, tüntetők miatt. Ez mondjuk jobban teszett Leventének, mint bármi más:D Megnéztük a whiskey múzeumot. Beültettek minket egy whiskey-s hordóba, és a whiskey szemszögéből mutatták be, hogyan is készül a scotch. A végén megkóstolhattunk egyet. Mást választottunk. Leventéé nagyon durva volt. Füstös íz, szétmarta a gyomrom. Az enyém kicsit gyümölcsös, de azért erős. Tetszett nagyon. (Na nem a whiskey.)

Szerettem volna bemutatni Leventét a "barátaimnak", de 2 emberen kívül mindenki lemondta. A két ember sem maradt sokáig. Mindegy.Már elfelejtettem ilyen apróságokat, hogy Levente beszél álmában. Így annyira nem volt jó arra felriadni, hogy "OPIUUUUUUM"...

Vasárnap este pedig egy szellemtúrára neveztünk be. Bevittek minket sötét sikátorokba, lezárt helyekre, ahol régen ténylegesen éltek, öltek, kereskedtek, szerelemmel, szervekkel. Nagyon jó volt az idegenvezető.

Aztán hétfőn korán reggel hazament, én meg belevágtam a hetembe. Nehezen.

Elmentem egy nyelviskolába. Kipróbálni. Sokan voltak a csoportban. Nem jó, nem tetszik. Rövidre vágva úgy néz ki, hogy keresek egy magántanárt. Most nagyon lusta vagyok kibontani okfejtésem. CSAK. Majd kifejtem egyszer.

Mégis megérte elmenni. A szünetben, ahogy beszélgettem az emberekkel, megkérdezték, hogy honnan jöttem. 'Magyarország.' A mellettem lévő srác rámnézett, és megismételte a kérdést. Én pedig a választ, és nagy sóhajt vettem, hogy a furán hangzó kicsiny országunkat feltérképezzem neki. Ekkor viszont a 'nebassz' nemes magyar kifejezés hagyta el a száját. Elkezdtünk röhögni és pirulni, hogy nem ismertük fel, hogy magyarral beszélünk. Ilyen sem történt még velem. Ő is au pair. Kb annyi idős mint én. Óra végén elkértem az elérhetőségét, mégis maradjunk már kapcsolatban. Jófejnek tűnik. Facebookon láttam, hogy van menyasszonya amúgy.

Hol tartottam, hol tartottam.. Ezen a héten néha meg tudtam volna fojtani a gyerekeimet. Ailsa hisztis volt, Cam nem akarta azt csinálta, amit mondok. Szerintem megzavarta őket Levi jelenléte, legalábbis Cameront biztosan, mert feszegette a határait. Mindegy, mostmár minden ok.

Anyuka nem volt itthon megint a hét elején, ez mindig kicsit feszültebb David miatt. Én elvagyok a külkökkel. Csak ugye több a dolgom jóval. Ki kellett hagynom mégegy angolt.

Szombaton elmentem kirándulni Franciscoval, Cesarral (velük voltam North Berwick-ben is két hete) és hívtam a magyar srácot is, Mátét. Nagyon jó volt, szép a Pentland hills, túráztunk sokat, jól el is fáradtunk, beszélgettünk. Máté nagyok okos, jól tájkozott, jó vele társalogni. Sajnos nem hiszem, hogy nagyon lesz alkalmam rá, mert az a tény, hogy én lány vagyok, ő meg jegyes, nem veszi jól ki magát. Nehéz fiúbarátokat szerezni, és én úgy szeretem a fiútársaságot. Lányokat is hívtam persze kirándulni, de senki nem jött...

Máté amúgy ismeri Kerényi Máté tájfutót. Magyarország mégiscsak nagyon pici.

Ximena spórol, így egész hétvégén nem láttam. Ekkor rájöttem, hogy senkivel sem tudok menni sehova. Franciscot próbáltam meggyőzni, hogy jöjjön el velem, de fáradt volt a túra után. Meg éhes. Mondta, hogy csinál pasta carbonárát. "Pasta carbonaraaaaaaaaa" "Átjöhetsz ha gondolod." "Ok, de akkor nézzünk egy filmet."

Szóval átmentem Franciscohoz enni, meg filmezni. Reménykedtem, hogy végre megismerem a skót szobatársát. De ő nem volt otthon. Életünk egyik legszarabb filmjét néztük meg. Aztán gyorsan hazahúztam, mert úgy éreztem zavarok, minthogy tök álmos. A carbonara jó volt.

Azon gondolkoztam, hogy egyedül megyek el valahova... De én is fáradt voltam, meg csak többmindent tudok csinálni akkor vasárnap, ha nem megyek sehova. Szóval hazaérve észrevettem, hogy Margaux írt egy smst, hogy kint vagyok-e. Na mostmár én nem megyek sehova. Bocs.

Másnap azért találkoztunk, tettünk egy nagy sétát, ettünk a piacon. Jó volt, jó volt, de messze nem olyan, mint a barátaimmal.

Magányosnak éreztem magam. Este beszéltem Margóval skypeon és elmeséltem neki. Mondta, hogy ő is így érez. Megölelgettük egymást, aztán elmentünk aludni.

Amúgy jól vagyok, jól vagyok, csak néha rossz, hogy nem tudok olyan felhívni, akivel tényleg szívesen csinálnék valamit. A srácok tényleg jófejek, de az mindig elég béna ha fiúbarátokat akarsz szerezni. Margaux-val találkoztam a héten is, és jól elbeszélgettünk, de nagyon nem az igazi. Ximena egy tündér, de nem lakik a városban, és megvan neki is a társasága, akikkel jobban egyezik az ízlése.

Azért minden fasza, szép, hideg ősz van, megcsinálták az ablakomat, szóval mostmár melegebb is a szobám.

Ma találkoztam egy tanárral, akit Linda nagynénje javasolt. Kiderült, hogy nem tanár. Annyit tud ajánlani, hogy együtt elmegyünk kutyátsétáltatni, beszélgetünk, és alkalom adtán kijavít. Nem igazán javított amúgy ki.. Aranyos. Meglátjuk.

Holnap találkozok elvileg egy tanárral. Remélem ő fasza lesz.

Lett egy húgom. Ailsa hallotta, hogy én csinálom Cam szülinapi tortáját szombaton. Ettől annyira belelkesült, hogy elhatározta, segít. "De te az állatkertben ünnepelsz majd a többiekkel, amíg én sütöm a tortát. " Keservesen elkezdett sírni. Rájöttünk az anyjával, hogy inkább velem lenne, és sütni a tortát, meg hülyülne, mint egy csapat fiúval, akik nem valószínű, hogy sok figyelmet szentelnek rá. Linda győzködte,merthogy akkor Dórának többet kell dolgoznia, mitn szokott. Én meg mondtam, hogy de nekem oké, ha velem tölti a délutánt. Ailsa megenyhült. Nagyon szeret, ragaszkodik hozzám. Tényleg. Olyan aranyos.

Vasárnap hárman mentünk bevásárolni: Linda, Cam és én. Még az elején Linda összeszidta valamiért Cameront, amiért úgy megsértődött a fiunk, hogy onnantól nem kívánt felelni anyja kérdéseire. Mikor Linda kiszállt a kocsiból tankolni, elkezdtem faggatni mindenről. Először nem válaszolt, aztán feloldódott, először panaszkodott az anyjáról, de eltereltem, mert tudom, hogy nincs igaza, de nem is akartam tovább szekálni, hogy miért nem jó ötlet focizni a lakásban. (Pl gyereklogika: de az az én szobám, engem nem zavar, ha lejön a festék...) Jó kedve kerekedett a beszélgetéstől, és mire visszaszállt az anyja, már csevegett vele is.:)